Nem szólni senkinek

2022.04.26 09:15

Délután három s észre sem vettem, hogy ma nem szóltam senkihez. A köszönéseken kívül, amik hozzátartoznak a munkámhoz annyi gondolat közül egyet sem osztottam meg senkivel. A hallgatást végül is egy buszsofőr törte meg egy vicces megjegyzéssel mielőtt leszálltam volna. Utána sokat töprengetem azon, hogy mi volt vajon a célja. Mi céllal szólítunk meg egy idegen embert!? Tudom kéne, hiszen életem nagy részében én tettem ezt, de mostanra valami megváltozott. Talán nincs mit mondanom, talán nincs kinek. Az üresség, ami bennem van már otthonos érzésnek tűnik. Robotolva elvégzem a dolgaim s nem engedem meg magamnak, hogy érezzek, mert tudom, hogy szörnyű és ijesztő érzések és gondolatok, amik bennem élnek. Talán ezért..igen, ezért. Volna kinek elmondani s volna is mit, de túl nagy teher van a szavak mögött s így nem adhatom át. Kiskoromtól kezdve mindig nekem kellett erősnek lennem, tűrni panaszkodás nélkül e mutatni azt, hogy ami nem adatott meg az nem is jelent semmit, pedig jelent, többet mint bármi a világon. Egy elmaradt naplemente nézés, egy séta a Dunaparton egy önfeledt nevetés..megvolt mind, de mindahányszor egyedül voltam. Könnyebb azt mondani hogy jól van ez így, de talán túl sokáig kezd tartani a csend.(...) Azért néha még mosolygok, de még mindig nem tudnak mit kezdeni a mosolyommal. Eltemettem magamban embereket, emlékeket és érzéseket s már csak akkor sírok ha senki sem lát. Ha látnak mosolygok, s valahol a kettő között csak hallgatok. Megijeszt a hallgatás mert lehet benne valami gyógyító de valami pusztító erő is. De mégis tanít, hogy legközelebb jobban figyelek, ügyesebb leszek, hogy aki nem érti meg mi van a szavak mögött, annak ne adjam szavaimat sem. 

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/

Elérhetőség

Székely Sára Honlapja szekelysara94@gmail.com