Levél egy fiatal emberhez!

Levél egy fiatal emberhez!

Fiatal vagy még, de hidd el egyszer eljön a nap, amikor a tükörbe nézve nem ismered majd meg magadat. Egy reggel arra ébredsz, hogy annyira fáradt vagy, hogy nincs erőd kinyitni a szemedet. Sok-sok év után, mikor élted az álmaidat, most inkább az álmaidban lennél újra boldog, mert máshol már nem adatik meg neked. Mindenkinek adnak boldogságot egy kis időre, de mindenkitől elveszik. Ez az élet rendje. Egy napon már csak egy ráncos megkopott és valaha fiatal ember arca néz majd vissza rád a tükörből. Még felismered majd a régi vonásaidat. A markáns arcodat, amivel annyira elbűvölted az embereket már csak körvonalakban találod majd meg. Az élet ráncai elfedik valaha pirospozsgás boldog arcodat. Már a hajad sem a régi, a dús barna hajad, mibe oly sokszor belekapott a szellő, amikor a parkban rohangáltál a barátaiddal ma már csak néhány megőszült hajszál váltotta fel. Amikor a fésűt kezedbe veszed, hogy legalább valami emberi kinézetet varázsolj észreveszed, hogy a kezed már remeg. Elgondolkodsz. Valóban ennyi lenen az élet? Csak néhány percnyi filmkockák egy filmvásznon, melyre senki sem kíváncsi. Ez a legborzasztóbb benne. Senki sincs már melletted, hogy segítsen neked. Kezed már csak a fésűt szoríthatja, hogy ne essen ki belőle, már régen nem egy másik kezet. Már messze van tőled ifjúságod tavasza. A szerelmes nyarak tovatűntek, akárcsak a boldogságod napsugara, mely elé sötét felhőket hozott a fájdalom szele. …. Te még állsz szótlanul és bámulod magadat a tükörben és nem tudod elhinni. Mintha egyetlen éjszaka alatt egy szörnyű átok szállt volna reád. Nyugodj meg ezt az átkot Időnek hívják, és nem egyetlen éjszaka volt. Minden egyes pohár vodka, minden egyes slukk cigi, minden egyes fájdalmas veszekedés minden tönkrement emberi kapcsolat és minden pusztító emlék képmása lettél. Szépen lassan, ahogyan az idő telt úgy sminkeltek élőholttá életed kínzó mozzanatai. Most már érzed, mennyire fellengzősek voltak a szavaid, mely szerint neked nincsen időd elfáradni. Na drága fiatal barátom, egy napon majd észreveszed, hogy az Idő, melyben tanulnod kellett volna az életről, kamatostól visszaveszi azt, amit elvettél tőle. Ezen a napon kell majd összeszedned minden erődet és tovább élni az életedet. Amikor kívülről már csak egy omladozó szentélye leszel az életednek, belülről pedig az önvád, mint a víz mossa ki megmaradt alapjait életed szikrájának. Akkor majd megmutathatod milyen nagy legény voltál te régen. De még odébb van az, gondolhatod. Csak várd ki a végét. Szaladj csak most és nézz bele a tükörbe. Még megvan a markáns arcod és a dús hajad de próbálj mosolyogni a tükörbe, az megmutatja, hogy ki is vagy valójában. Jól nézd meg, ugye te is látod, amit én. Fiatal vagy mégis meggyötört és boldogtan. Emeld csak fel a kezed, na ugye mondtam a tied is remeg. Nyugalom ezek csupán elvonási tünetek. Egy kis alkohol segít rajta. Ez mutatja, hogy mennyire szánalmas és nyavalyás vagy. Mégis nagy szerencséd van, mert egy segítő kéz feléd nyúl, fogadd el mit ő tud adni, hitet.