Levél egy muzsikus lélekhez!
Levél egy muzsikus lélekhez!
Játssz! Ha árvizek is mossák ki lábad alól a talajt, ha hurrikánok kapnak is fel és ha tűzvészek is marcangolják testedet, akkor is játssz nekünk. Ha világok omlanak össze körülötted, építs nekünk muzsikáddal újakat. Szíved szólamaival simogasd a lelkünket, míg ezer fájdalom próbálja megkeseríteni azt. Légy te a legerősebb köztünk. Mutasd, hogyan bízzunk abban, hogy mindig van holnap. Taníts minket erősnek lenni, miközben minden összedől és a romok maguk alá temetnek minket. Taníts minket játszani. Te elűzted a vihar felhőit a muzsikáddal és újra előhívtad a nap éltető sugarait. Kiskoromban azt gondoltam varázsló vagy, de most már tudom, hogy több vagy annál. Ember vagy. Művésznek neveznek az emberek, a zene művészének, pedig magának az életnek vagy a művésze. Mintha nem is ebben a világban élnél, mintha téged elkerülne minden baj és szerencsétlenség, mintha egy hős volnál. Pedig csak elég erős voltál ahhoz, hogy játssz, akármi történt is és akárhogy is bántak veled te mindig csak játszottál. Kiadtad magadból fájdalmat, a gyászt, a magányt és a boldogtalanságot. Mégis muzsikádból öröm béke nyugalom és mérhetetlen boldogság sugárzott. Csodát tettél velünk, földi halandókkal, bár te is egy voltál közülünk. Talán te mindenkinél többet szenvedtél, ezért tudtál megérteni minket minden szenvedésünkben. Ezért lettél olyan nagyszerű művész. Megértetted a muzsikában rejlő titkot, csak akkor érint meg másokat, ha a szívedből ered. Nem lehet találomra zenét szerezni, mert akkor mű lesz és mindig hamisan szól majd. Örökké idegen maradnak azok a dallamok, melyek nem a szívből, hanem az észből erednek. Te sok mindenkinek játszottad már a muzsikádat királyoknak hadvezéreknek és egyszerű népeknek, mégis el nem adtad sohasem, mert vallottad, hogy a művészet nem eladó. Én sem megvenni szeretném a zenét, hanem megtanulni, úgy nyúlni egy hangszerhez, hogy az a törődést tündéri muzsikával hálálja meg. Mikor egy szakadék mélyén voltam a muzsikád hívószava adott erőt, hogy felkapaszkodjam. Én is olyan akarok lenni, mint te. Kiállni egy hegedűvel a világ tetejére és olyan gyönyörű muzsikát játszani, hogy legyen akár betegség, halál vagy gyász, én minden gondot a játékommal szeretnék elfelejtetni. Nem értek az orvosláshoz, nem az a hivatásom, mégis így szeretném bekötözni a sebeket, muzsikával. Játssz drága öreg barátom, muzsikálj nekünk. Ha majd egy szörnyű éjszakán már nem vágyunk másra, csak, hogy véget érjen a nap, a te muzsikád legyen az ágyunk, mit ráncos kezed vetett meg.