Mi lenne, ha nem színésznő? Színésznő. Portré Vásári Mónikáról

2016.05.31 13:27

„Tisztesség, szorgalom, józan paraszti ész, mindenek feletti hit mindenben; szakmában, elvekben, hovatartozásban. Őszinteség, szeretet és segítség.” Mi lenne, ha nem színésznő? Színésznő. Portré Vásári Mónikáról

 

Egy üres papírra fát, napocskát, virágot és felhőt rajzolna. Ha nagyon jó passzban van, akkor a boldogság napját vezetné be ünnepnapként. Egy jelmezbálban gonosz mostohának öltözne. Titkosügynökként a saját nevét használná, nehogy bárkinek is feltűnjön. Ha hozzá hasonló mesehőst kellene választani, akkor valami csintalan, rossz kisfiú lenne. „Olyan fiús vagyok. Talán Pumuklira hasonlítok.”  Az izét tartja a legidétlenebb magyar szónak, és rosszul van, ha valaki az igazándibólt használja körülötte. Ha állat lenne, akkor tigris, ha tárgy, akkor csillár. Minden embernek vizet és őszinteséget adna.  Miután meggondolta magát és nem nézne a jövőbe, a repülést választotta olyan szuper képességnek, aminek szívesen a birtokba lenne. A Guinness-rekordok könyvébe a legjobb színésznőként kerülne be. „ Bár ez szubjektív és behatárolhatatlan, így ezt nem lehet. Egy lakatlan szigetre a gyerekeket vinném. Szegények ott élnének velem egy lakatlan szigeten. Nem is tudom, hogy kellene-e más. Szerintem nem, mert mindent megteremtenék.”

 

És még ma is boldogan élnek. Ezzel a mondattal zárná le az általa írt mesét Vásári Mónika, aki kiskorában anyuka szeretett volna lenni. „Jó gyerek voltam, de nem szerettem iskolába járni. Az első iskola ahova szerettem járni, az a konzi, mert az életem része volt. Úgyhogy örülök, hogy a gyerekeim jól tanulnak…Határozott, túlságosan őszinte, nagyon teherbíró, néha túl egyszerű, gyorsan tanuló és elfogadó vagyok mindenkivel szemben ; és meggyőzhető, még akkor is ha mást gondolok. Az újabb és újabb feladatok inspirálnak. Számomra a siker, pillanatokban mérhető, nem egy stagnáló dolog.  A siker annyira összetett dolog. Annyira mást gondol a világ. Nem tudom mi a siker. Lehet azért, mert soha nem éltem meg olyan sikert, ami nagy népszerűséget hozott volna magával. Annyi minden történt. Nem jött be a partner, valaki beesett a zenekari árokba, volt minden féle. Egy előadáson belül mindig van egy vicces pillanat, ami aznap az embert igencsak felvidítja.” Élete bátor tette volt, hogy huszonkétév után eljött az Operettből, és mert kockáztatni. Aztán, amiért elment az teljesült, és amikor szeretett volna vissza tudott térni. Legnagyobb kudarcként a válását élte meg. „Főiskolásként kerültünk össze. A volt férjem van a legnagyobb hatással az életemre. A legnagyobb kudarcom a válás; amikor valamit elront az ember és már nem lehet helyre hozni.”

 

Szívesen élne a reneszánsz korában, a francia és az ötvenhatos forradalom idején. „A reneszánszban valami nő lennék, akit nagyon és lángolóan szeretnek. A forradalmak idején pedig csakis forradalmár lennék.” Ha időjárási jelenséghez kellene hasonlítani, akkor egy nagyon változékony időjárás lenne. Vihar és szélcsend egyben. Engem bármi és bárki meg tud nevettetni. Sok olyan dolgot látok, am a végtelenségig tud nevettetni, ríkatni, gondolkodtatni. A világ legjobb nézője vagyok, azt hiszem, mert ami jó, az nekem abban a pillanatban a legjobb.  Mindent szeretek, ami az érzelmeimet borzolja, a nevetéstől a sírásig. Katarzispárti vagyok. Az életem nagy pillanatai a szülések és a premierek. Ilyenkor mindig nagy volt bennem az öröm, de a szorongás is. Nem tudtam átadni magam a pillanatnak, mert van bennem egy fék.

 

Mihez kezdene, ha nem kellene dolgozni? „Nem tudnék nem dolgozni. Annyira aktív vagyok, és hosszan élek meg egy napot, hogy nem bírnám munka nélkül. Bármit csinálnék, mindig valami munka lenne a vége. Nem vagyok kényszermunkás. Tevékenyen élem az életemet; hajnalban kelek és késő este fekszem le. Minden pillanatot szívesen élek meg, amikor tudok magamnak bizonyítani, hogy igenis képes vagyok dolgokra. Naponta hálát adok mindenért. A hála az első szakmám. Hálás vagyok a szüleimért, a gyermekeimért, a jó időért és azért, hogy felkelek reggel.”

 

Örökmozgó. Így lehetne egyetlen szóban összefoglalni Vásári Mónikát. Egy anya, aki a gyermekeire a legbüszkébb. Boldogság számára az, ha azt csinálhatja amit szeret, és azt mások szeretik és értékelik. Boldogság az, ha a szerettei jól vannak, és békében, nyugalomban teheti a dolgát. Máté Péter rajongó.  Számára egy tökéletes napban benne van a sport, a gyerekei, egy jó kis próba, egy jó előadás, és egy összejövetel a barátokkal. Ha az élete film lenne, akkor az ezt soha nem gondoltam volna címet kapná.

…”Na, hát így kezdődött!” Ő Vásári Mónika, a szomorú szemű bölcsis, aki nyitotta-zárta a bölcsödét!...