Soha többé strandpapucs! (2016.06. 21)

Ma indítottam el a blogomat azzal a céllal, hogy megmutassam milyen az én szememmel a világ. Hiszem, hogy egy ember minél több szemszögből látja az életet annál könnyebb megrajzolnia majd, azt a hatalmas a gömböt, mely a valóság maga.

Mivel csütörtökön eltörte a lábamat a cipő ezért, fél Eger begyaloglása után megvettem az egyetlen papucsot, ami este nyolckor kapható volt. Így került a lábamra egy TESCO-s szurkolói papucs. Ennyit köszönhetek a focinak. De hogy jön ide a papucs? 

Éppen a plázába indultam, hogy a szervizből elhozzam az elkészült telefont, amikor is a lépcsőn megcsúszva, repülve pár lépcsőfokot a farcsontomra zuhantam....elindultam én a plázába, de anyukám ( aki épp nagyinál van Szabolcs megyében) azt mondta, hogy menjek el a balesetire. Az elmúlt három év alatt ez a harmadik. Először az ujjamat vágtam el mosogatás közben, majd a lábam egy sörösüveg szilánkjával, most meg seggre estem.

Szóval sok vicces és szomorú dolog történt a kórházban.

 Kifelé jövet, az egyik beteg le akarta kopogni, hogy nem kellett begipszelni a lábát, de olyan nagy hévvel tette ezt, hogy az ajtón kopogta le :) vagyis inkább az ajtón kopogott be.

Volt ott egy 92 éves néni a két lányával. gyönyörű kort élt meg, mégis azért hozták be, mert öngyilkos akart lenni. Felvágta az ereit. 

Persze megint megvolt a törött kezű rendőrnek magyarázkodó figura. Én olyan nagy hévvel ültem fel a röntgenasztalra, hogy elfelejtettem miért is vagyok ott. Aztán felvisította. "Pedig szólni is akartam." - mondta az ott dolgozó férfi. Mivel volt cipzár a nadrágomban le kellett félig vennem. Mindig zavarban vagyok, ha férfi előtt kell öltöznöm...iszonyatosan zavarban. Most itthon ülök és fáj, ha ülök :) a doki azt javasolta, hogy tegyek rá jeget, pihentessem és ülőpárnán üljek.. jelen pillanatban egyiket sem csinálom. 

Hazafelé jövet ránéztem egy férfire, mire az rámköszönt, majd mivel látta, hogy nem preferálom a közeledését, megkérdezte, hogy idézem "Hány kiló vagy? Harminc?". Most erre mit mit mondjon az ember? Zsigerből rávágtam volna, hogy legyen harminc tovább úgysem tudsz számolni, de csak mosolyogtam és továbbmentem. Felfelé jövet már kapaszkodtam a korlátba, mert csak három emeletes a ház ahol lakom, így nincs lift. 4 emelet után már kötelező,..de hát a három az kevés. Mindig megszámolom, hány lépcső felfelé az út, de mindig más jön ki. Attól függ, hogy a lépcsőfordulót beleszámolom-e vagy sem! Az élet nagy kérdései :) 

Holnap egy fiatal tehetséggel Váczi Péterrel készítek portrét. Reggel 8kor találkozunk a nyugati-mekiben. Remélem ott lesz ülőpárna.

Ajánlom mindenkinek megnézésre a Trója, háború egy asszony szerelméért című filmet. Nem a Brad Pittes, hanem egy sokkal történelmibb és jobb változat. 

A távolabbi jövőről: most egy divattervező "asszisztenseként dolgozom, ma pontosan egy hete". Szeretem,amit csinálom. Regős Róberttel (színész, rádiós műsorvezető) és a feleségével egy mesekönyvön dolgozunk. Már öt fejezet kész, remélem hamarosan megjelenik a demo. Terveztünk két rövidfilmet Felföldi Gábor cinematográfussal, de miután 18 milliót ölt a cége felújításába, nem maradt pár tízezer forintja szobabútorokra, és még a telefont se akarja felvenni, hogy beszéljünk a forgatásokról. Őszintén szólva azt hiszem, nem tetszik se neki se másoknak, akiknek eddig ingyen dolgoztam, hogy most már pedzegetem azt, hogy valamiből nekem is meg kellene élnem. Nemrégiben olvashattatok tőlem egy koreográfusról, egy gálájáról és egy meghallgatásáról. A gálára egy verset kapott tőlem ajándékba. Azóta nem jelentkezett.... Bár megszoktam, hogy az emberek akkor jelentkeznem, amikor segítségre és szívességre van szükségük. Szóval így állunk. ez az első blogbejegyzésem. Szép estét mindenkinek! Ajánlom magamat, Sára