A magyar női Forrest Gump. Röviden így tudnám összefoglalni a Balázs Andrea nevű jelenséget. Igen, mert ő nem csak egy ember, hanem egy hihetetlen jelenség is. Merész állítás tudom, de tanúim vannak rá és bizonyítékaim, nézzünk meg néhányat. Kezdjük az elején!
Nézzük azt a kort amikor a legszívesebben élne Andi. „A huszadik század elején a harmincas, negyvenes, ötvenes években élnék szívesen a borzalmaival együtt. A korszak kuszasága az ami vonz. Lokálban énekelnék tollas fejdísszel a fejemen és susognék. Egy pici kis lakásban laknék egy cicával. Nem vágynék rá, hogy a cipőmből pezsgőt igyanak, de szeretnék ott lenni amikor csinálják.” Nem sokkal, csupán néhány évtized csúszással sikerült megszületnie. Ahogy mondani szokták drága Andi, jobb később mint soha.
„Gyulán születtem egy Gyomaendrődi tanyára negyedik gyerekként. Szeretetteljes családban nőttem fel. Endrődi lány vagyok. Kállay Ferenc cuki volt, nagyon szerettem...de „ellenség volt”. Talán ismerős a történet amikor két falut, melyet csak néhány méter és egy vasúti sín választ el összecsatolnak és bár papíron egy új település születik az emberek nem hajlandók vegyülni. Így lettek az endrődiek vacerok a gyomaiak pedig karórágók. Endrődön három hosszú utca van. Selyem, Fő, Sugár. Én a Sugár utcában laktam egy mesepalotában, amely olyan mint egy mézeskalácsház virágokkal és kisállatokkal. Anyukám összes szeretete benne van minden tárgyban,porszemben és az elvesztése óta,minden lélegzetvételemben. Apukám életem pasija. Hivatásos apuka, nagypapa és dédnagypapa fantasztikus életigenléssel. Mosolyogva hordja a fájdalmat…. Ha az ember nem tudja jó helyen tartani a veszteségeket akkor az hatalmas károkat tud okozni. Úgy megyek fel mindig a színpadra, hogy dobok egy puszit anyukámnak és Bajor Iminek. Szinte hallom ahogy Bajor Imi mondja: Muki, szedd össze magad. Aztán anyát, hogy : „Anda ne ríjjál már” vagy hogy „Jaj Anda te nem vagy normális.” Mi lenne ha nem színész? „Akkor is színész lennék. Csinálhatnék én bármilyen más polgári foglalkozást akkor is színész lennék. Vagy bohóc. Egyébként cipőfelsőrész készítő vagyok, masszőr és ruhagyártó.”
Andi egy nagybetűs KÜLÖNLEGES egyéniség. „Bolondul állok neki a dolgoknak, hogy a saját bolondságomból lehessek okos. Teljes energiámmal állok neki a munkának, hogy abból lehessen visszavenni... Kicsit mindig kilógok a sorból az alkatom miatt. Egyik barátom azt mondta nekem: „Barna hajú, barna szemű színésznő sok van, de barna hajú, barna szemű dagadék csak te.” Három perc alatt lehengerlek bárkit a stílusommal.Hidd el, nem akarattal, csak ilyen vagyok. Mese-és dokumentumfilm mániás vagyok. Ha beteg vagyok akkor fel kell vennem a mikiegeres pólót és mesét kell nézni. Hirtelen haragú vagyok, makacs, maximalista, hisztis és féltékeny, de ez csak párkapcsolati féltékenység nem színházi. A kollégáknak hatalmas drukkere vagyok...Mindenkit ölelgetek és puszilgatok, hihetetlenül tapis vagyok. De azért mégsem írhatod le amit néha gondolok magamról Drága Sári!
11. évadát fejezte be a Karinthy Színházban. „Karinthy Marci mellett minden lehettem. Pici szerepektől a közepesen át a főszerepekig. Most már keresnek és hívnak. Marci szárnyai alatt nevelkedni mint kiscsibe, minden színésznek ezt kívánom….Augusztus elején már hiányzik a színház. Nyári szünetben csak azért bemegyek a színházba, hogy beleszagoljak a nézőtérbe. Buda ékszerdoboza itt itthon vagyok. Úgy becéznek: a kis Karinthy-s. Ne merjék bántani az én színházamat. A pihenést ugyanúgy be kell gyakorolni mint a szerepeket. Van egy fantasztikus háztartásom… lehet, hogy a fantasztikus az túlzás, de van egy háztartásom...Az egész életem nagyon vicces. Olyan kevés időnk van, hogy nem vagyok hajlandó bekomolyodni. Az apukámtól örökölt optimizmusom mindenen átsegít. Hiszem, hogy minden hepe után hupa, és minden hupa után hepe jön. Ezért van a hepehupa szó. Az egész életem kicsit kínos. Valahol mindig kínos vagyok. Lassabban jár az eszem mint a szám. Ezért a beszédkészségem megszerzése óta okozott pár bonyodalmat. Semmit sem bántam meg. Hiszek abban, hogy mindennek megvan az értelme és az oka.”
Ahogyan Forrest a mamáját, úgy idézi Andi az édesapja mondásait és aranyköpéseit. „ Nem elég a telefon, az nem ölel meg… Örülj neki, hogy te nem vagy olyan.” Keresztlányával speciális betűjelbeszédje van és olyan szavakat használnak, melyek csak ők értenek. Ebben én is kételkedtem egészen addig, amíg meg nem hallottam a "makikukeráj galataszeráj"kifejezést. Szokták mondani emberekre, hogy ha nem lenne ki kéne találni. De vajon melyik színházi kitalált karakterre hasonlít Andi a legjobban? A válasza mint minden feltett kérdésre, itt is merőben eltért a megszokottól.„Kettőből gyúrnék egyet. A klasszikus shakespearei dajka és a camoletti szobalány keveréke lennék, aki táncol és énekel de halál komolyan veszi miközben óv és védelmez.”
Elkövetkezendő soraimban egy szerelem Andi szerint „egyszerű” története következik. „A párom hangosítófiú volt, és mindig összekevertem a bátyjával. Annyit tudtam róla, hogy nagyon szép a szeme , nagyon aranyos és tudtam, hogy gyönyörű lesz ha mosolyog. 2002 április ötödikén a barátaim ragaszkodtak hozzá, hogy elmenjek egy házibuliba, hogy jó hangulat legyen. Aztán amikor köszöntem, hogy sziasztok én megyek, ő azt mondta nekem, hogy „ne menj még”. Akkor hajnalban megfogtam a kezét és azóta sem megyek sehova mellőle. Ilyen egyszerű.”
És ha már egy színészről beszélünk, akkor ne hagyjuk ki a színházról szóló részt sem.„Eltántoríthatatlan szerelmet érzek az aktuális szerep iránt és a közönség iránt is. Bár sok embert nem tudok elviselni egy helyen a mindennapokban, például a bevásárlóközpontokban. Miközben szeretem az embereket.
„Hiszek abban, hogy minden nap tanulok. Például most is. Itt ülök délben egy pókerasztalnál könyökölve és rájövök, hogy nagyon szerencsés vagyok. Nem szeretnék megváltozni. Szentimentális, infantilis életigenlő idióta. Most olyan kifejezéseket találok magamra, melyeken évek óta nem gondolkodtam.” Nos itt a vége a portrénak, ami úgy indult, hogy Andrea lefelé menve a lépcsőn annyit mondott az asztalnál ülő barátainak: „Mindjárt jövök csak megverem a Sárit!"
