S maradt egy kiürült világ.

2016.12.15 17:05

Amikor mindent elértél már az életben, amit akartál, csupán néhány hitvány célt van szemed előtt csak ezért, hogy ne akard egyből feladni. Amikor tudod, hogy ennyi volt, ennyi jár se több se kevesebb...amikor minden gondod megoldódott s már nem félsz a jövőtől, amikor minden barát szépen elköszönt...akkor kell feladni. 

Amikor tied a világon minden amit szerettél volna. sok ezer emlék, élmény, vers, naplemente....amikor már nem vonz semmi a világban s nem várod a vihar végét, mert te a viharért éltél.... akkor döbbensz rá arra a szörnyű ürességre ami benned él. Amikor mindenki arcára mosolyt tudsz varázsolni egyetlen szóval vagy pillantással. Amikor tudod, hogy bárki életébe beléphetsz nyomot hagysz, akkor akarsz kilépni mindenkiéből még a sajátodból is. Amikor pipa van minden mellett egy ócska lapon, amikor kész egy bakancslista, s ami megmaradt azt könnyedén kihúzod, mert rájöttél, hogy mit sem ér. Amikor mindenki szemében csak emlékeket látsz nem lehetőséget, amikor a saját szemedben nem látsz még egy szökött álmot sem, s amikor tudod, hogy nélküled is minden rendben fog menni, akkor angolosan távozol.
Amikor rájössz, hogy nem az számít, hogy mindenki rád figyeljen, amikor távozol, hanem, hogy senki ne lásson, hogy mindenki megtalált egy célt. Amikor teljes lélekkel nyugodt vagy, mert mindenkinek átadtad, amit tudtál s már mindenkin rajta áll vagy bukik az egész. Amikor jó munkát végezve felállsz egy asztaltól, leveted a cipődet s úgy, ahogy egykoron megszülettél meztelen lábakkal távozol.... Amikor emlékeid pörögnek szemed előtt, haragosan boldogan majd magányosan ütve le néhány billentyűt, rájössz, hogy játék volt csak az egész. Semmi több csak játék, s bár mindenki tudja, hogy te győztél te már nem mész bele több civódásba, barátságba, álomba és reménybe. Amikor érzed, hogy neked már nincs tovább, s nem bánod, mert jó életed volt, hasznos és értékes, de ideje elzárni egy kézzel festett doboz mélyére s útjára engedni a végtelen tengeren, hogy egy napon talán eszébe juss valakinek, amikor a telihold fénye megcsillan az élet által fényesre csiszolt, lelked gyémántjának összevérzett oldalán....na akkor tudod, hogy a világ üressége egy jel számodra, miként egy villám, hirtelen, tüzes, vad, mégis egy égi fény, s mindenkinek mást üzen.