Levél egy nagyvilági mókushoz!
Levél egy nagyvilági mókushoz!
Állj meg egy pillanatra! Hagyd, hogy leálljon a mókuskerék. Állj meg és nézz magad köré. Nézd meg hová jutottál annyi év kemény munka után. Még mindig ugyanazokat a betonépületeket látod, melynek falaiból a magány árad. Még mindig ugyanazok az arcok, csak egy kicsit megőszültek és megráncosodtak. Még mindig ugyanaz a fullasztó füstöt szívod magadba. Még mindig ugyanabban a világban élsz. Nézz csak előre, tedd fel a hit szemüvegét és láss mi vár rád a pénzvágyó posványon túl. Látod azt a hatalmas fát és az alatta játszadozó gyerekeket, a boldog emberek? Érzed a frissen festetett padok illatát? Érzed a friss levegőt, mely megtölti a tüdődet? Látod azokat a szerelmeseket, mintha egy romantikus dráma főhősei lennének. Lehet ez a valóság is. Ugye milyen szerencsések?! Látod ott önmagadat? Ott is lehetnél, de te még mindig egy helyben rostokolsz. Ugyanabban a mókuskerékben zakatol az életed. Ott ölöd magad és teszed tönkre a testedet és a jövődet minden egyes megtett körrel. Már magad sem tudott, hol kezdődött az egész. Csak azt az iszonyatos lendületet és erőt érzed, ami megállíthatatlanul ösztönöz arra, hogy fuss. Nincsen semmi haszna és értelme sincs, te mégis minden nap megállás nélkül teszed a köröket az élet mókuskerekén. Minden nap ugyanaz a menetrend. Évek óta ugyanazokat az embereket látod. Arcuk mindig ugyanolyan boldogtalan, mint ezelőtt, csak ahogy múlik az idő, úgy egyre megtörtebbek. Az épületek egyre romosabbak, és a város egyre nagyobb lesz, ahogy peregnek az évek. Tudod mi a legrosszabb a mókuskerékben? Nem érzékeled az idő múlását. Egy nap, majd amikor nem ismersz magadra a tükörben, akkor fogod észrevenni, hogy eltékozoltad az életed. Boldog akartál lenni és szerettél volna családot, barátokat, szórakozást és élvezni az életet. Akartad te, de nem eléggé. Túl gyenge voltál ahhoz, hogy megvalósítsd a terveid. Másoknak sikerült. Te túlságosan kergetted a hírnevet, a sikert és a pénz, ahhoz, hogy le tudtál volna állni vele. Nem kellet volna sokat tenned, csak azt az erőt amit a mókuskerékbe fektettél a céljaidba fektesd. Minden ember keményen dolgozik, ez az élet velejárója, de igazán csak az lesz boldog, aki megelégszik mindig azzal, amilye van. Ez a szörnyű a mókuskerékben, nem lehet megállni egykönnyen. Nem azok élnek mókuskerékben, akik keményen dolgoznak nap mint nap és ellátják a kötelezettségeiket, nem, nem ők élnek benne. Az ember, aki keményen fáradozik a megélhetésért, az becsülendő és tiszteletre méltó. Azok, akik a hírnevet, a karriert és a pénzt hajszolják egész életükben, ők azok, akik mókuskerékben élnek. Mindenkinek megadatik a lehetőség a boldogságra, hiszen az örömet szerző dolgok nem kerülnek semmibe, mégis néhány pénzsóvár mókus mindezeket feláldozza a siker, pénz és karrier oltárán. Sosincs késő változtatni, csupán állj meg. Törd szét a mókuskereked, mely önzésből, emberi butaságból és becsvágyból épül fel. Ugyanazzal az energiával kezdj el szaladni. Meglátod, ha van elég kitartásod, akkor eléred azt a gyönyörű parkot. Az emberi alázat békét és nyugalmat hozó parkját. Újra érezheted a szeretet éltető levegőjét, mely minden kárt helyrehoz a testedben, amit az én központúság okozott. Meglátod, ott megtalálod a társad. Csak legyen elég hited.