Találkozás egy Naplóval!

Kedves Naplóm! 

Augusztus 31.

Kedves Naplóm! Dühös vagyok, fáradt és elegem van. Szisza a családjával van így nem panaszkodhatok neki, így maradsz te. Most értem vissza a sétáról Pamaccsal. Szeretem ezeket az együttöltött nyugodt perceket, bár mindig aggódom, hogy feleszik valamit a földről, azt hiszem már érti azt a hangsúlyt amivel kimondom, hogy NEM SZABAD, amikor arra gondolok, hogy ne egyen fel semmit a földről. Sóvlam a amikor kimentünk csupa káosz volt odakint. De nem akkora mint tegnap, amikor is az építkezésről az utcára fújta az elemeket a szél és a busz nem tudodtt átmenni. Igazából vicces volt, hogy a buszvezető kirakta az indexet és várt. Nem tudom mire. Arra, hogy mégodébb fújja a hungarocelt a szél? :O :D

 Szóval ma láttam egy fáról leesett apró zöld levelet. Nem tudom, hogy élte túl az időjárást de olyan kirívóan klassz volt. Közben a családi gondokon agyaltam. Anya unokájának holnap lesz a tanévnyitója. Azt tervezték, hogy lent marad és megy ő is. De mivel ő napozni akart de nem zárták be az ugrálós kutyát ezért az önérzete hazahozta. Tudni kell azt róla, hogy a 4 gyereke közül mindig kell egy ügyeletes akire haragudhat. Eddig a bátyám volt a kutya miatt, de azt hiszem amióta itthon van én vagyok az, mert nem mostam fel a lakást mire hazaért. Szóval nem értem az ebereket azt hiszem én más bolygón élek. Kihagyni az unokája első iskolai napját mert az önértzete meg lett bántva...remélem én nem leszek ilyen. Azt el kell még mondani, hogy nekem közöm nem volt a szobájához mert a nővérem lakott benne amíg nem volt itthon. Persze ő mindent tagad szóval megint én vagyok a bbűnös. Nem tudom egy két ember, hogyan tud ennyi roszindullattal és keserűséggel együtt élni anélkül hogy az felemésztené. 

Még mindig csapongóak a gondolataim. Az jutott még eszembe, hogy amikor ott vagyunk a bátyámék nagyon sokat tolerálnak Pamacsnak, anya meg nem képes egy kicsit megérteni, hogy a kutyák ha játszanak és nagy testűek bizony-bizony néha odacsapnak. De nem tehetnek erről. Nem érdemelnek ezért büntetést, még olyan aprót sem, mint bezárás. 
Ránézve a lábara észreveszem, hogy öregszem. Barna szörszálak kezdenek kinőni az eddig sima lábaimon. Aztán figyelmem továbbterelődik a bokaláncaimra, amit Sziszável vettem. Könnyű volt a választás, mert én is arra szavaztam Szisza meg tudta, hog ynekem azt tetszik és arra szavazott miattam. Egy kék gyöngyös, tengerpartot idéző bokalánc mindenféle tengerhez kapcsolódó logókkal. Ez alapján megismertek ha az utcán találkozunk!

Ma végre sikerült a mosógép ékszíját visszatenni a helyére. MOst készülök kimenni és megnézni a mosást, hogy kibirta-e a próbamosását :) Egy pillanat és jövök! (...)

És már itt is vagyok! Úgy néz ki sikerült. Egy heti ruhát legalábbis ki tudtam mosni, maxium minden héten szétszedem és felteszem a leesett ékszíjat. Persze most is a köszönöm helyett,a "szereld vissza a mosógép oldalát" jött, de már megszoktam. 

A vihar közeledik Pamacs pedig egyre jobban ide bújik s lenyálazza a gépemet ( amin képzeljétek el még van DVD lejátszó!) 

Augusztus 26.

Ülök a metrón. Legyezem magam majd egy kedves munkásember aki mellettem ül megköszön hogy leggyezem őt is. Kicsit lelkifurdalásom van mert èn sok szundizás után moziba megyek ő pedig 8 óra kemèny munka után haza, hogy pihenjen. Meg kell állapitanom kicsit èrzèkeny vagyok ma.

Augusztus 25.

Soha nem volt naplóm mint azoknak a lányoknak a gazdag amerikai filmekben, vagyis a gazdag lányoknak az amerikai filmekben. A szórend néha nem mindegy. Szóval idejét sem tudom mikor írtam utoljára Neked. Soha. De olvasd vissza az oldalamat, azon minden rajta van. Így sok minden történ velem azóta, hogy utoljára találkoztunk. Például megszülettem. No de ugorjumk ide stova 32 évet. Egy pesti panelbe, amit éppen most újítanak és iszonyatosan nagy kopácsolás hallatszik, mégis kihallatszik valami ismerős dal, amit a munkások hallgatnak s amire önkéntelenül is táncolni kezdek ülve is! Sok mindenről szerettem volna írni Neked. Például rátaláltam arra az emberre, akivel azt hiszem le akarom élni az életem. Munkanélküli lettem és előjött a depresszióm így olyan vagyok mint egy kisbaba, eszem és alszom. De jól esik Istenemre mondom.

Anyám folymatosan piszkál, hogy írjam meg az álláskeresési hirdetésemet de olyan lusta vagyok, hogy pár sorral le is tudtam, ami nem rám vaal. Szóval miután Neked írtam azt is meg kell csinálnom! Elhatároztam, hogy nem fogok írni arról akit szeretek egészen addig, amíg ő is kimondja, hogy szeret. Szóval még pár hónapig várat magára vagy talán egy örökkévalóságig. Most azt hiszem nem megy az írás, azt hittem hogy ha elkezdem, akkor menni fog, hiszen evés közben jön meg az étvágy de nem így történt. Így mára befejezem.

Egy néni akit kicsit pityókás volt felszáll a villamosra majd rám és Pamacsra nézet. Utána így szólt: Jaj de aranyos, de megijedtem. Aztóta is azon gondolkodom melyik rész melyikünknek szól.