Levél egy táncosnak!
Táncolj! Érezzem, hogy megremeg alattad a padló, hogy lelked minden érzése árad szét a nézőtéren, míg a reflektorok tested kecses és finom mozgását követve csak téged világítanak meg. Adj ki mindent, ami benned van. Táncold el az életed történetét.
Készülj a táncra,
a világ azt lássa,
Hogy boldogok vagyunk,
Bármennyire fáj
s tombol a viszály
ez most a mi dalunk.
A nézőtér megtelt,
Minden jegy elkelt
Hogy lásson csodát a világ
Néhány percig csak ránk figyelnek
S te lehetsz újra önfeledt gyermek
Mozdulj, ha újra szol a gitár.
Tégy úgy, mint ha semmi se fájna
Mintha odakint a boldogság várna
Mert ma nem hibázhatunk
Mosolyogj, mert néznek
Játszunk most a népnek
Mert mi táncosok vagyunk.
Táncolj, míg van ereje a zenének,
Míg csak nekünk játszanak a zenészek
Mert ha a dal véget ér megváltozunk
Míg táncolunk egymás karjában
Ketten vagyunk ebben a csatában
De ha megszakad, egyedül maradunk
Ha vége az utolsó dalnak
Belül sötét érzések marnak
Mert erőd végleg elhagyott
Táncosból emberré váltál
Elillant élted, mint a tánc mit jártál
S színes arcképed elkopott.
Élete táncát így járja mindenki el,
Rajtunk múlik meddig, hogyan s kivel,
Táncolj úgy, mintha semmitől se félnél
S légy te a táncos ki csak egyre vágyott
Együtt táncolni egy rövidke táncot
Anélkül, hogy egymás lábára lépnénk.
