Pokoljárás

Azt hiszem ez a megfelelő szó amit keresk ha megkérdezik, hogy vagyok senm azz mondom hogy jól. az elmúlt másfél hónapban 5 hetet coltam korházban. Már otthonosan mozgok s szinte az összes orvos kerelt már. Rettegek attól, hogs belekerültem egy olyan spirálba ami ki-be járkáláshoz vezet, de attol is, hogy a kinti életben megállom-e majd a helyem s tuon e utalkodni a kényszergondolataimon.

Szerdán elmentem a pszichológusomhoz, aki felvetette az ötletet, hogy hq a gyogyszerek nem segitenek akkor kérdezzek utána a pszichiáternél az elektrosokknak. Nem tudtam ,hogy létezik még ilyen, de mint kiderült az én betegségemen ez nem segít. nem tudom, hoy ennek örüljek e vagy sem. 

A pszichológus hívott mentőt, miután magyon kiakadtam a gondolataim miatt. Annak ako nem tudja a kényszerhonoltak olyan gondolat, amit nem akarsz gondondolni de az agyad bedobja valamilyen okból. Szóval jófej a főnököm és hazavitte magával Pamacsot s most ő vigyáz rá. Pamacsnak van ott egy Bogyó nevű barátja ako állandóan nyalogatja. Azóta egy csontot mindig előszednek. Erről mellékelek egy képet ha az írás végére el nem felejtem. Örülök, hogy Pamacs jól érzi ott magát de nemek nagyon hiányzik. 

A korhazba mivel a mentők hoztak a zárt osztáyra kerültem, amit jobban szeretnek megfigyelő részlegnek hivni, bár ugyan mindegy, hogy nevezzük. Nekem iszonyatosan kausztrofóbiám van s beszorongok ha nem mehetek ki így szerencsére átengedtek a nyílt osztályra. Bár ott sem vagyok valami fényesen. Úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. 

Nem tudom mit hoz majd a jövő de szeretnék normális életet élni amennyire lehetséges. S nem hetente bezsaladni a krízis osztályra. Mert már énnérzem magam kellemetlenül.