Levél önmagamhoz!

Levél önmagamhoz!

Elrohan melletted az idő. Míg meleg szobádban leveleidet írod a világnak lassan hónapok és évek telnek el. Te még mindig csak a fájdalmad adod ki magadból, míg odakint a világban boldog lehetnél. Barátaid lassan maguktól tovatűntek vagy önszántadból lökted el őket magadtól. Jó ez neked? Olyan után vágyakozni, aki ellökött magától és átgázolni azokon, akik szeretnek téged, ezt akartad? Olyan tökéletes életed volt eddig, boldog gyermek voltál és erős emberré növekedtél. Barátaid lassan felnőttek és élik a saját életüket, te pedig bezárkóztál a saját kis világodba, és dacból nem vagy hajlandó te is felnőni. Fogadd el, az idő változik. Ki kell lépned a saját kényelmes kis világodból, már fuldokolsz benne, túl kicsi már neked. Nyitnod kell a világ felé, hagyd, hogy mások világával találkozzon a tiéd, még ha néha fájni is fog, ahogy legelőször fájt. Tudom, hogy az első nagy csalódás a legfájdalmasabb, egész életed során el fog kísérni, mégis ki kell lépned a világba. Jó érzés egy ablakon keresztül nézni a napfelkeltét? A legnagyobb színész, vagy akit ismerek, még mindig az erős embert játszod, holott a fájdalom felemésztett már teljesen, ezért tudsz még érzéseket papírra vetni. Jól vigyázz, mert ha egy nap már a fájdalom a múlté lesz, és te mégis ihletet akarsz meríteni belőle, te magad leszel az, aki nem engedi el. Akkor már csak magadat hibáztathatod a boldogtalanságért. Most még foghatod másra, a világra és a rossz emberekre azt, hogy padlóra kerültél. De most itt az ideje, hogy talpra állj. Már nem fogják elnézni neked, hogy durván beszélsz a barátaiddal, hogy hibát hibára halmozol csak, mert téged átvertek és megbántottak, mert ilyen szemét a világ. Na és akkor mi van? Mást is bántottak már meg, még csúnyábban, mint téged, ők mégis fel tudtak állni. Akkor te miért nem tudsz? Tudom, hogy kényelmes a megszokott kis világod, ahol úgy bánsz az emberekkel, ahogy akarsz, és nem játszhatod, hogy te egy kemény és erős személyiség vagy és nem érdekel, hogy ki megy és ki marad. A leveleid nem erről szólnak. Néha olvasd vissza őket, amit másnak tanácsol neked is illene megfogadnod. Nőj fel végre. Tanulj meg bocsánatot kérni, és őszinte embernek leni egy gonosz világban. Tanulj a hibáidból. Soha nem lehet kifogás, az hogy te ilyen vagy és így fogadjanak el, mert a világ nem így működik. Egy napon, amikor már nincsen kinek levelet írnod és kilépsz az íróasztalod védő árnyékából rájössz, hogy hol rontottad el, de vigyázz, ne akarj ezért a leckéért nagy árat fizetni. Várnak még rád odakint a múzsák, a boldogság az élet és a szabadság lesznek, mit papírra vethetsz. Még adok egy kis időd, hogy felöltözz, mert hideg van odakint. Végy magadra szeretetet, bátorságot, bizalmat és hitet. Tudom, hogy nagy író szeretnél lenni, olyan, mint Ady vagy Vajda volt, de hidd el, ha van tehetséged hozzá, akkor egy napon az leszel. Azon a reggelen csak érted fog felkelni a nap. Csak legyen elég hited kilépni a kicsiny burkodból, hogy élvezd a napsugarak melegét.