Új esztendő 2023
Csak az irodában ülök,
Csak az életről gondolkodom,
Csak egy vers, semmi több,
Hát csak itt hagyom.
Csak a fél életem hazugság,
Csak fájdalom a másik fele,
Csak álca minden bolondság,
Csak hiszed,hogy ismersz, de nem.
Csak lábnyomok a tengerparton,
Csak egy csillag mi zuhan,
Csak egy más világ a másik parton,
Ahol nincsen se vagy se csak.
Szívemre ül a bánat,
Megbénít, élő halottá váltam,
Feloldozás, úgy várlak,
Szürke köd ül világra.
Nincs erőm, csak vonszolom magam,
Miért, kiért szol a kérdés,
Ember, ki szakadék felé rohan,
Mert mit ér az élet: Egészen, semmiség.
Legyetek védelmezőim ó hegyek,
Vigyázzatok rám csillagok,
Párnám a zöld fű legyen,
Halkan suttogok nektek: itt vagyok!
Hadd legyek gyermeked ő természet,
Mert árva vagyok, mint egy sebzett madár,
Apám immár a te földi részed,
Természet ölelj kebledre, ha fáj.
Nézd!
Nézd, egy csillag ott,
Mutatod vékony ujjaiddal.
Nézd, reánk piskolgott,
S megböksz a vállaiddal
Milyen szép s mégsem értjük,
Fejtegeted oly gyermekien,
A csillagok, a felhők alá becsüljük
S azt a ránk mosolygó tekintetet.
Most távol vagy, de ott vagyok veled.
Ha levegőt veszel, s megdobban a szíved.
Nézd, egy hullócsillag mutatom neked.
S tudd, hogy örökké itt maradok Veled.
Melyikünk a gyilkos? ( Dr. Gy.A-nak szeretetttel)
Melyikünk a gyilkos?
Te, ki kívánságát megtagadta?
Én, mert a végén magára hagyram?
Ki dönti el?
Melyikünk lelkén száraz a vére?
Te, ki megtanultál átvenni annyi terhet?
Én, ki piedesztára emeltem a szerelmet?
Ki dönti el?
Ő halott, smi itt maradtunk ketten.
Testben már nincs velünk, csak lélekben,
S e versben.
Melyikünk fogja beismerni?
Te, hogy nem akartál,
Én, hogy nem tudtam segíteni?
Talán ő köt minket össze örökké.
S hogy melyikünk a gyilkos- ne kutassuk többé!
Játszópajtás
Nem kell, hogy megbocsáss,
Megbocsátok én magamnak,
A szemedben ott a vágyakozás,
Mert te is ugyanannyira vagy hibás.
Bocsáss meg te is magadnak,
Mert én most távozom.
Kettőnké a teher, de cipeld egyedül ha akarod,
Én már nem akarom.
Lerakom.
Beszélgessünk semmiségekről
Tegyünk úgy, hogy nincs a múlt.
Mert különben jövőnk se lehet,
Remélem megérted ezt.
Választottam, te vagy a lelkifurdalás?
S én téged akartalak,
De te mást.
Legyünk újra két idegen mint voltunk,
S tegyünk úgy mintha csak játék volna.
Mert csupán játék az egész,
S te vagy a legkedvesebb játszópajtásom.
Temető
Áll a sírkő büszke földön,
Eltakarja bánatom,
Fekszik benne test s egy lélek.
Milyen volt - hát tudhatom?
Szeretett? Nem szeretett?
Mondott átkot, szépeket?
Neve már csak múltnak neve.
Nem halhatok én is vele?
Hát kell e sírkő az emléknek?
s szép virág a fájdalomnak?
Kell e legyen bennem élet?
Kell-e álom a vánkosnak?
Oh, ha egyszer szabad lenne,
eltemetni a lelkeket.
Annyi sírkő állna sorba,
Elképzelni nem lehet.
Jár a földön annyi ember,
ki lelkét vesztve menetel.
Nem áll sírkő, nincsen virág,
Csak egy test s egy elmúlt képzelet.
Ments meg
Ments meg a riasztó sötétből,
A gödör legeslegmélyéről,
Mely leszállt, oly hirtelen.
Erős karod otthonom nekem.
Ments ki a démonok kezéből,
A halál völgyének lejtőjéről,
Melyen lábam megremegett.
Gyönyörű szemed otthonom nekem
Ments ki a halál szorító markából,
Az üresség omladozó kártyavárából.
Bár magam tettem rá reteszt.
Bátor szíved otthonom nekem.
Ments meg,
Sötét van, fázom,
Karod erős, szíved érez
Hozzád, csak hozzád vágyom.
Ments meg,
Szívem cserébe felajánlom.
Fedje be a hó ...
Fedje be a hó a sírt hol nyugszol,
Takarjon el mindentől, ami fáj,
Hadd gördüljön könny utószor,
S higgye csak semmiségnek a világ.
Mert kit elfelednek, az hal csa igazán,
De te szellemem része maradsz,
S rád gondolok, ha tisztán havas a táj,
Valakit érzek szívemben, te vagy az.
Egy fejfa mi utánunk marad csupán,
Néhány lekopott betű forma,
De találkozunk annyi szenvedés után,
"Bizony mondom neked (...) eljön az óra."
Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/