BOLDOGSÁG, REMÉNY, ÚJRAKEZDÉS

 

 

Álomvilág

Álomtündér járt ma nálam,
Örülök, hogy megtaláltam,
Szívembe bújt és nevetett,
De a hajnallal elsietett.

Hol volt eddig, kérdezném bizony
Túl annyi éven s át annyi napon.
Kutatva keresztül az életen,
Tündéremet nem lelem.

Olcsó játéka víg mesének,
A tündérek egy napig élnek,
Reményt adva rád találnak,
Esélyt hoznak a világnak.

Itt az ideje víg zenének,
Mert szívembe örökké élnek,
Annyi társam bent a révben.
Szólítsatok csak Tündérnek.

 

Reményt kerestem…

 

Reményt kerestem és megtaláltam,
Ott van a felkelő Nap sugárban.
Egy dobogó szív erős hangjában,
Az éppen nyíló színes virágban,

 

Benne van egy lopott pillantásban,
Egy levél utolsó írott mondatában,
Apró kisgyerek vidám kacajában,
Egy idős ember apró mosolyában,

 

Szerelmesed féltve óvó két karjában,
Egy meggyötört arc nevető ráncában,
Otthonod puha és meleg ágyában,
Ölelésben, s egy baráti kézfogásban,

 

A perzselőn nyár frissítő zivatarában,
Télen gőzölög egy csésze meleg teában,
Egy könyv átlapozott ezer lapjában,
Ott él a történelem minden napjában

,

Az órád lassan járó apró mutatójában,
Életed minden tettében és gondolatában,
Milliónyi hittel elmondott emberi imában.

 

Reményt kerestem és megtaláltam,
Ott van az egész nyomorult világban.

 

Én így hiszem

 

Csak létezni akarok,
keresztül megannyi évezreden,
a világot figyelni,
hogy változik keserűn majd édesen.

 

Csak hinni akarok,
hogy örökre semmi el nem vész,
mindennek adni egy holnapot,
tiszta lapként, új esélyt.

 

Csak remélni akarom,
hogy kiút a fájó haladás,
mely életben tartja a világot,
várni ami jön, az elment utáni vágy.

 

Hinni, hogy nem örök az elmúlás,
Létezni túl az ózon rétegen,
Remélni a jövőt, a múlt utáni vágy….
Nincs titok!- Legalábbis, én így hiszem!

 

 

 

Játsz még!

 

Az élet fényére lépni
A tudatlan, vak sötétből
Talán néha csak játék.


Valaki fél mégis,
megfeszített erővel,
Harcol az élet vágyért.

Kívülről könnyű nézni a másik.

Hogy bukik majd kezdi előlről,
De Ember, ki küzdesz önmagadért.


Harcolj, hogy szeress élni,
S erőt meríts a fényből

Tudd az élet értékes ajándék,
Árnyékból ember: Játsz még!

 

 

Egy esős napon

 

Kezemben fogtalak mikor megérkeztünk,
Odakint az eső szakadt,
Ázottak voltunk s mindenünk fáradt,
Megtöröltem arcodat, mindened s megszárítottalak.

 

Vizes voltam, de belőled ömlött az ég,
Hozzám értél s vizes lettem mindenhol,
De engem már nem érdekelt rég,
Ázott emberről ki mit gondol.

 

Mások eldobtak Téged, mint ócska kacatot,
De én magam mellett tartottalak, 
Időbe telt míg száraz lett minden mozzanatod,
S én benned megláttam magamat.

 

Vizes, hideg, ázott egy eserőny vagyok,
Engedd, hogy veled várjam a szárító Napot!

 

 

 

Csillagok között

 

Vagyok fa,
Ki egy kopár élet kellős közepén,
A csillagokat látja; ...
Átölelni nem tudja,
Se rokona, se barátja.

 

Míg e világ tart,
Ő alszik szépen, csendesen,
S engedi hogy neve helyett,
Neve Magányos legyen.

 

Nem dicső cédrus,
S nem is díszétésre vár
Csak egy egyszerű fa,
Kinek világa nem több, csak kopár.

 

Mégis vágyódva nézi a csillagot,
Kit annyi milliárd közt szeret,
S kinek egyszer megígérte:
Várj reám, megyek.

 

Tán néha naplemente után,
Találkozik föld és az ég,
S egy magányos fa megtalálja,
Csillagok közt a helyét.

 

Álomvilág

 

Álomtündér járt ma nálam,
Örülök, hogy megtaláltam,
Szívembe bújt és nevetett,...
De a hajnallal elsietett.

 

Hol volt eddig, kérdezném bizony
Túl annyi éven s át annyi napon.
Kutatva keresztül az életen,
Tündéremet nem lelem.

 

Olcsó játéka víg mesének,
A tündérek egy napig élnek,
Reményt adva rád találnak,
Esélyt hoznak a világnak.

 

Itt az ideje víg zenének,
Mert szívembe örökké élnek,
Annyi társam bent a révben.
Szólítsatok csak Tündérnek.

 

Légy ember…

 

Légy az akarás a cselekvő erőben, 
Légy gyengédség a földre hulló könnyben. 
Légy állandó változás az időben, 
Légy levegő a saját tüdődben.

 

Légy az ártatlanság boldogsága a mocsokban, 
Légy a kitartó remény a fojtogató rosszban. 
Légy a bizalom egy másnak adott szóban,
Légy az elmúlás tudata a pillanatnyi jóban.

 

Légy féltve őrzött titok az őszinteségben, 
Légy az utóirat egy örök levélben, 
Légy egy halovány érzés sötétben, 
Légy ember, egy embertelen földi létben.

 

Nevess

 

Nevetni át egy életen,
Nevetni, nevetni,
Nevetni mindenen.

 

Nevetni egy elolvadt hóangyalon,
Még ha azt is jelenti, hogy mulandók vagyunk.

Nevetni egy régi beszélgetésen,
Belátni, hogy tévedtél s tévedtem,
Nevetni magunkon s egy veszekedésen.

 

Nevetni egy fájdalmas elváláson,
Egymás mellett menni még egy darabig,
Majd nevetni egy sosem akart búcsúzáson.

Nevetni egy elmaradt pillanaton, 
Ami volt, vagy nem, van vagy lesz magam sem tudom. 


Nevetni akkor is, ha nincs rá semmi okom.

Nevetni ha érzel, jót, rosszat, bármit
Nevetni, csak nevetni bolondulásig.

 

 

A mosolyról

 

Tán nem láttam soha szebbet,
Annál a huncut mosolynál amit
Volt idő, hogy elfeledtem, de te
Az első házunk előtt viragzó fával, mintha
Semmi sem történt volna visszaadtál.
Zárt ajtót nyitottál ki szívemben s arcomon.

 

 

Keress egy helyet

 

Keress egy helyet, hol boldogan tudsz élni!
Ahol nem félsz és nem fáj remélni.
Ahol mersz egyedül egy elsőt lépni.
Ahol van hely a múltat eltemetni.

 

Keress egy helyet, hol szabad lélegezni!
Ahol nem kell minden nap fájón tévedni.
Ahol tudsz felállni s újra harcba szállni.
Ahol a szakadék szélén tudsz egy táncot járni.

 

Keress egy helyet, hol önmagad tudsz lenni!
Ahol nem kell színlelni s önmagad megtagadni.
Ahol mindenért egy mosollyal tudsz fizetni.
Ahol, hogy szép a világ el tudod hinni.

 

Keress egy helyet, hova nem jut el a rossz!
Ahol nincs fájdalom, könnyek s eltűnt a gonosz.
Ahol újra bízni, remélni és szeretni fogsz.
Ahol az otthonból érzed azt, hogy "ott".

 

Keress egy helyet túl megannyi határon,
Túl mindenen, túl a valóságon,
Túl ezen az egész tökéletlen világon.

Keress egy helyet hol boldog a lélek,


S indulj, hogyha magához hív!
Mert ahol a lélek álmodik,
csak ott lehet boldog a szív.

 

 

Boldog vagyok.

 

Önmagam kicsi mása ugrándozik bensőmben,
Szívemben, gyomromban.
Lelkem átöltözött boldog őszbe

 

Szaladna ki belőlem az a boldog manó,
Ki most ébredt álmából,
Aki miatt örömömhöz most nincs fogható.

 

Bár tudom fogok még annál jobban sírni,
S meg lesz boldogságom böjtje,
De most úgy érzem, úgy akarom hinni,
Mosolyog majd lelkem örökre.

 

 

Elköltöztem

 

Elköltöztem egy szebb világba,
hol hinni tudok a mesékben.
Elköltöztem egy boldogabb világba,
Hol létezik a bocsánat és a kérem.

 

Elköltöztem egy őszintébb világba,
hol hangosan tudok nevetni.
Elköltöztem egy békésebb világba,
hol tudják mit jelent szívből szeretni.

 

Elköltöztem egy együtt érzőbb világba,
hol egyenlő a Te, az Ő és az Én.
Elköltöztem egy színesebb világba,
hol szivárvány van az ég tetején.

 

Elköltöztem egy nyugodtabb világba,
hol boldogan lehet élni.
Elköltöztem egy gyermekibb világba,
hol még tudok őszintén remélni.

 

Elköltöztem egy szelídebb világba,
hol édes az élet akár az álom.
Elköltöztem egy bátrabb világba,
hol mezítláb lehet az úton járnom.

 

Elköltöztem egy jobb világba,
hol teljesen önmagam lehetek.
Elköltöztem egy másik világba,
Ha kellenék, a bunkeromba leszek.

 


 

 

 

Éjjeli virág

 

Mit tegyek míg tart ez a vilàg?
Mit tehet vihar alatt a törékeny virág?

Ha már nem érzem, emlékszem,
Ha már nem vagyok itt, szárnyalok az égen,
Ha már nem sétálok, otthonra találtam,
Ha már nem várok, megjött akit vártam,

Ha már nem táncolok, dúdolom a ritmust,
Ha már nem szólok, megőrzöm a virtust,
Ha már nem nevetek, tanulópénzt fizetek,
Ha már vagyok, őrizem a hitemet.

...Lehajtott fővel, mégis egyenesen,
A napsugárt várom, szüntelen lesem.

 

 

 

Ha egyszer boldog leszek

 

Ha egyszer boldog leszek
mindig mosolygok a világra majd.
Ha egyszer boldog leszek
nem ismerem többé a bajt.

 

Ha egyszer boldog leszek
két karommal átölelek mindent
Ha egyszer boldog leszek
boldogságom forrása lesz kincsem.

 

Ha egyszer boldog leszek
szárnyalok majd a magasban.
Ha egyszer boldog leszek
nem lesz ok, hogy itt maradjak.

 

Ha egyszer boldog leszek
akkor az írást befejezem,
Ha egyszer boldog leszek
búcsút intve, kalapom megemelem.

 

Ha egyszer boldog leszek,
az élet előtt meghajtom a fejem,
s ha egyszer boldog leszek,
akkor tényleg boldog leszek.

 

 

Továbblépés.....

 

Ezer vihar tépázta vándor,
Kinek szíve megpihenni vágyik,
Bukásait rég nem tartja számon,
Tudja ezerszer fog még hibázni.

 

Szörnyű vihar dúlt körötte máig,
Üvöltött a szél, remegett a föld,
Megtanult most türelmesen várni,
Tán erre akarták tanítani odafönt.

 

Remegett a föld, dühöngött az ég,
Éppen semmi sem maradt.
Most mégis annyira tiszta lett a lég,
Él még a remény a romok alatt.

 

Mögötte tátong egy szakadék,
Mi elnyelt mindent, mi neki számított
Elvette a múltat, s mindent mi volt menedék,
De erőt küzdeni még hagyott.

 

Vándor áll a sötét űr peremén,
Előre néz, majd vesz egy mély lélegzetet,
Bármit is vesztett, él benne a remény,
Maga mögött hagyott mindent, miben vétkezett.

 

Előre lép egyet, bár lábai ólom nehezek,
Félve, mégis reménykedőn várja a csodát,
Láthatja már a kék eget, a sötét felhők felett,
Megtanulta: lépjen, éljen, küzdjön tovább.

 

 

Egy világ romjai

 

Táncolj velem Világod romjain,

hogy meglásd mily erősek voltak a falak,

hogy értsd nincs nagyobb változás annál,

mint mit benned véghezvitt az akarat.

 

Táncolj Velem világod romjain,

gyerünk, hisz oly mindegy ki kit követ,

míg végül egy új világ alapjául

megtalálod azt a bizonyos alapkövet.

 

Táncolj Velem s add bocsánatod,

mert világodat én döntöttem romba,

Duhaj szárnyalásom romjai is ezek,

Világod után én hulltam a porrba.

 

Csak táncolj Velem, ne szólj, ne kérj, ne félj

Légy egy világ romjából éledő szenvedély.