Portré:Virga Tímea!

Egyszer volt, hol nem volt egy leány, akit Virga Tímeának hívtak. Elöljáróban annyit, hogy kicsit infantilis volt. Egyszer megkérdezte az egyik rokonát, hogy hol a papagája, mire az mondta, hogy hat éve halott. Nagy álmodó volt és ebből a legtöbbet kemény munkával valóra is váltotta. Sokrétű volt. Színház, cirkusz, tánc, éneklés. Mindegyik érdekelte és mindegyikhez értett, ezt mások mondták neki, nem ő találta ki.

Kiskorában Pocahontasra akart hasonlítani. Tetszett neki, ahogy a hatalmas indián hajával áll a szikla tetején és fúj a szél. Szimbolikus feminista nőalaknak tartotta. Bár a szerelemben nem volt beteljesedés, pedig ez a leány hitt az igaz szerelemben.Barátai szerint Fa Mulanra hasonlít, aki a női gyengeségből és ügyetlenkedésből egy megbízható vezérré születik.

Hogy milyen volt a gyermekkora? Hátrányból indult, így most büszke lehet arra, ahol most van Gyermekkorában sok mindenkit egy fallal zárt el magától. Meg kellett tanulnia jobban nyitni mások felé. Egyszer még az iskolában azt mondták rá, hogy ő többnek gondolja magát mint amennyi. Mégis úgy tartotta, hogy senki soha nem gondolhat magárról eleget, mert az iszonyú korlát. Megállni a kapuban és nem menni be a világ legnagyobb hibája.

Ahogy telt az idő a leány lassan felnőtt. Vagy mégsem?

- Nem vagyok felnőtt és nem is szeretnék az lenni. De édesanyám halálánál volt egy pont ahol éreztem, hogy eljön az idő, ahol én is felnőtt leszek. Egy művészben talán az a legfontosabb tulajdonság, hogy ne keményedjen meg -vág a mesélő szavai közbe Timi.

Végül is színész lett. Volt, hogy elgondolkodott, hogy van-e helye a pályán. Olyan ez mint amikor az ember fut és fut a mesebeli mezőn, de egyszer csak megáll és megkérdi, hogy miért is fut. Széttárja a karját és kéri a válaszokat.

- Nagyon nagy válaszokat kaptam, hogy ezen a pályán a helyem. Másra nem vagyok alkalmas. Annyi gondolat és alkotási vágy van bennem. A színpad lehetőséget ad, hogy bármit megmutass magadból. Ha felszórod homokkal a színpadot akkor rajzolhatsz bele bármit. A színésznek van a legnagyobb lehetősége, hogy megélje magát- szól ismét a főhősünk aki törökülésben ül egy kanapén és a kávéját iszogatja, ahogyan az rendes mesebeli főhősökhöz illik, miközben szól a zene a CommandArte Stúdióban, ami túl van az Üveghegyen és azon a helyen is, ahol a kurta farkú malac túr, ugyanis Budapest belvárosában van. Hogy micsoda titokzatos művelet folyik itt?

- Elkezdtük a színházat és a cirkuszt egymáshoz közelíteni. Nem tudom, hogy hova tart, de amit csinálunk az jó- kezdi mesélni Timi. Színészként nem tudok bekerülni a Guiness-rekordok könyvébe. Ha bekerülnék talán azzal, hogy átúsztam a legnagyobb csatornát, vagy megmásztam a legnagyobb hegyet. Irigylem a sportolók életét. Vagy ha mégis színészként akkor talán az lennék aki a legnagyobb sületlenségeket mondta, vagy a legnagyobb hatással volt a szavaival a pályatársaira. Vagy én lennék az aki egy olyan műfajt csinált, ami nagyon egyedi. Jó lenne ha ez belőlem fakadna. De szerintem erre sokan vágynak. Például a cirkuszt közelíteni a színházhoz. A cirkuszban nem tudnám elképzelni magam, de ha a porondon zajlik a színház...de ez még hosszú út.- lassan leviszi a hangsúlyt., és így én tovább mesélhetem a róla szőtt mesémet.

Általában nagyon őszinte ezért tudja, hogy mik a negatív és a pozitív tulajdonságai. Soha semmi nem elég jó neki.Tudja, hogy amit elért az csak egy lépcsőfok. Sokat aggódik. Sok olyan kérdést tesz fel, melyre tudja, hogy nincsenek válaszok. Nem szokta mások sikereit irigyelni. Mások sikerei nem állnak jól neki. Azért elég lökött is egy kicsit.. Nagyon szívesen utazna az időben. A jövőbe azért, mert nagyon izgatja a technika, és érdekli, hogyan változtat majd a fejlődése az embereken. Érdekli az is, hogy milyen ember lesz a jövőben. A múltba pedig azért utazna szívesen, hogy megsimogassa a kiskori önmaga fejét, hogy minden jó lesz és, hogy a hibákat amiket elkövetett ne kövesse el, vagy ne úgy.

Neki a világ maga nem elég. Ha újra születhetne akkor sportoló lenne. De azt is csak az előadó művészet egyik ágában pl. jégtáncos vagy versenytáncos. Ha elmehetne egy lakatlan szigetre akkor vinne magával egy barátot, gyógyszert, hogy minél tovább élhessen és tanulhasson annak az állapotnak a jó és rossz dolgairól. Több ládányi papírt, tollat és ceruzát, hogy rajzolhasson és írhasson. Végül eszközöket, hogy kifaraghasson bármit és otthont készíthessen magának.

Lassan elhagyjuk főhősünket akiről ez a mese szólt. Reméljük ezt a mesét az idők végezetéig fogják mesélni. Ha azt hinnétek nem létezett és létezik ez a leány akkor induljatok és keressetek egy kézlenyomatot valahol egy hatalmas falon. Ugyanis ez azt jelenti, hogy ő ott járt. Miért éppen egy kézlenyomat?

- Mindenki másként élné meg azt a kézlenyomatot. Annál jobb genetikai térképet nem csinálhatsz magadról.- búcsúzik a leány az olvasóktól, aki idén jelentkezni fog a színművészeti rendező szakára. De még mielőtt elengedtem volna, megkérdeztem, mi lenne az a mondat, amivel szeretné lezárni a róla szóló mesét.

- Embernek maradni minden körülmények között!