„Mindig zenész akartam lenni. Egy zongora alatt laktunk a húgommal. A gyerekszobát kitöltötte a háromlábú zongora és mi ott játszottunk alatta. Emlékszem, hogy egy matchboxal összekaristoltam a zongora lábát és az alját. Érdekes egy gyermek viszonya a hangszerrel mindaddig, amíg fel nem fogja, hogy mi az!” Portré Szolnoki Péterről
Kitartáska! Üzeni a jövő generációinak. Szívesen élne az Alexandre Dumas által lefestett korszakban udvari zenészként, a francia királyi udvartartásban. Neki tetszik ez a három testőrösdi gyerekkora óta. Őszinte, türelmetlen, de tud bocsánatot kérni, igaz, néha hirtelen felcsattan, ám alapjáraton szeretetre méltó. A munkája a hobbyja, emellett szeret filmet nézni, és power plate-ezni. Élete meghatározó pillanata gyermekei születése. „Amikor megszületik, vagy meghal valaki, akkor te nem tudsz mit tenni. Ezek tőled független dolgok és tehetetlen vagy. A születés olyanfajta csoda, egyszerre megkönnyebbülés és boldogság, hogy nem tudsz mit csinálni, csak zokogsz örömödben.”
„Csak akkor veszek elő egy üres papírt, ha gondolatom van. Ihlet kellett ahhoz is, hogy rajzórán rajzoljak. Olyankor általában a kezemet rajzoltam. Talán, ha most rajzolnom kellene, egy szemet rajzolnék egy bolygóval a közepén. Lehet, hogy azért, mert az a lélek tükre. Egyébként telefonálás közben nonfiguratív mintákat kezdek el mindig firkálgatni.” Az apák napját vezetné be ünnepnapként. A gyerekei azzal szoktak élcelődni, hogy náluk egész évben apák napja van. „Azért is lenne jó ez a nap, mert azokra is nyomást gyakorolna, akik kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel.” Tematikus vacsorákon öltözött már kamionosnak, olasznak, spanyolnak, görögnek, egy halloweenkor pedig Drakulának. Nem lenne titkosügynök, mert az egy magányos szakma, de ha mégis az lenne, akkor természetesen a 007-es fedőnevet választaná. Szeret sokat beszélni, így Timonra hasonlít legjobban a mesefigurák közül. „Filmen inkább egy árnyaltabb, negatív karaktert alakítanék, akiről kiderül, hogy mi minden történt vele, amitől így eltorzult; mert mindig érdekelt az, hogy mitől lesz gonosz egy ember.” Annyira szeret ember lenni, hogy semmi más nem lenne, de ha mégis választania kéne, akkor farkas, vagy zongora. Sok embernek szeretetet adna. „Ha valakinek csak agya van, az nem biztos, hogy tud szeretni is.” Ha bekerülne a Guinness-rekordok könyvébe, akkor nem egyedül, hanem valami csoportos tevékenységgel, például a világ legnagyobb palacsintájának megsütésével. Sokszor álmodja, hogy tud repülni, így szuperképességként ezt és a gyógyítást választaná. Egy lakatlan szigetre a szeretteit vinné, mert semmiképpen nem szeretne egyedül lenni, és egy műholdas telefont, hogy hívhasson egy helikoptert, ami elviszi a fellépések helyszínére.. Kellemes, hűs szellő lenne a nyári napsütésben, mert azt szeretik az emberek. Semmilyen szélsőség nem akar lenni. Régen sokat tikkelt: rángatta az orrát és szipogott, erről sikerült leszoknia.
„Hálás vagyok mindenért, amit elértem, amit kaptam. Ha az ember, amikor felébred, úgy gondolja, hogy ez az utolsó napja, akkor mindent sokkal szebbnek él meg. Amikor az ember átmegy bizonyos nehézségeken, már mindent másképp lát… Adott pillanatban bármi tud inspirálni. Életemben meghatározó korszakait jó esetben ki tudtam írni magamból. Ha túl boldog vagyok, vagy túl szomorú, akkor nem írok dalt, csak a két állapot között. Életem fontos szakaszai mindig megihlettek… A siker számomra a közönség szeretete. Amikor megyek az utcán és valaki kedvesen rám köszön és örül, hogy találkozhattunk. Amúgy szeretem a magánéletemet csendben tölteni. A siker következménye, hogy megosztó leszel. Az, hogy másokban kérdéseket vetek fel, érzéseket gerjesztek, legyenek azok jók vagy rosszak.”
Az őszinteséget, nyitottságot és a humort értékeli magában. A humor neki nem adott viccekről szól, hanem arról, hogyan reagálja le a dolgokat. A hozzá közelállók legtöbbször az idétlen és huncut jelzőt használják rá. Hiszi, hogy a világnak kevesebb fanatizmusra, butaságra, gonoszságra, önzésre és inkább több odafigyelésre, egymás megértésére van szüksége. „Szeretet, odafigyelés és türelem. Milyen jó érzés, amikor bemész a boltba és rád mosolyog az eladó. Mosolyogjunk egymásra minél többet! Számomra nincs globális boldogság, mert mindig hiányzik valami. Apró, pici boldogságok vannak és valami, amit abból rakok össze. Magamon tudok a legjobban röhögni, ha elbénázok valamit.”
Számára az a jó előadó, aki hiteles és természetes. Aki sem a színpadon, sem a magánéletben nem ripacskodik. Aki értéket képvisel és akkor áll ki a színpadra, amikor mondanivalója van. „A verseny a lovaknak való! Egy művésznek nem az a dolga, hogy a másikkal versenyezzen, hanem hogy maradandó élményt, energiát adjon a közönségnek. Ha ez visszafelé is működik, akkor elértem a célom… Én eddig mindent megkaptam az élettől, amit szerettem volna. A családom, a barátaim, a közönségem így szeret, ahogy vagyok. Az, hogy önmagamat szeretem a hibáim ellenére, az egy jó dolog, de az, hogy mások is így szeretnek, az már sokkal nagyobb. Jól érzem így magam, nem tekerném vissza az időt, nem akarok megváltoztatni semmit a múltamban.”
Ha az élete film lenne, akkor a "Mindig úton" címet kapná az is. Állandóan úton vagyok, nem csak fizikálisan, de szellemileg, spirituálisan is. A kínai bölcsesség is azt tartja, hogy nem a cél a fontos, hanem maga az út… Mindenhonnan, mindenkitől kaptam, tanultam valamit! Ahhoz, hogy letisztult legyél fontos, hogy figyelj másokra, akik tükröt tartanak eléd. Nem megfelelni akarok másoknak, hanem együtt fejlődni, együtt "rezegni" velük. Ahhoz, hogy mások is szeressenek az kell, hogy elsősorban önmagad szeresd! A zeneírás kicsit öncélú dolog. Ha nem megrendelésre készül, akkor először csak magamnak írok dalokat. Akkor fogom megmutatni másoknak, ha már nekem tetszik. Figyelmes vagyok. Foglalkozom az emberekkel, fontosnak tartom a kapcsolattartást és nem csak akkor, amikor bajban van valaki, hanem akkor is, amikor boldog. Nem mindig az a legjobb barát, aki a bajban veled van, hanem az, aki ugyanúgy tud örülni a sikerednek is, mint te!”
Hat évvel ezelőtt kijött a kórházból egyetlen nappal a műtét előtt, mert úgy érezte, hogy ez a jó út. 1994-ben egy nyolc méteres szikláról nekifutásból a tengerbe ugrott. „Bátorság az, amikor veszélyes helyzetben legyőzöd a félelmeidet, és önzetlenül segítesz, jót teszel valaki másnak."
„Gyermekkoromból arra emlékszem, hogy mint a málhás szamár viszem a táskámat, a kottákat és a fuvolát, és közben szakad rólam a víz. Eleven gyerek voltam, egy nyüzsgő sajtkukac. Sosem tudtam megülni egy helyben, mindig feszegettem a határaimat… Magamról nem szoktam beszélni, csak ha kérdeznek. Mások jobban érdekelnek. Zenész vagyok. Van egy családom. Elváltam. Most is azzal foglalkozok, amit szeretek. A helyemen vagyok. Aktív vagyok, és jól érzem magam. A csalódások ellenére is nyitott vagyok. Be tudok engedni és adni is tudok. Semmi olyan nincs, amit szorgalommal, kitartással és odafigyeléssel meg ne tudnék tenni; csak elhatározás kérdése.”
Ha mesét írna, akkor olyan véget találna ki neki, hogy lehessen tovább folytatni. S mivel ez az ő meséje:
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!
