Szeretni
Szeretni
Az élet legszebb pillanata, amikor először próbálsz meg szeretni. Ügyetlen vagy, zavarodott és izgatott. Van egy fura elképzelés a fejünkben, hogyan is kell jól szeretni, mintha lehetne rosszul szeretni. Azt hiszem szeretni az egyetlen olyan dolog a világon amit hamarabb mutatunk meg tettekben mint mondunk ki. Sután állunk s próbáljuk mutatni, hogy szeretünk, mert nem mindig van az arcunkra írva. Talán ha nagyon bele akarok kotorászni az emlékeimbe egy elpirulást látok magam előtt melyet nevetés követett. Soha nem mondtam meg életem első nagy szerelmének, hogy szeretem. Mosolyogtam, elpirultam s minden percben eszembe jutott, hogy vajon mit csinál s merre jár s biztosra vettem, hogy tudja, hogy szeretem. Annyi év telt már el, de még mindig látom, hogy szalad le a lépcsőn s áll meg előttem, s én csak nézek felfelé. Kicsi lány voltam, ő sem volt sokkal idősebb (...) Nem sok embert szerettem mélységes szeretettel de tudom, mert megtanultam mit jelent szeretni. Régen volt már, hogy úgy szerettem valakit, hogy ki is mertem volna mondani. Azt hiszem úgy vagyunk a szeretettel mi emberek mint egy tojással. Egy csoda lakik benne, de szüksége van a szívünk melegére ahhoz, hogy életre keljen. A mai világban bátorság kell szeretni, mert amikor szeret az ember sebezhetővé vállik. Társadalmunk legnagyobb bűne, hogy kihűlt a szeretet az emberekből.(...) Az élet legnagyobb fájdalma, hogy elveszíthetjük, azt akit vagy amit szerettünk s talán ezért van, hogy bár betekintést engedünk néhány embernek a világunkba, itt arra gondolok, ami a felvett szerepünk mögött van, annyira félünk, hogy bántani fognak, hogy eltaszítjuk magunktól azokat, akiket legszívesebben szorosan magunkhoz ölelnénk. Azt mondják szeretni könnyű, de ez baromság, az élet legnehezebb dolga újra és újra szeretni. S talán egyszer egy napon két szív szeretete találkozik s akkor mindenki fejet hajt a szeretet hatalma előtt, mely legyőzi az egész világot.
A barátom vagy. Annyi embernek mondjuk ezt, de vajon hánynak engedjük, hogy összetörve s gyengének lássanak minket. Hány tudja úgy a fejünkhöz vágni, hogy ne osztogassunk életvezetési tanácsokat, miközben a mi életünk egy csőd, hogy tudjuk, hogy igaza van mégsem fáj. Hányan vannak ott néha órákig, néha hetekig akik törődnek velünk, akik amikor összeomlunk, nem hagyja hogy egyedül legyünk.
Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/