MIattad
Miattad
Csak akkor tudom túlélni a napokat, ha velem vagy. Nem számít mellettem vagy-e, vagy a világ másik végén ha a mosolyodat látom akkor tudom, hogy biztonságban vagyok. A világ jobb hely veled. Azt mondják nem az számít, hogy kivel tudnál leélni egy örök életet, hanem az, hogy ki nélkül nem. Én nélküled. Legyen akárhol, akárki, akármilyen, ő nem te vagy. Nem te vagy. S te nem vagy olyan, mint bárki. Próbáltam felidézni valaki mást, hogy hátha nem téged szeretlek, csak egy elmúlt szerelem jött vissza, de nem jutott eszembe semmi. Nem volt az életben senki más, akinek ilyen vidám volt a nevetése, ilyen gyengédek a szavai és ennyre finom az ölelése. Árnyék vagy, fényben előttem jársz; sötétben vigyázod a lépteim. A szívem melege vagy. Miattad érdekel, hogy a napfény első sugara játszik e a porszemcsékkel, boldogan nyugtázom, hogy igen; játszani kezdek a fénnyel, s megpróbálok suta módon szív alakot festeni fénnyel a falra, mint egy "rossz" gyerek. Miattad hallgatom, hogy a madarak csicsergéséből kihallani-e valami dallamot. S ha igen elgondolkodom, hogy akárhol legyél is vajon te is hallod-e. Miattad hangosabb a madárcsicsergés, mint a városi közlekedés zaja Miattad s érted lettem az, aki vagyok. Nincs lánc mely hozzád láncol, mégis melletted akarok lenni. Nincs veszély, mely karodba kényszerít, mégis oda vágyom. Már nincsen külvilág, ami elválaszt tőled, mégis a világom vagy. Téged nézlek,de meglátom Önmagamat, pedig olyan régen homály fedte, hogy ki is vagyok. . De veled még ez is csak játék. A játszópajtásom vagy. Miként egy gyermek kacagtatja a világot úgy nevettetsz meg a legsötétebb gödör mélyén is, hova száműz az élet. Miként egy gyermek fogja kézen a másikat s szaladni indul vele úgy vezetnek karjaid a fájdalom erdelyében s a magány erődjén keresztül. Mára mind elmúlt, hazug dolog. Nem mondom, hogy mostmár minden tökéletes, hogy az élet csak napfény és madárcsicsergés mert tökéletlen s beteg szívű vagyok. Lesznek órák, mikor gyűlölni fogsz, felejteni akarsz majd de mosolygok, mert nem fogsz tudni. S lesznek órák, amikor magamat fogom gyűlölni, s sírok majd, mert már oly természetes lesz a szomorúság mintha haza térnék.(...) De ne, még ne szaladjunk előre. Most még süt a nap. Ha a világ másik oldalán is, de süt. S én a sötét homály ködében várom, hogy megjelenj.
Te vagy életem legbonyolultabb Excel- függvénye de nem bánom, megírom a megoldókulcsodat! :)
Miattad
Csak akkor tudom túlélni a napokat, ha velem vagy. Nem számít mellettem vagy-e, vagy a világ másik végén ha a mosolyodat látom akkor tudom, hogy biztonságban vagyok. A világ jobb hely veled. Azt mondják nem az számít, hogy kivel tudnál leélni egy örök életet, hanem az, hogy ki nélkül nem. Én nélküled. Legyen akárhol, akárki, akármilyen, ő nem te vagy. Nem te vagy. S te nem vagy olyan, mint bárki. Próbáltam felidézni valaki mást, hogy hátha nem téged szeretlek, csak egy elmúlt szerelem jött vissza, de nem jutott eszembe semmi. Nem volt az életben senki más, akinek ilyen vidám volt a nevetése, ilyen gyengédek a szavai és ennyre finom az ölelése. Árnyék vagy, fényben előttem jársz; sötétben vigyázod a lépteim. A szívem melege vagy. Miattad érdekel, hogy a napfény első sugara játszik e a porszemcsékkel, boldogan nyugtázom, hogy igen; játszani kezdek a fénnyel, s megpróbálok suta módon szív alakot festeni fénnyel a falra, mint egy "rossz" gyerek. Miattad hallgatom, hogy a madarak csicsergéséből kihallani-e valami dallamot. S ha igen elgondolkodom, hogy akárhol legyél is vajon te is hallod-e. Miattad hangosabb a madárcsicsergés, mint a városi közlekedés zaja Miattad s érted lettem az, aki vagyok. Nincs lánc mely hozzád láncol, mégis melletted akarok lenni. Nincs veszély, mely karodba kényszerít, mégis oda vágyom. Már nincsen külvilág, ami elválaszt tőled, mégis a világom vagy. Téged nézlek,de meglátom Önmagamat, pedig olyan régen homály fedte, hogy ki is vagyok. . De veled még ez is csak játék. A játszópajtásom vagy. Miként egy gyermek kacagtatja a világot úgy nevettetsz meg a legsötétebb gödör mélyén is, hova száműz az élet. Miként egy gyermek fogja kézen a másikat s szaladni indul vele úgy vezetnek karjaid a fájdalom erdelyében s a magány erődjén keresztül. Mára mind elmúlt, hazug dolog. Nem mondom, hogy mostmár minden tökéletes, hogy az élet csak napfény és madárcsicsergés mert tökéletlen s beteg szívű vagyok. Lesznek órák, mikor gyűlölni fogsz, felejteni akarsz majd de mosolygok, mert nem fogsz tudni. S lesznek órák, amikor magamat fogom gyűlölni, s sírok majd, mert már oly természetes lesz a szomorúság mintha haza térnék.(...) De ne, még ne szaladjunk előre. Most még süt a nap. Ha a világ másik oldalán is, de süt. S én a sötét homály ködében várom, hogy megjelenj.
Te vagy életem legbonyolultabb Excel- függvénye de nem bánom, megírom a megoldókulcsodat! :)