Levél az olvasóhoz!

Levél az olvasóhoz!

És itt a pont. Az a pont, mely sok-sok vessző után lezárja a történetet. Egy történetet melyben névtelenek a szereplők. Ugyanazokat a hibákat vétik és ugyanazokat az érzéseket élik át, mint mi ma élő, valóságos emberek. Könnyebb kívülről látni egy embert és úgy megítélni, mint a helyzetébe lenni és akkor jó döntést hozni. Sokszor elbukunk, de mindig felállunk, mert erről szól az élet. Küzdünk s erőnket a reményből merítjük. Ezerszer eshetünk el, de ezeregyszer kell felállnunk. Összetiporhatják a világunkat, nekünk téglánként kell újra felépíteni. Döröghet az ég, szórhat villámokat, szakadhat az eső, de nekünk azt is élvezni kell. Lehetünk a világ legmagányosabb emberei de akkor is emberek maradunk, olyanok, akik megérdemlik a boldogságot. Harcolj ezért a boldogságért. Át kell rohanni a viharon, hogy meglássuk a szivárványt. Egy pillanatra lehetünk gyengék, zokoghatunk és kiabálhatunk, hogy kiadjuk a fájdalmat magunkból, de azután fel kell állnunk, kihúzni magunkat és tovább menni. Engem erre nevelt az élet.

Ezek a levelek emberekhez, emberekről és érzésekről szóltak. Minden benne van, amit rövid életem során eddig megtanultam. Mikor már olyan fájdalmas volt a lecke az élettől írni kezdtem, de úgy érzem már magamból mindent kiírtam. Nem vagyok és nem is leszek profi író, hiszen az írás művészet, és mit ilyen a legkülönfélébb érzéseket váltja ki az emberekből. Aki azt állítja magáról, hogy profi az hazudik. Csupán egyszerű író vagyok, a tollat forgatni szeretem. Papírra vetni a gondolatot, mielőtt hirtelen el nem felejtem. Vitathatja bárki a leírtakat, de érzéseket vitatni balgaság lenne, hiszen olyannyira különbözőek vagyunk és máshogy látunk dolgokat.

Míg a régi időkben egy levélre érkező válaszra csak várni kellet s megérkezett, ezekre nem jön válasz, hiszen túl sok embernek lettek címezve. Ha most egy viaszpecséttel kellene lezárni e levelet, azon egy pillangó lenne látható. Törékeny teremtés, mégis a benne gyönyörködő emberek boldogságának forrása, így nyer értelmet az ő élete. S miként egy pillangó tovaszáll, mikor érzi, hogy máshol van rá szükség, úgy a levelek végére is pont kerül.

… most, hogy annyit írtam az Életről, ideje írás helyett élnem egy kicsit…