Utakat járunk

Utakat járunk. Kéz a kézben, egymás mellett, kicsit távolabb egymástól,s néha már csak a másik hangját halljuk elhalkulni. Minden emberrel más utat járunk be. Amíg élünk lejtőkön, emelkedőkön, erdőkön, mezőkön s tengereken jutunk keresztül. Vannak olyan emberek, akik elkísérnek a legtöbb úton, s mi néha azért elbújunk előlük, hogy egy kis kitérőt tegyünk. Az életet ezekből a kitérőkből ismerjük meg igazán. Amikor senki nincs mellettünk csak tulajdon árnyékunk, akkor döbbenünk rá, hogy milyen az út melyet választottunk s, hogy néhanapján egyedül is kell lennie az embernek.  Az ember társas lény. Talán ez az első dolog, amit megtanulunk magunkról. Vannak akik mindig kezet nyújtanak másoknak, megkérve ezzel őket, hogy kísérjék el egy darabon...s néha ez a darabon egy egész élet lesz. Aztán ott vannak, akik ülnek az út közepén s várják, hogy valaki a kezét nyújtsa..s itt-ott eltűnnek mert mindig más kezét akarják s  fogják is meg.  Bátorság kell egy útra lépni félve az ismeretlentől, de mégnagyobb bátorság kell arra kérni egy másik embert, hogy tartson vele ezen az úton.  Sokfelé jártam már, északon, délen, keleten, nyugaton, a magasban, a mélyben de mindig egyedül. Most nézem az utat magam mögött, s a fákat mibe nevek kezdőbetűit véstük. Új hajtásokat hozott a fa. Körbeölelve a karcolást egy másik utat nyitott meg, de nem nekem. Én most egy különös fa előtt állok. A fa haldoklik de a törzse új hajtást hozott amely a haldokló részbe kapaszkodik s ezzel együtt életben is tartja. Négy kezdőbetűt véstem a padba, ahol ülök, mert rájöttem, hogy fáj a fának minden egyes karcolás. A nap simogatja az arcomat s madárkák csiripelnek köröttem. Szórtam morzsákat, hogy visszatalálj hozzám, de a madarak mind feleszegették, de én már nem tudok mérges lenni. Pedig az én hibám, hogy csak ők vannak mellettem, de már nem bánom. Csak nézem a fát...s próbálom megtanulni, hogyan ad életet az új hajtás a haldoklónak s csak remélni tudom, hogy ha elég hosszú ideig várok, akkor megtalálod a padot, a mi padunkat.

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/