Nincsen a világon olyan nagy baj, amin egy csoda ne segítene! Portré H. Varga Tamásról

2016.05.24 23:25

 

„Egészen fiatalon születtem, egy Győr melletti kisvárosban. Nem volt messze ha Ácsról közelítetted meg, de ha Nyúlról közelíted, akkor könnyen el lehet tévedni. Mint a nagynéném, az a hisztis tyúk. De most ezt hagyjuk!” Portré H. Varga Tamásról.

Egy üres papírra a kiskutyáját, napocskát, gyönyörűszép házat és egy homokórát rajzolna.  Bevezetne három olyan napot az évbe amikor, akinek van kiskutyája otthon maradhat és vele töltheti az egész napot. Ha titkosügynök lenne, akkor a Mr. Big fedőnevet használná. Jelmezbálban kabaré konferansziénak öltözne. A legidétlenebb magyar szónak a tölcsért tartja, és leggyakrabban a hátha nem szófordulatot használja, amit bár poénból szokott használni, mára a védjegye lett. Legjobban Tigrisre hasonlít a Micimackóból. Ha tárgy lenne, akkor borospohár, ha állat, akkor vagy kiskutya a saját kutyájának sorsából kiindulva, vagy pedig kígyó. Minden embernek jókedvet, nyugodtságot és egy rakat pénzt adna.  Ha bekerülne a Guinness-rekordok könyvébe, akkor ő lenne az, aki addig beszélt, ameddig csak bírt. Ha időjárási jelenség, akkor szél lenne. Mindig szeretett volna láthatatlan lenni. Egy lakatlan szigetre a kutyáját, a kedvenc öltönyét és a hozzá tartozó cipőt, beláthatatlan mennyiségű vizet, fahéjas müzlit és az ágyát vinné. Öltözködésben mindig naprakész. Felejtsétek el a telefonozást és kommunikáljatok. Figyeljetek egymásra, és arra, hogy ki hogyan éli meg az életet.- üzeni a jövő generációjának. Kedvenc verse Radnóti Miklós Szakítottunk című költeménye. Egy napig megélné azt a freedom érzést, amit a hippik képviseltek. Szívesen lenne parókás francia. Abban a korban is színész lenne.

„Egy embernek annyi mindenért hálásnak kell lennie. Egészséges vagyok, látok, van két kezem és lábam és fantasztikus emberek vesznek körül. Siker számomra az, ha biztos lehetek a holnapban. Nagyon nagy kitartásom van a dolgokhoz. Hat éve egyedül élek a saját lábamon a családomtól távol.”

Öt évesen elvitték a Győri Nemzeti Színházba, ahol a Hotel Mentholt látta. Az után szinte minden este a színházba volt. Bár nagyon kevés mesét látott, így felnőtt fejjel kellett megnéznie a Micimackót. Élete ezen első meghatározó eseménye után jött a többi. Édesanyja elvitte a színház stúdiójába, a szülei elváltak, felvételizett Pestre, elvesztette a pótapukáját, nyugdíjba ment a modellkedésből, végül tavaly októberben sikerült a meghallgatása a Veszprémi színházban.

 „Nagyon nehéz volt elfogadni, hogy magas vagyok. Szerettem volna más lenni, szőke és kékszemű. Aztán ahogy az idő telik, az ember kezdi felismerni az értékeit és becsülni önmagát. Én kezdem magam egyre jobban értékelni. Mindenki annyira tud becsülni másokat, mint önmagát.”

Idegesítő szokása, hogy reggel nem lehet hozzá szólni, úgy délután kettőig, ha nem dolgozik. Vannak olyan dolgok, amiknek muszáj, hogy úgy álljanak, ahogy kell. Például az a hatvan-hetven pár cipő, ami felcímkézve, dobozokban állnak az otthonában. Végül, de nem utolsó sorban nyammog alvás közben.

 „Szörnyen tud inspirálni, ha olyan rendezővel dolgozhatok, aki nem hagyja rám a dolgokat. Ha valami nem megy, az inspirál. Ha valami nem sikerül, akkor kétségbe esek és összetörök azon nyomban, de másnap felkelek és meg fogom csinálni.”

Boldogság számára a kiegyensúlyozottság, biztonság, egy adott perc megélése. Legjobban a kitartást értékeli magában és azt, hogy nem kell hónapoknak eltelni ahhoz, hogy érdemben tudjon beszélgetni valakivel. Mások legtöbbször a hiszékeny jelzőt használják rá. Az egyszerűségből jön. Amikor odahaza mondanak neki, az úgy is lesz. Idefent azonban rájött, hogy nem fog mindenki úgy reagálni, hogy az őszinte legyen. Hiszi, hogy a világnak legjobban odafigyelésre van szüksége, ahogy ő magának is.

„Nagyon szófogadó, tisztességtudó gyerek voltam. Nagyon jó voltam. Nem voltam hisztis, nem voltam rossz. Addig boldog az ember, amíg van benne egy gyermetegség. Amíg a legnagyobb gondra is talál megoldást, bár néha lehet, kell egy B-terv is...Édesanyám egyedül nevelt fel egy kamasz fiút. Édesanyám; ez a szó elég nekem. Mindent magában foglal: erőt, kitartást, becsületet. Fő cél az életemben fejlődni és új dolgokat mutatni, mert én is képes vagyok olyan mélységekre, amikről nem is gondolják, hogy bennem van. Most a bizonyítás időszaka jön.”

Hobbija mások idegesítése, cipőgyűjtés és a versolvasás. Nem novellás és nem sima könyves, hanem igazi versolvasó. Kicsit hisztis, akaratos, hirtelen haragú, szarkasztikus, megértő, fogékony az új dolgokra, akiket közel enged magához, azokért tűzbe megy, fogékony az új dolgokra, fel tudja vidítani azokat, akik rossz passzban vannak. „Engem a váratlan helyzetek nevettetnek meg, amikor azt mondom, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de lesz, akkor én valahogy fordítva működöm, mert ilyenkor nem kétségbe esek, hanem nevetek.”

Hogyan lehetne ennyi gondolatot egyetlen szóban összefoglalni. Van egy magyar szó, mely magában rejti az életszenvedélyt, kitartást és lazaságot és közben pedig „ott kell lenni”.  Ezt a magyar szót választotta H. Varga Tamás önmaga jellemzésére. Ez a szó van tetoválva a bal csuklójára és ez a szó az utolsó szava a róla szóló portrénak. Bohém.