My pleasure..

2017.03.08 16:05

"It was my pleasure." Nem túl jó az angolom, így lehet, hogy hibás ez a mondat. Nagyjából annyit tesz magyarul, hogy az én örömöm volt. Akkor használjuk általában ezt a kifejezést, ha valaki megköszön nekünk valamit. Az én örömöm volt.

Az emberek jönnek és mennek az életünkben. Búcsúzáskor nem tudunk mindenkinek ajándékot adni, de valami mást igen. 
Az én örömöm volt. Tudunk adni magunkból, az időnkből, energiánkból annyi embernek, amennyinek csak akarunk. Tudunk adni egy mosolyt, egy ölelést szívből és igazán.

Nem szeretek búcsúzkodni, mert szentül hiszem, hogy találkozunk még az életben mindenkivel, nem azért mert a szerencse úgy hozza majd, hanem egy napon mindketten úgy akarjuk majd, hogy találkozzunk.

Néha emberek a családunkká és barátainkká lesznek, noha csak néhány napot élnek mellettünk. Mégis valami fura dolog miatt a szívünkben maradnak az együtt töltött pillanatok. A búcsúzás percében ezeket a pillanatokat kitörtölhetetlennek érezzük, de szépen lassan a nevünk mögött személyiség részévé vállnak. 
Hogy ki vagyok én? Az, akit annyi találkozás, búcsúzás és újrakezdés felépített, akit a szeretett töltött meg élettel és a szép emlékek adtak erőt élni.

A boldogság kulcsa a szeretet. A boldogság kulcsa az adni. Így akárhova sodor minket az élet otthonra találunk, mert a boldog ember otthona ott van, ahol adni tud!

It was my pleasure. Az én örömöm volt, hogy velem tartottál az utamon, nagyon fáj, hogy el kell vállnunk, de hálás vagyok azért, hogy megismertelek, jó tanítóm voltál.

 

It was my plearuse........