Kedves Olvasó, aki erre tévedt!

Örülök, hogy itt vagy! Mondhatnám Isten hozott ( mikor visz? :D ) de ez már szakállas vicc.

Mit is mondhatnék magamról? Akik ismernek tudják, hogy bolygót tévesztettem, csak még nem tudom pontosan hova kellet volna érkeznem. A stílusomat nehéz körbeírni, mondjuk úgy van egyfajta mentalitásom az élethez, amit az Élet muzsikája versben megfogalmaztam, talán erre a versemre vagyok a legbüszkébb! Ha csak ezt az egy versemet olvasod, akkor mindent tudsz, amit a világrólgondolok!

Az Élet muzsikája

Készülj a táncra,

a világ azt lássa,

Hogy boldogok vagyunk,

Bármennyire fáj

s tombol a viszály

ez most a mi dalunk.

A nézőtér megtelt,

Minden jegy elkelt

Hogy lásson csodát a világ

Néhány percig csak ránk figyelnek

S te lehetsz újra önfeledt gyermek

Mozdulj, ha újra szol a gitár.

Tégy úgy, mint ha semmi se fájna

Mintha odakint a boldogság várna

Mert ma nem hibázhatunk

Mosolyogj, mert néznek

Játszunk most a népnek

Mert mi táncosok vagyunk.

Táncolj, míg van ereje a zenének,

Míg csak nekünk játszanak a zenészek

Mert ha a dal véget ér megváltozunk

Míg táncolunk egymás karjában

Ketten vagyunk ebben a csatában

De ha megszakad, egyedül maradunk

Ha vége az utolsó dalnak

Belül sötét érzések marnak

Mert erőd végleg elhagyott

Táncosból emberré váltál

Elillant élted, mint a tánc mit jártál

S színes arcképed elkopott.

Élete táncát így járja mindenki el,

Rajtunk múlik meddig, hogyan s kivel,

Táncolj úgy, mintha semmitől se félnél

S légy te a táncos ki csak egyre vágyott

Együtt táncolni egy rövidke táncot

Anélkül, hogy egymás lábára lépnénk.