Szépség, amely igazán számít
Emlékszem kiskoromban ámulattal néztem az újságokban a lépésről lépésre való átalakítást. Ahogyan arra is emlékszem, hogy gombafrizurám volt és matrózblúzom az elsős fotózáson. Egyszer az iskolaudvar egyik padján ültem és jóízűen ettem egy almát mire bennemaradt az egyik fogam. Na jó ez a fog dolog már túl személyes. Viccet félretéve ide s tova 15 év telt el. Egy padon ülök, rövid hajjal és még mindig a szabolcsi alma a legfinomabb számomra. Szerencsére a matrózblúzt kinőttem.
Találtam egy parkot és egy tavat a Kosztolányi Dezső téren. Éppen várakozom. Eljöttem egy photostudio castingjára vagy minek mondják ezt. Azt írták az interneten bárkiből lehet modellt csinálni. Akkor bizonyítsák is be.
" Az *******.com weboldalán keresztül regisztráltál stúdiónkhoz.A küldött képeid alapján lehetőséget láttunk a veled való közös fotózásra, ezért következő lépésként, szakmai stábunk élőben méri fel az adottságaid, stúdiónk fotózásai szempontjából. " (Az abszolút tuti rendszerüzenet valasz.) Azt hiszem a jó humort, a tudást és a feltűnően lökött személyiséget amik az én adottságaim nem ezen a helyen és nem ezek az emberek tudják reálisan felmérni. No mindegy-gondoltam- egyszer ezt is ki kell próbálni.
Huszonkét évesen bőven volt alkalmam gondolkodni a szépség fogalmáról. Egyszer megkérdeztem a páromat mennyire talál szépnek. Őszinte választ akartam és ezt ő is tudta. Nagy nehezen mondott egy átlagost. Azóta tudom, hogy szépségversenyen indulás helyett jobb ha megírok egy verset. Ennek ellenére, két fiú is feleségül szeretett volna venni úgy, hogy smink nélkül, alkotói lázban égve, mesefigurás pólóban láttak a legtöbbet. Ez a tény segít, hogy túllásak rosszabb napokon azon, amit a tükörben látok.
Ugorjunk most egy nagyot, már a modellügynökség várójában ültem. "Derék, az melyik?" Szól oda a mellettem álló, meglehetősen csinos pofijú fiatal lány a barátnőjének. Ilyenkor nem tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen. Ugyanez a hölgy a szerződés azon pontjába, ahol le volt írva, hogyan kell hírlevelet visszamondani név es cím megadádával, a pontozott részbe a nevét és címét be akarta írni. Tudtam, hogy nem egy IQ- klubba jövök, de viccesebb volt a dolog mint gondoltam. "Jól nézek ki! Ha máshogy alakulnak a dolgok a képekből azért kaphatok?" Bármilyen meglepő ez egy fiatal srác szavai aki valószinüleg nem tudta, hogy mennyire kihallatszik amit mond. " Ez ki? Zsani? Kérdi egy kamaszlányát elkísérő feltűnően "kérődző" apuka. Nem, ez hosszú Katinka- válaszolta a lánya."Melltartóméret?"- kérdezte egy másik apuka. Nyolcvan-válaszolta a lány. Kereken?- kérdezett vissza csodálkozva. Ebben a pillanatban hangosan kitört belőlem a röhögés. Azt hiszem ennél jobban azt a hangulatot ami a váróban volt, nem lehet jobban leírni. Én ültem a kanapén a kockás ingemben és a farmeromban, ami eredetileg férfi és vártam, hogy bemenjek.
Soha nem izgultam annyira, mint amikor kinyilt az ajtó es tudtam, hogy nekem kell bemenni. Hàtamra kaptam a kis hátizsákomat, és nehéz lábakkal, hevesen dobogó szívvel, valamint hatalmas vigyorral az arcomon elindultam. Egykettőre feloldódtam. A stúdiovezetőnek nagyon jó humora van. Egészen nagyot kacagott amikor elmondtam, hogy fogalmam sincs mit akarok a továbbiakban ebben a szakmában, mert azt hittem amint belépek ki fognak zavarni. Sok emlék eszembe jutott a beszélgetés alatt. Például az egyetlen kép ami rólam készült miután profi sminkes kifestett. Aztán az jutott eszembe, hogy már megírtam a cikk utolsó mondatát, és ketségbeejtett, hogy uj véget kell írnom a mesének. De ez már egy másik történet.
S végül mi az a szépség ami igazán számít? Azt hiszem ez a témá annyira szubjektív, hogy kár vele foglalkozni. S hogy mi lesz a modellkarieremmel? Egyelőre maradok csak mamuszmodell! De ha változás lesz szólok.