Mindennapi harc a kísértéssel

Mindennapi harc a kísértéssel

Mondják, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. Egy érzelmileg labilis személyiség zavarral közdő ember ezt ezerszer jobban átéli. Jobban megéli az érzéseket, a magasságokat s a mélységeket, többet agyal az élet nagy dolgaink és sokkal nagyobb kihívást jelent nemet mondani valamire, ami a józan eszünkkel tudjuk, hogy káros, de a testünk kényszeríteni akar bennünket. A következő sorok egy a hivatalos megfogalmazás mögötti valóságot hivatottak leírni. Egy borderline szindróma tünetei közötti felsorolásban találtam s nem értettem mi is zajlik le bennem ilyenkor.

Impulzivitás, legalább két potenciálisan önkárosító vagy önveszélyeztető területen (költekezés, szex, szerabúzus, gondtalan autóvezetés, falás).

Amikor diagnosztizáltak elhatároztam hogy se drog, se alkoholfüggő nem leszek és nem hagyom, hogy elnyeljenek ezek a feneketlen mélségek. Mégis gyakran beleesek ezekbe, ha nem figyelek önmagamra.

Falás: Az evés örömforrás, így egy rossz állapotban lévő betegnél előfordul, hogy csak eszik és eszik. Tegnap ebéd után, megettem 2 lekvároskenyeret, egy csirkecombot és még néhány dolgot egy órán belül. Nem voltam éhes, de a szervezetem azt akarta, hogy érezzen valami jót. S bár tudtam, hogy fizikailag nem tesz jót nem parancsoltam álljt magamnak.

Költekezés: A költekezés a társadalom, legalábbis a fogyasztói társadalom egyik meghatározó része. Édesanyám bár nem küzd mentális betegséggel amióta egy pláza mellé költöztünk azóta szinte minden nap vesz valamit. Persze minden hónapban azt mondja, hogy most már spórolni kell s vége a költekezésnek, de nem lesz vége. Nekem kísértést jelentenek a plázák s ez rossz érzéseket kelt bennem, mert ha elkap a gépszíj, akkor rengeteget tudok vásárolni, de mindig rájövök, hogy semmi értelme nincsen, de addig amíg vásárol az ember addig az adrenalin dolgozik és boldog, hogy valami új és szép dologgal jutalmazta meg magát. Aztán másnap jobb belátásra térünk akkor visszavisszük. (…)

Falcolás: Az egyetlen dolog, amiben még tudok hellyel közzel magamon uralkodni. Bár egyetlen egyszer beleestem, de van elég erőm hozzá, hogyha nagyon feszültnek érzem magam, akkor igyekszem levezetni azt, hogy ne az legyen, hogy a feszültségkört, ami bennem alakul ki fizikailag törjem meg.

Szerabúzus: Azt mondják, hogy a pszichoterápia a leghasznosabb dolog egy személyiségzavar kezelésében, de sajnos én nem így látom. Amíg a terapeutám a gyógyszerek lejjebb csökkentését javasolja én könyörgök a korházban, hogy adjanak valami erős gyógyszert, hogy ne érezzek fájdalmat. Amikor rosszul vagyok egyből a nyugtatós üveghez nyúlok. S bár igyekszek nem függő lenni, de még mindig jobban bízom a gyógyszerekben, mint a terápiában.

A gondtalan autóvezetésen nevettem, mert szerintem a gondatlanra gondoltak, az autóvezetés kikapcsol, igaz bár még csak most tanulok s remélem minden rendben lesz. Amikor olvastam először a tüneteimet megértettem miért akartam lopkodni állandóan kiskoromban, mert sajnos ilyen is volt. Ahogy egyre több betegtársammal beszélgetek összeáll a puzzle a fejemben, hogy mit és hogyan éreztem egész életemben.