Tényleg szeretsz...? Paris Musical Műhely

2016.06.01 11:34

 

 

Tényleg szeretsz...?

 

 

 

Hiszem, hogy szerelmet a legnehezebb színpadon játszani! Miért? Mert mindannyian máshogy szeretünk. Egy valami közös minden emberben. Mindenkinek szüksége van arra, hogy szerethessen és szeretve legyen, még akkor is ha ezt tagadják. A szerelem, mint minden emberi érzés alkotásra késztet. Egy szerelmes levél, egy ajándék, egy vers, egy mosoly, egy csók, mind a szeretet megtestesült formái.

 

Kevesen tudják, de már az ókori görögök is többféle szeretetet különböztettek meg. Külön szót használtak az embertársaik (agapé), rokonaik (sztorgé), barátaik (philia) és a társuk (erosz) iránti szeretet kifejezésére, és ezek a szavak más fajta érzéseket takartak. Ezek után felmerül a kérdés, melyet a Paris Musical Műhely megválaszolásra tett fel: Tényleg szeretsz...?

 

 

 

Minden hölgy magára ismerhetett a színpadon, hiszen kinek ne lenne egy könyve otthon idézetekkel, egy plüssmacija, akit átölelhet és egy kispárna. Melyik nőnek nem adna egy kis önbizalmat, hogy ha pirosra festi a körmét és egész nap azt látja miközben éli az életét? Kinek ne lenne egy fényképe, amit órákig tud nézni, és ne lenne egy piros szívecskéje akár papírból kivágva, akár felrajzolva egy lap szélére?

 

 

S melyik férfi ne ismerne rá egy hölgyre, bárkire az ismerősei közül.

Mozi, zenehallgatás közös fülhallgatóval, szelfi készítés, tévénézés. Hétköznapi tevékenységek, melyekben nem maga a tevékenység a lényeg, hanem az, hogy ki van melletted. Ezek a közös programok elevenedtek meg a színpadon próza és ének közepette, bemutatva az általunk már megszokott, néhol szomorú, olykor boldog, de mindenképpen tanító jellegű búcsúzásokat, elválásokat, találkozásokat, vallomásokat.

 

A Tényleg szeretsz...? színészeinek fontos tanácsot adott a rendezőjük Tóth Veronika, mely talán a kulcsa volt annak, hogy minden karakter hiteles, de ne olyan legyen, mint amit kivágtak és beillesztettek az életből. „Bármi is az, engedd el! Neked most a színpadon a helyed!”

 

Szerelem, színház, humor! Ez az élet haverok, buli, Fantája. Egy mozdulatban benne volt minden, amit a szerelemről humorosan el lehet mondani. Mátyás úgy tesz, mintha nyújtózkodna, miközben észrevétlenül átkarolja, majd közelebb húzza magához Viktóriát. Ismerős volt a helyzet, mosolyra késztetett és melegség járta át a szívemet.

 

 

 

Reménytelen szerelem, harmadik fél, megcsalások, csalódások, hazugságok, rózsaszín köd, vágyakozás, elérhetetlenség, távkapcsolat. Ezek a szavak mindenkinek beugranak ha a szerelemről van szó. Sok szerepbe kerülhetünk az életben. Mindezeket a szerepeket megjelenni láthattuk a színpadon. Furcsa érzés úgy magadra ismerni, hogy meglátod, hol hibázol.

 

 

Hiszem, hogy a színháznak mindig tanítania kell. Még akkor is ha világegyetem legkézenfekvőbb dolgáról, a szerelemről szól. Mondhatnák, hogy nézzem, csak ki mondja ezt. De tanulva a darabból egyszerűen annyi a válaszom, hogy nézem is, és ki is mondom.

 

Kimondom, hogy van egy Paris Musical Műhely nevű kis csapat, ahol különböző korú, és stílusú művészek egymást formálva felkutatják és megmutatják a nézőknek a bennük mélyen rejlő, eldugott gyakran meg nem értett érzéseket és értékeket.

 

Hogy mit éreztem miközben a darabot néztem nem árulom el, hiszen akárhányszor megnézném, mindig mást éreznék. Ezt bizonyítandó az előadás alatt született egy kép, melyet egy festőművész kezdett festeni az érzései alapján, miközben hallgatta a művészeket, majd átadva az ecsetet minden karakter bele festette abba a képbe, azt a karaktert akit a színpadon megformált. Minden előadás alatt születik majd egy kép, míg egyszer a képek egy falon fognak lógni és választ adnak majd arra a kérdésre, hogy Tényleg szeretsz...?

Ajánlom magam Sára!

 

Figyelmébe ajánlom mindenkinek az előadáson készült fotókat. Sikerült a színészek legszebb pillanatait megragadni. Az érzelem minden változatát fel lehet lelni a képeken. Mi is a szerelem? Rózsaszín köd, amitől fátyolos az ember szeme, távolba néző a tekintete, villan a szeme, halvány mosoly az arcon, barázdák a homlokon, egy könnycsepp. a szemük sarkában. A szerelem megfejthetetlen érzelem.

Fogadják tőlem szeretettel ezt a kis videót, amiben minden megtalálható, amit a szerelemről tudnak ebben a darabban a színészek.

 

 www.youtube.com/watch?v=Z-QS7OiIs6E

Fotó és videó: Rakota Mónika

 

 

 

 

 

Elérhetőség

Székely Sára Honlapja szekelysara94@gmail.com