A tehetetlenség törvénye Newton szavaival élve: egy test mindaddig megőrzi nyugalmi állapotát, amíg rá egy tetszőleges külső erő nem hat. Azt kell mondjam Newton nem számolt a zenével. Azóta vágytam salsázni, amióta láttam a Dirty Dancinget. Volt benne valami olyan, amit a szürke hétköznapokban nem talál meg az ember, nem tudom mi a jó szó rá, a szenvedély, a vonzódás vagy a romantika.
Rettenetesen izgultam, amikor beléptünk az épületbe. Soha nem voltam olyan helyen, ahol nem éreztem magabiztosnak magam, mert bárhova mentem felkészültem és biztos voltam benne, hogy a magas IQ elegendő lesz. A táncra is készültem. Ahogy illik vettem magassarkút s elindítottam az első oktatóvideót, amit a neten találtam. Már örültem, hogy tudom az alapokat, amikor is a jól megtanult mozdulatokat a másik irányba kellett elkezdnem, mert belépett a férfi s ez mindent megváltoztatott.
Érdekes tanulási folyamat volt, mert kb. egy 1x1m2-es szabad területem volt, aminek bal oldalát egy kutya, jobb oldalát egy tengerimalac ketrec, elejét egy ágy hátulját egy IKEÁS szekrény szegélyezte. A legrosszabb táncos vagyok a világon mert se ritmusérzékem, se zenei hallásom, de még gyakorlatom se volt. Szóval remegtek a lábaim, amikor beléptünk egy pincébe, ahol annyi különféle ember volt már bent. Rettegtem attól, hogy petrezselymet fogok árulni, vagy aki ezt a mondást nem így ismeri, annak mondom úgy, hogy paszujt. Azt elfelejtettem mondani, hogy egy barátom miatt utaztam le Debrecenbe, ahol Engy és Gery Dance Project egyik rendezvényen vettem részt.
Az a feszültség, ami bennem volt Engy mosolyával és kedvességével enyhülni kezdett. S bár fogalmam sem volt mi vár rám leültem egy székre és vártam. Vártam, de megérte. Nagyon megérte! Hogy mennyire reménytelen esetnek éreztem magam és mennyire az voltam, mielőtt ráléptem a parkettre azt talán jól mutatja, hogy egy tánctanárnő kolleginám arra a kérdésre, hogyan táncolok, azt válaszolta, hogy látott már zenére mozogni. Nem esett jól. De mivel a szürke hétköznapokban nem kellett táncolnom így eltemettem magamban a vágyat, hogy legalább egyszer táncoljak egy fiúval. De a tánc iránti vágyat nem éri meg eltemetni.
A táncos közösségek talán az egyik legelfogadóbbak mind közül. Humor, jó hangulat, elfogadás és segítőkészség. Ezekkel tudnám jellemezni az estet. Talán már hozzászoktam ebben a világban, hogy az emberek kritikusak, rosszindulatúak és gonoszok egymással. Nem hittem, de meg kellett értenem, hogy akármilyen béna is leszek, akárhány lábra fogok rálépni, s akárhányszor is akarom majd én vezetni a fiút, ezért nem fognak rám furcsán nézni, hanem mosolyogva annyit mondanak, hogy semmi baj, csak élvezd a zenét és ne a lábadat nézd. Nem tudom melyik szakterület foglalkozik azzal a különös jelenséggel, amit mi természetesnek veszünk, mégpedig, hogy amint a fülünk zenét hall a testünk elkezd mozogni rá. Newtonnak abban viszont igaza volt, hogy egy ügyes férfi vezetésének hatására a nő ösztönösen arra táncol, amerre vezetik.
Szóval táncra fel! Mikor és hol? Egy szürke hétköznapon meló után szusszanj egy kicsit, majd szerda 19:00-tól gyerünk a kezdő salsa csoportba, ha Debrecen közelében laksz. Ha Miskolc van közelebb, akkor kedden 18:00 vagy 19:00. S esetleg bachattához van kedved, akkor várunk Miskolcon minden hétfőn 19:00-tól. Ha nem vagy már kezdő, akkor irány a középhaladó csoport! Debrecenben szerdán 18:00-tól, Miskolcon kedden vagy szerdán 20:00-tól. S ha szeretnétek átélni ugyanazt, amit én, még akkor is, ha azt érzitek, hogy ti vagytok a világ legbénább táncosai, akkor gyertek el, riszára fel! Engy és Gery vár téged. Kérdezzetek bátran és egy hatalmas lélegzetvétellel csempésszünk bele egy kis színt a szürke hétköznapokba.
https://www.facebook.com/engdanceproject
Kerestem valami jó kis idézetet zárásként, hogy ne csak én „beszéljek” hozzátok, de azt hiszem, hogy az én esetem legjobban Oh-ra hasonlított a Végre otthonból:
-Tudod mit? Benyomok egy jó zenét!
- Áááá. Akaratlanlagos testi reakció. Csapdába csaltál. Tiltott fegyvert vetsz be, hogy megbéníts. Rejtélyes. Mi történik a testemmel?
- Ezt hívják táncnak!
- A búvok nem táncnak.
- Azt látom, de te egész jól csinálod!
-Mennyi idő alatt ál be a halálom? Nem vagyok ura a saját végnyúlványaimnak!
- Ez az riszálj!
- Risza a neve a kínnak? Magától rázódik, igen szégyenletesen. Ó, jaj ezt most miért élvezem, égnek áll a kezem.
Egy, két há és tánc!