Már csak belül ordít a lelkem

Már csak belül ordít a lelkem

2020.12.21

A legtöbbször elhangzó kérdés a világon, a hogy vagy? A legtöbbeket nm érdekli a válasz így meg sem hallgatják. Van azonban egy különös csoport, aki megelégszik a jól vagyok válasszal, mert nekik ez a kényelmesebb. 

Senki nem szereti azt hallani, hogy mennyire szenved a másik. Talán együtt tudna érezni vele, de nem veszi a fáradtságot, hogy átvegyen a teherből egy keveset. A lelki fájdalom nem látszik. Nem bicegsz, nem jajgatsz és nem is lehet semmiféle műszerrel kimutatni, éppen ezért kételkednek emberek abban, hogy létezik- e egyáltalán olyan mint mentális betegség. 

Az én lelkem már csak belülről ordít. Nem látszik rajtam semmi, azt mondják, sőt jól áll, hogy jra mosolygok, ha tudnák, hogy minden pillanatban arra gondolok, hogy nem akarom tovább csinálni, nem akarok tovább küzdeni. Nem megélem már a napokat, hanem túlélem. Az idő ólomlábakon jár a szívem pedig megszakad, mert nem tudom elmondani mennyire rossz is most élnem.  S hiába orvos és gyógyszer, csak én maradok és a fájdalom.

Belül ordít a lelkem, de ezt senki ember nem hallja. Kimerült harcosként földre rogyva próbálok talpra állni . Boldogság, szomorúság, fájdalom, düh és üresség. Ez a napi rutin, és sohasem tudhatom mikor jön el a pillanat amikor minden megváltozik s egy újabb fázis következik. Már félek örülni, mert tudom, hogy nem tart örökké, csak az a legrosszabb az egészben, hogy így azt sem tudom, meddig marad bennem a fájdalom ordítva, hogy nem kell több szenvedés.

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/