Levél az északi helyeknek!

Levél az északi helyeknek!

Legalább ti ne bántsatok. Még ha egy egész világ vet is meg azért, mert változásra vágyom, legalább ti maradjatok támaszaim. Ha minden hitem el is veszíteném, hogy jól döntök és igenis tovább kell lépnem, ti emlékeztessetek a miértekre. Legyetek tanúi a hűségemnek, még ha most el is kell hagyjalak titeket, nem tagadok meg ezzel senkit, csupán kezembe veszem a saját életem. Nem vagyok sem hűtlen, sem álnok sem aljas, mint ahogy azzal vádolnak azok, akiket szerettem, csupán változásra vágyom, s ha ők nem, legalább ti értsetek meg engem. Szép életem volt nekem itt, szebbet nem is kívánhatnék. Míg másoknak a betondzsungel jutott, nekem ti gyönyörű északi helyek voltatok a dajkáim. Apám helyett apát adtatok, örömmel és vidámsággal töltöttétek meg napjaim. Örök emlék marad a gyönyörű napfelkelte, minek a látványa másnak nem adatik meg. Tüdőmben mindig ott marad a friss éltető levegő mit fáitok adtak és az árnyék, mit perzselő nap idején menedékként nyújtottak. Emlékezem én örökké a gyönyörű virágokra, mintha csak nekem terítettetek volna szőnyeget, mikor tudtátok, hogy jövök. Mintha értem játszottak volna vidáman a halak a hús patakokban, s mintha értem éledt volna a természet minden tavasszal. Most mégis búcsúznom kell…. Nem miattatok, hanem magam miatt. Boldog évek, amiket adtatok, mára már csak a régi szép időkké lettek, most újra szép napokat szeretnék élni, érzem másik helyen kell keresnem az új otthonom. Nem tagadlak meg titeket északi helyek, sem a barátaimat, rokonaimat, ismerőseimet és az eddigi életemet sincs szándékomban megtagadni, csupán új helyeket, embereket és egy újfajta világot szeretnék megismerni. Nem árulás ez, csupán továbblépés. Mindig maradtok nekem tanítóim, barátaim és társaim de tanításotok, most egy másik világban szeretném alkalmazni. Szeretnék mindent megtanulni, amit ember megtanulhat az életről, ezért kell új utakat felfedeznem. Ha a tanuláshoz az kell csalódni akarok, szenvedni és érezni, hogy fáj, de ezek után talpa állni és elmondani másnak is, hogy lehetséges embernek maradni, bármi is érjen. Örök múzsáim maradtok nekem északi helyek egy kis országban. Tudom mit köszönhetek nektek, s egy napon majd én akarok az lenni valakinek, mik ti voltatok nekem, menedék oltalom és szeretet forrása. Egy napon biztosan visszatérek majd, de addig is bárki kérdezné hol vagyok, ne haraggal gondoljatok rám, hanem úgy beszéljetek rólam, mint kedves gyermeketekről, aki hosszú útra indult, hogy kitanulja az emberség szakmáját, és amint mesterré válik visszatér, hogy megköszönje a segítséget. Ne féljetek, hogy megváltozom majd, csupán felnövök és tanulok az életről. Mestere akarok lenni az emberségnek, most még csak tanonc vagyok, azért kell elindulnom a tanulmányi utamra. Szívemben azonban mindig helyet kaptok, ti gyönyörű, csodálatos, szívmelengető északi helyek.