Utóirat kettőspont -monodráma-

HANG: Jó estét kívánok, hat óra harminc perc van, első figyelmeztetés! 

Alek jön újsággal a kezében, hangosan olvassa.

Ignác megjöttem! Láttad már a mai újságot? Ezt hallgasd, dobpergést kérek! „Ismét elsöprő sikert aratott a Kabaré. Vastapssal jutalmaztak a nézők a városi társulat legújabb előadását. Több olvasónk is arról számolt be, hogy katartikus élményt nyújtott nekik Bónis Alek színpadi alakítása.” Nem csodálkozom, zseniális voltam tegnap este. Pontosabban tegnap este is!

 Atya úr Isten mi ez a kép itt? Tuti régebbi, mint három hónap. Beperelem őket rágalmazásért vagy valami ilyesmiért. Hogy nézek ki ezen a képen? Ha a rajongóim ezt meglátják egyből kiszeretnek belőlem. Mondjuk, vannak elegen, meg se érezném. Röviden összefoglalva Ignác ma is ugyanaz a helyzet, mint mindig. Istenkirály vagyok, túl jó a szerencsétlenek között, tökéletesre csiszolt gyémánt, egyszerűen színészzseni, született tehetség. Nem, nem, nem.. megvan polihisztor mester. Egyszer majd kiadok egy könyvet ezzel a címmel: A polihisztor mester életvezetési tanácsai…ha nagybetűs nagy akarsz lenni.

Igen ez jó lesz. Ignácz, te hol a fenében vagy? Fel kell írni a bakancslistára a könyvkiadást. Ignácz, told elő azt a szőrös pofádat. Nem is tudom miért tűrlek meg magam mellett, csak a baj van veled. Az a szerencséd, hogy túl sok kamera látott már velem, és nem tudnám megmagyarázni, ha hirtelen eltűnnél. Ha lesz egy kis szabadidőm kitalálok hogy szabaduljak meg tőled. De az nem most lesz, mert egyszerűen szétszednek az igazgatók, rendezők és a rajongók. Na meg a csajok. Ó ha tudnád, hogyan képesek rajongani értem…. Ignácz ne szórakozz már, hol vagy?

Alek az asztal mögé megy s elővesz egy kopott mackót s egy székbe teszi.

Te meg, hogy a francba kerültél oda? Tisztában vagy vele, hogy milyen fontos személy vagyok én? Nincs nekem arra időm, hogy mindig téged keresgesselek.  Legalább hallottad, amit eddig neked mondam. Nem? Mindegy nem lényeg, csak a szokásos. Imádnak, egyszerűen imádnak. Mondjuk én is imádnám magamat.

Alek a tükörhöz lép.

Az az arc, az a szemek, az a mosoly, ez az alak. Fenomenális. Hogy lehetek ennyire jó, most mondd meg nekem.

Ma felettébb hallgatag vagy. Csak nem másnaposak vagyunk Öregem? Valld be, hogy becsiccsentettél tegnap egy kicsit. Ha így lenne, akkor nem vagy egyedül. Apám olyan filmszakadásom van, hogy azt el sem tudod képzelni. A meghajlás még megvan nagyjából, aztán bejöttem ide, s elindultam a rajongókhoz. Azt hiszem találkoztam a dirivel is. Neki ma valami nagyon szép mesét kell kitalálni, hogy miért tántorogtam egy kicsit. De lássuk be öregem ez a művészélet. Katarzis, mámor, alkoholgőz. De én a hatalmas önfeláldozó lelkemmel felvállalom ezt a bélyeget.

No nézzük tovább, mit írnak. „Tragikus hirtelenséggel életét vesztette az ismert színész.” Hát Istenem, előfordul az ilyen. Most mit mondjak? Eggyel kevesebb. Majd játszik az égi társulatban. „Halálának körülményei ismeretlenek.” Jó duma, biztos halálra itta magát. „ A Városi Színház a saját halottjának tekinti.” Nocsak, nocsak. Itteni volt a kollega. Béke poraira. Már csak az a kérdés, hogy mit vegyek fel a temetésre, hogy jól nézek ki. Majd a szívszorító sírást gyakorolnom kell, hátha lesz ott egy-két kamera is.

Témaváltás! Lássuk az üzeneteket!

 rögzítő HANGJA: Szia Alek vagyok! Nem szoktam felvenni a telefonomat. Túl elfoglalt és népszerű vagyok ahhoz, hogy telefonálgassak. Ha szerencséd van meghallgatom az üzenetedet, ha nem akkor így jártál. Ki vagy és mit akarsz? Beszélj! Na pá!

-sípszó-

női HANG:  Szia Alek, én vagyok! Nem tudom, mit mondjak. Hogy tehetted ezt? Önző mocsok vagy. Gyűlöllek. De ez már nem számít. A minap este zseniális voltál. Ha látnád milyen képet hoztak le rólad a mai újságot biztosan dühöngenél, de ez már rajtad nem segít. Nem is tudom miért hívtalak fel. Talán csak a hangodat akartam hallani. Isten veled.

-sípszó-

női HANG: Szia, megint én vagyok! Csak azt akartam mondani, hogy nem gyűlöllek. Már nem tudok rád haragudni….Jézusom mit csinálok, elment az eszem. Utóirat kettőspont bárcsak máshogy történt volna.

Na ehhez szólj hozzá öregem. Azt hiszem sürgősen meg kellene tudnom mi a fene történt velem tegnap este. Bár nekem nagyon ismerős volt ez a hang, mintha korábban hallottam már volna valahol. De az utóirat kettőspont az nekem nagyon gyanús. Rajtam kívül soha senki nem használja. Azt hiszem nem értették meg a lényegét. Te sem érted Öreg, ugye?

Tudod Ignác az utóirat egy különös dolog. Órákat töltünk üzenetek írásával, aztán amikor visszaolvassuk rájövünk, hogy addig írtunk kedves dolgokat, amíg az őszintét teljesen elfelejtettük. Csak írjuk a sok-sok szép de értelmetlen és tartalom nélküli mondatot. Aztán aláírjuk. Annyi izzadság és könny után néha legszívesebben kidobnánk a kukába, de az már tele van a gyenge próbálkozásokkal. Így veszünk egy nagy lélegzetet és elkezdjük írni. Utóirat kettőspont. Tudod az emberek igazsága e mögött a két szó mögött rejlik, pontosabban ez után következik. Ilyen az élet is. Hosszú órák, napok, hetek és évek telnek el, miközben mi csak a kedves dolgokat mondjuk ki az őszinték helyett, aztán egyszer csak aláírjuk. Ilyenkor általában lezárunk egy kapcsolatot, vagy véglegesítjük mint például a házasságot. De a lényeg mindig ez után következik. Utóirat kettőspont. És ilyenkor kimondjuk, amit hosszú időig magunkba folytunk, amit valóban gondolunk és érzünk. Utóirat kettőspont, ez az élet igazsága. Mindannak nevében, ami szép és jó az utóiratot használja az ember.

És a kettőspont? Tudom, hogy hülyének néznek miatta, de ahogy telik az idő emberek elfelejtenek úgy beszélni, hogy megértsék őket mások. Néha kérdezünk valamit, de azt kijelentésnek veszik, a kijelentéseinket pedig kérdésnek.  Édesapám mindig azt mondta, hogy senki nem születik üres kézzel. Egyik kezünkben az élet nagy kérdései másikban pedig a válaszok vannak. Aztán ahogy telik az idő a kérdéseket válaszokként, a válaszokat pedig kérdésekként kezdjük kezelni. Ez az emberi lét tragédiája. Bölcs ember volt az öreg. Meséltem már neked a családomról?

Édesapámtól kaptalak az első előadásomkor. Minden álmom az volt, hogy amikor kiállok és meghajlok, akkor virágot dobjanak felém. Dühös és csalódott voltam, hogy nem virágot, hanem téged dobtak. Édesanya csak annyit mondott, hogy majd megértem. Egy virág elszárad, de valami, amit az ember ösztönösen szeret az egy életre szóló és jó ajándék. Gyerekként mindig megálltam a kirakatok előtt, a fejemet az üvegnek támasztottam és tátott szájjal néztem a macikat. Hittem benne, hogy minden gyereknek van egy védőmacija, aki egész életében vele marad és segít. Míg más gyerekek a tündérekben és az angyalokban hittem én bennetek, plüssmacikban. Akkor még tudtam hinni a mesékben.

Azóta húsz év telt el. Húsz hosszú év. Annyi szenvedés, annyi munka és csalódás. Azért voltam néha boldog is. Tudod az első szerelem. Imádtam azt a lány. Mellette teljesen más voltam. Szerettem azt az embert, akivé váltam, amikor együtt voltunk…Utóirat kettőspont lehettem volna jobb és boldogabb ember, s akkor talán nem így végeztem volna. De most össze kell szednem magam, mert nemsokára kezdünk. És én vagyok a híres Alek, a sztár. Egy disznóol kellős közepén. Elég ütős buli lehetett itt. Azt se tudom hol kezdjem. …Nem emlékszem mikor gyújtottam meg a gyertyát, ráadásul ennek semmi illata nincs. Eléggé magam kívül lehettem ha ezt a borzalmat én tette ide égni. És mit keres itt a képem, Jézusom, hogy nézek ki rajta. Biztos valamelyik rajongóm hozta. Nyugalom Alek csak szépen lassan. Amikor minden a helyére kerül csak akkor tudsz majd átszellemülni. Nincs sok idő, de megcsináljuk, végül is én vagyok Bónis Alek a színház sztárszínésze. Most azt kell eljátszanom, hogy takarító vagyok, egy nagyon gyors és hatékony takarító…. Skubizz ide Ignác ez egy gumikesztyű, és tudod mit lehet egy gumikesztyűvel csinálni? Figyelj megmutatom.

Alek felfújja a kesztyűt, csomót köt a végére és arcot rajzol neki.

Na tessék kész is vagyunk. Ignác bemutatom neked Lüke Lüszi kisasszonyt. Ő lesz az új  barátnőd. Szerintem összeillő páros vagytok. És így legalább nem érzed magad annyira egyedül. Nem úgy mint én. De ez már az én bajom. Nem szeretnék róla beszélni. Ne is nézz így rám!... Mondom, hogy nem szedsz ki belőlem semmit…amúgy se tudnál segíteni…De hogy lehet könnyebb lenne ha elmondanám valakinek? Lehet igazad van. Hogy Lüke Lüszi kedvéért? Na jó nem bánom...gyere ülj ide mellék és elmesélek egy történetet.

HANG: Hat óra negyvenöt perc, második figyelmeztetés!

Sajnálom öreg, akkor majd máskor. Gyrsan vágjuk rendbe ezt a kuplerájt aztán mutassuk meg nekik. Juditka még nincs itt a ruhámmal, ebből megint csúszás lesz, no nem baj, rám órákat is megéri várni.

Istenem ha édesapám látná ami itt van…. Istenem de régen láttam édesapát. Tudod mit Ignác előadás után hazamegyünk. De előtte visszahívom a csajt, hátha bemutatkozik.

Szia, én vagyok…. Lecsapta. De lehet jobb is, mert bemutatkozott. El sem fogod hinni, de ő volt az. Életem nagy szerelme, vagyis az első szerelmem. Magas kék szemű édes mosollyal.  A szomszéd utcában laktak, szinte együtt nőttünk fel. Róla beszéltem az előbb. Mit akarhatott vajon? Már vagy 10 éve nem beszéltünk. Hogy miért? Jó kérdés öregem. Tudod megkértem a kezét. Ő igent mondott. Akkoriban indult be a karrierem, életem első főszerepét néhány nappal az eljegyzésünk után kaptam meg. És én eljöttem. Fogtam magam, összepakoltam és ide utaztam, hogy játszam. Soha többé nem hallottam róla. Miért keresett vajon? Miért pont most? Lehet, hogy találkoztam vele tegnap este.. ó a fenébe, hogy nem emlékszem a tegnap estére…Várj. Valami kezd derengeni. Amikor elindultam kifelé az előadás után….igen megvan….cipőkopogást hallottam, női cipőét…ebben már profi vagyok, megismerem az édes kis pipaszár lábak kopogását…Jó, igazad van, ne kalandozzak el, csak a lényeget. Szóval nyúltam a kilincs után, és akkor hirtelen valami becsusszant az ajtó alatt….megvan, egy levél. Kell itt lennie egy levélnek valahol. Régi sárga boríték volt, bárcsak emlékeznék, hogy miről szólt. ?  A levél, hol az a levél. Abból talán megtudunk valamit. Valahol itt kell lennie. Hova tehettem? Mit ülsz ott? Segíts már keresni. Istenem elment az eszem, hogy hozzád beszélek. 

Alek megpillant egy bőrkötéses vastag füzetet, a naplóját

Hát ez meg? Mi a francot keres ez itt? Tudsz te erről valamit? Kezdem azt hinni, hogy valaki járt az öltözőmben tegnap este óta. Elég gonosz kis tréfát űznek velem. Csak tudjam meg ki volt és kitekerem a nyakát. Hogy mer velem szórakozni?...Most meg mit bámulsz? Nem láttál még naplót? Úgy van öregem Bónis Alek naplóját tartom a kezemben. Szívesen megmutatnám, de azt hiszem meg kellene, hogy öljelek utána, olyan titkok vannak benne. Bele ne merj olvasni ha nem vagyok itt, különben a te nyakadat is kitekerem.

Alek elejti a naplót

A francba. Ebbe valaki beleírt...De várj, ez az én írásom. Mióta írok én verseket? Itt valami rohadtul nem stimmel. (olvasni kezdi) Írtam ezt a verset életem 25.évének 37.napján fájdalommal a szívemben, amikor előtörtek belőlem a múlt emlékei.

„Élek, mit kilökött kutya,
Anyám a föld, apám a hideg tél,
Mindenkihez szeretetért bújok oda,
- Mész innen! -
Mondja mind, majd nagyot rúg belém.

Tán feledik, hogy egykoron,
Mindenki egyenlő volt, s szabad,
Most kivert kutyaként keres otthonom.
Az út szélén alszom, gyomrom éhségtől dagad.

Ha olykor kegyes hozzám az élet,
Valaki megcirógat s kenyeret dob oda,
Felötlik bennem: Valamit tán én is érek!,
Egy édes nap után jön annyi ezer mostoha.

Életem mégis el nem cserélném senkivel,
Tengődésem szépségét még keresem,
Ha kilökött, hát legyen jobb nékie,
Embernél vagy síromban az értelmét meglelem.

Arra már csak néha gondolok,
Hogy a szeretet s a boldogság Mindenkinek járna,
Tán csak akkor, mikor szépet álmodok...
...Akkor nem én vagyok a Föld legkivertebb kutyája.

Utóirat kettőspont FÜGGÖNY!”

Nem tudom mit akar ez az utóirat jelenteni, de hogy nem sok jót arra a fejemet tenném. Évek óta nem írtam semmit a naplómba. És hidd e nekem jó okkal. Nem egy leányregény ez a napló. Nagyon nem.

Alek a tükör elé áll

Mit látsz Ignác? Mi vagyon én valójában? Egy csinos pofi? Lehet. De tudod én akárhányszor látom magam a tükörben legszívesebben szembeköpném magam.

Alek szembeköpi a tükröt

Hogy miért? Jól figyelj.

Alek elkezdi olvasni a naplót

Tizennyolcadik születésnapomra

Egyedül, magányosan, nyomorultul meghalni. Azt hittem ez a rossz emberek sorsa. Pedig ha ezen az éjszakán érne véget az életem akkor ilyen lenne az én végem is. Lassan nyugovóra kellene térni, megtalálni a békét mit a világ ellop magának amikor ébred. Én mégis mint egy magzat összegörnyedve a fájfalomtól és ürességtől fekszem az ágyon és azon gondolkodom, hogy jutottam el idáig. A minap említettem édesanyámnak, hogy ezen gondolkodom. Hogyan juthattam el idáig, pedig olyan aranyos kisgyerek voltam. Ő csak mosolygott. Tudom, hogy nem gondolta, hogy valóban ezen jár az eszem sok-sok órája. Fiatal vagyok még vígasztalnak, jobbat érdemelsz érvelnek. Tudom. Már oly régen megvilágosodott az elmém az Élet kegyetlen játékairól. Az eszem tudja. Mégis oly érthetetlen a szívemnek, miért érzek iszonyú űrt, fájdalmat és hiányt ott, ahol eddig mérhetetlen szeretett lakozott. Olyan különös fájdalom ez, mintha valaki annyira szorosan ölelne, hogy az már fájdalmassá válik. Nem kapsz levegőt, nem tudsz mozdulni csak egyet tehetsz gondolkodsz. Hogy min? Mondanám, hogy a miérteken, de akkor elveszíteném a józan eszemet. Kibogozni, szavakba önteni és megérteni egy másik ember érzéseit és gondolatait olyan, mint orosz rulettet játszani, előbb utóbb belehalsz, de még mielőtt megtörténne szembesül az élet kegyetlenül reális valóságával. Talán az élet a legfájdalmasabb és legtovább tartó haláltusa? Csak a gyáváknak adatik meg a gyors halál, az erőseknek küzdeni kell. Megküzdeni minden perccel, órával, nappal és évvel. Megküzdeni a világgal, önmagaddal és az ürességgel.
Furcsa, hogy vannak akik fájdalom helyett csak űrt hagynak bennünk. Sokkal borzalmasabb, mintha egy gyorsan múló sebet szereznénk, mely bár idő kell hozzá és bár soha nem lesz a régi mégis újra működni fog a testünk. De még senki nem tudott beforrott szívvel élni. A szív sebeit az idő nem tudja begyógyítani. Lehetne filozófiai vitát nyitni arról, hogy sebzett szívvel élni vagy meghalni a fájdalmasabb, de nincs olyan ember aki mindkettőt kipróbálta volna, és a filozófia arra való, hogy megvakítsa az elmét, mely látja, a világ milyenségét, de túl vagyis éppen elég homályosan ahhoz, hogy mindenféle bölcselettel magyarázza a megdönthetetlen és szívünk álltal gyakran elfogadhatatlan tényeket.Félre minden filozófiával mi megvakít. Szembenézve a tényekkel és érzésekkel késő van, ideje aludni. A holnap mindig szebb nap mint a ma. Mert reményt ad. Hisz mindenki azzal a reménnyel tér nyugovóra, hogy felkel holnap reggel. Vannak napok, amikor úgy alszom el, hogy nem szeretnék reggel felébredni, azt hiszem sok ilyen napom lesz. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek élni, csupán békére vágyom. A gyávák keresik a békét a halálban, nekem erősnek kell lennem. Nem tudom hány ilyen éjszaka jön még amikor úgy érzem én vagyok a legnyomorultabb ember a világon, de kivárom. Egyszer én is megtalálom a békémet.

Alek lapoz egyet

Amikor elhatároztam, hogy megváltozom.

Amikor mindent elértél már az életben, amit akartál, csupán néhány hitvány célt van szemed előtt csak ezért, hogy ne akard egyből feladni. Amikor tudod, hogy ennyi volt, ennyi jár se több se kevesebb...amikor minden gondod megoldódott s már nem félsz a jövőtől, amikor minden barát szépen elköszönt...akkor kell feladni.

Amikor tied a világon minden amit szerettél volna. sok ezer emlék, élmény, vers, naplemente....amikor már nem vonz semmi a világban s nem várod a vihar végét, mert te a viharért éltél.... akkor döbbensz rá arra a szörnyű ürességre ami benned él. Amikor mindenki arcára mosolyt tudsz varázsolni egyetlen szóval vagy pillantással. Amikor tudod, hogy bárki életébe beléphetsz nyomot hagysz, akkor akarsz kilépni mindenkiéből még a sajátodból is. Amikor pipa van minden mellett egy ócska lapon, amikor kész egy bakancslista, s ami megmaradt azt könnyedén kihúzod, mert rájöttél, hogy mit sem ér. Amikor mindenki szemében csak emlékeket látsz nem lehetőséget, amikor a saját szemedben nem látsz még egy szökött álmot sem, s amikor tudod, hogy nélküled is minden rendben fog menni, akkor angolosan távozol.Amikor rájössz, hogy nem az számít, hogy mindenki rád figyeljen, amikor távozol, hanem, hogy senki ne lásson, hogy mindenki megtalált egy célt. Amikor teljes lélekkel nyugodt vagy, mert mindenkinek átadtad, amit tudtál s már mindenkin rajta áll vagy bukik az egész. Amikor jó munkát végezve felállsz egy asztaltól, leveted a cipődet s úgy, ahogy egykoron megszülettél meztelen lábakkal távozol.... Amikor emlékeid pörögnek szemed előtt, haragosan boldogan majd magányosan ütve le néhány billentyűt, rájössz, hogy játék volt csak az egész. Semmi több csak játék, s bár mindenki tudja, hogy te győztél te már nem mész bele több civódásba, barátságba, álomba és reménybe. Amikor érzed, hogy neked már nincs tovább, s nem bánod, mert jó életed volt, hasznos és értékes, de ideje elzárni egy kézzel festett doboz mélyére s útjára engedni a végtelen tengeren, hogy egy napon talán eszébe juss valakinek, amikor a telihold fénye megcsillan az élet által fényesre csiszolt, lelked gyémántjának összevérzett oldalán....na akkor tudod, hogy a világ üressége egy jel számodra, miként egy villám, hirtelen, tüzes, vad, mégis egy égi fény, s mindenkinek mást üzen.

Alek lapoz mégegyet

Ma éjjel a csenddel takaróztam. Nem kívántam jó éjszakát senkinek csupán átengedtem magam a csendnek. A világ leghatalmasabb ereje a csend. Felépített szavak nélkül egy birodalmat, ahol mindenben ott rejtőzködik. Mert igen is lakhat a csend a világban, és lakhatnak világok a csendben.

Gyakran érzem magamban a csendet. Érzem, ahogy a szívemtől indulva lassan áramlik minden egyes porcikám felém. Estére mindig csend szökik az ujjaimba, melyek egész nap, mint fürge kisegerek úgy szaladgáltak mindenfelé. Estére a csönd mindenemet eléri. Végtagjaim csöndjét akkor érzem, amikor lefekszem. A csend szalad végig a gerincemen és érzem, hogy mázsás súlyok kerültek le rólam. Elcsendesedik minden csontom, minden érzéken, a szívem végül az elmém, legutoljára elcsendesedem magam is. A csend takarója alatt gondolom végig, miként lopakodott a csend az életembe.

Reggel a csend cseppjei mosták tisztára előző nap koszossá vált, leizzadt testemet. Arcomat a csend puhaságában törlöm meg, s egy csendből szőtt vászont veszek magamra ruhaként. Csenddel töltöm meg gyomromat, hogy aztán ne korogjon néhány órát. Csomagolok magamnak egy kis csendet, hogy ha sokáig lennék távol az otthonomtól, akkor se bántson a csend hiánya. Kilépve az ajtón csenddel zárom az be, az idegenek előtt. Egész nap csendben élek. A csend munkáját végzem és cserében csendet kapok fizetségül. Néha keresztezi utam más emberek útját. Olyankor csak csendben mosolygunk egymásra. Ismerősökkel csenddel kérdezünk és csenddel válaszolunk egymás között.

Egy fárasztó nap után nem vágyom másra, csak a csendre. Hogy hol találom meg? Egy másik ember szemében, ha mellette ülök; figyelve, hogy játszanak a madarak; tekintetemmel elmerülve egy sebes folyó fodrai vagy a felszínen táncoló napsugarak között.

Hazaérve a csend szavait olvasom, vagy megpróbálom magam leírni, lefesteni vagy egyszerűen csak rímbe fogni. Néha próbálkozom azzal, hogy lefényképezem a csendet. Olyankor magam felé fordítom a kamerát, mert tudom, hogy a csend ott van az arcomon. Ott lobog a szememben és ott ül a mosolyomon. A csend könnyei hullanak olykor a szememből is.

Mondhatnám, hogy maga vagyok a csend, de még sokat kell tanulnom róla. Egész nap csendben figyelem hátha meghallom a csend hangjai. Ma éjjel is ezt a hangot figyeltem. A csend néhány perce telt csak el, mire maga a nagybetűs Csend halkan fülembe súgják: „Nem csend ez, hanem fájdalom!” Mire szívem csendje válaszol: „Nem csend ez, hanem Élet!” Majd elaludtam.

Alek becsapja a naplót

Tessék ez vagyok én Bónis Alek, a világ legnyomorultabb embere.

HANG: Hét óra öt perc, az előadást megkezdjük. Kezdéshez kérem a szereplőket! A bejelentéssel kezdjük.

Mély fájdalommal tudatjuk mindenkivel, aki ismerte és szerette, hogy színházunk színésze Bónis Alek tragikus hirtelenséggel életét vesztette. Az általa alakított Ádám szerepében a mai estétől fogva a nézők Fodor-Víg Andrást láthatják. Kellemes kikapcsolódást kívánunk a telefonoknak is.  (videó)

videó: Alek belép az ajtón kezében a levéllel. Olvassa, majd leteszi az asztalra. Leül, majd iszik egy pohárral….Idegesen kutatni kezd, mindent feldúl és felborít…Egyik fiók alján megtalálja amit keresett, egy doboz gyógyszert. Egyesével veszi be, alkohollal öblíti le. Feláll, eltántorog Ignáczért. Majd vissza a kanapéhoz. Maga mellé ülteti a macit, majd tenyerébe önti a teljes dobozt s beveszi. Lekuporodik a kanapéra magzatpózban. Egyszer csak leesik a keze…Elsötétül a kép. Mikor újra megjelenik egy alak próbálja újraéleszteni, egy nő guggol mellette zokogva… Az orvos lehúzza a kesztyűt. Majd egy hordágyra teszik s kiviszik..előtte letakarják. Alek meghalt. A kesztyűt a kanapé alá rúgják. Ignáczot pedig az asztal mögé. Elsötétül a kép.

Alek kezében tartja a levelet és olvasni kezdi

Aleknek,

Milyen érzés a hatalmas színpad közepén reflektorfényben állni? Milyen érzés hallani, hogy nevetnek a játékodon? Milyen érzés tömegek előtt meghajolni? Milyen érzés, amikor a taps neked szól? Milyen érzés a csillogó világ része lenni? Milyen érzés színésznek lenni? Ugye jó. Egyik este én is ott voltam a nézőtéren és figyeltelek. Tudod mit láttam? Végtelen űrt, de nem a színpadon, hanem a szívedben. Mi tagadás a játékod nagyon hiteles volt, jó színész lettél, de tedd fel magadnak a kérdést, miért játszod színpadon kívül is a rád szabott szerepet? Olyanná váltál, mint egy tökéletesen megformált ember. Boldog kiegyensúlyozott és hamis. Ne érts félre nem a hangodra gondoltam, az úgy csilingelt mintha tündérek táncoltak volna az ősszel hulló faleveleken. Te magad vagy hamis. Kérdem én, ezt akartad? Olyan lettél, mint egy hatalmas szépen becsomagolt ajándékdoboz. Semmi nincs már benned. Néha-néha becsomagolnak egyet Shakespeare királyai közül, aztán Anyegin leszel, majd egy szegény matróz, aztán Ádám…… most éppen ki vagy? Két színdarab között csupán egy szépen becsomagolt doboz vagy tartalom nélkül, majd felgyulladnak a fények és megtelik a nézőtér és te leszel a tökéletes ember. Mond milyen érzés ha lekapcsolják a reflektorokat? Milyen, amikor már nem kell a szereped játszanod? Milyen, amikor a fájdalomtól görnyedsz össze, nem azért, hogy meghajolj a nézők előtt? Milyen érzés az üres teremben egyedül maradni az érzéseiddel? Milyen érzés színésznek lenni?

Ott maradtam azon az este, amikor játszani láttalak. Az utolsó sorban ültem a reflektor alatt. Néztelek téged, ahogy a színpad szélén ülsz és lógatod lefelé a lábad, mint ahogy kiskorunkban a hintát próbáltuk lendíteni a láblógatásunkkal. Szörnyű látvány voltál, mint aki nem tudja hova tovább. Tudtad egyáltalán, hová fogsz hazamenni? Miért éltél abban a pillanatban? Sokáig néztelek, ahogy a gyönyörű tündértánchoz hasonló hangod elcsuklott, és némán folytak a könnyeid végig az arcodon, míg végül a színpad poros deszkáira este. Az üres teremben mintha mennydörgés lett volna, úgy hangzott a könnyhullásod. Ezek nem műkönnyek voltak, tudod olyanok, mint amiket a szerep kedvéért produkáltál. Mintha a fájdalom így akart volna kitörni belőled. Már csak te maradtál. Végtelenül elhagyatott és borzasztó látvány voltál. Felálltam, hogy odamegyek és letörlöm a könnyeidet, de te a zsebedbe nyúltál. Azt hittem, hogy zsebkendőt keresel, hogy letöröld a sminket, mely legnagyobb palástja volt üres életednek. Te csak vettél egy nagy levegőt és előhúztad az előre megtöltött cigidet és a gyújtót. Ekkor még szerencse, hogy nem vettél észre, megtántorodtam és elmentem. Már az utcán jártam, mikor a színház erkélyén megpillantottalak. Nagy slukkokkal szívtad a cigarettádat és az új szövegkönyvet olvastad. Mindössze csak néhány percig voltál önmagad, és én segíteni szerettem volna. Rá kellet jönnöm, ez a te életed. Gratulálok az új szerepedhez. Nyugodj meg azon az estén az előadás után megtapsoltalak, briliáns színész lettél.

hangrögzítő HANGJA: Szia Alek vagyok! Nem szoktam felvenni a telefonomat. Túl elfoglalt és népszerű vagyok ahhoz, hogy telefonálgassak. Ha szerencséd van meghallgatom az üzenetedet, ha nem akkor így jártál. Ki vagy és mit akarsz? Beszélj! Na pá!

 férfi HANG: Szevasz Haver! Hát ennyi volt. Most már az égieknek játszol, remélem ők bírják a pofádat. Én nagyon utáltalak, tulajdonképpen nem is voltunk haverok. Én kaptam a szerepedet, megköszönném de téged ez már úgysem érint. A diri szerint sokkal jobb vagyok mint te, pedig még csak a mai próbán látott. Ha látod majd odafentről ne lepődj meg, de nem fogok elmenni a temetésedre, ahogy senki sem a házból. Azt hiszem ideje, hogy megtudd, hogy mindenki utált, főleg azt az idióta utóirat kettőspont szólásodat. Most már nyugodtan írogathatod az utóiratokat. Ja és ha nem bánod holnap beköltözök az öltöződbe. Szóval kösz a szerepet, az öltözőt, és a csajt. Sajnálnom kellene Téged, de várható volt, hogy ez lesz a vége. Apropó a csaj, nem is tudtam, hogy ilyen jó nő az első barátnőd. Eléggé ki volt bukva. Egy állat vagy, hogy elhagytad ezt a lányt. Ha nem bánod megvigasztalom. Talán neki adom azt a szutykos kis barátodat. Imádni fogja és nagyon hálás lesz Nekem. Szóval utóirat kettőspont: LÚZER

Alek kiabálni kezd:

Függöny! Függöny! Nem hallja senki? Eresszék már le azt az átkozott függönyt! A rohadt életbe!

Férfi hang: Ilyen könnyen feladod? Nem ilyennek ismertelek meg. A nagy Bónis Alek kétségbeesetten függönyért kiabál?

Alek nem tudja honnan jön a hang, ezért hosszan körbejárja Ignácot, azt gyanítva hogy megbolondult és Ignácot hallja beszélni

Ki vagy te és mit akarsz tőlem?

férfi hang: Itt az idő Bónis Alek. Ideje, hogy számot adj önmagadról és az életedről.

Nézz csak rám. Én kellek neked? Ez a rakás szerencséFtlenség? A legnyomorultabb kell neked a világon? Legyen. Készen állok. Tégy velem amit csak akarsz, csak ne fájjon. Fájt már eleget az életben.

Férfi hang: Lassan a testtel fiacskám, nem eszik olyan forrón a kását. Tudod nálunk is van egy amolyan utóirat kettőspont dolog, de mi egyszerűen második esélynek hívjuk. Mindenkinek jár a második esély.

Mindenkinek?

Igen, még neked is. Azonban adnod kell cserébe valamit.

Alek hosszasan körbenéz mit adhatna, majd Ignác elé ugrik.

Bármit csak őt ne!

Férfi hang (nevet): ne aggódj nem ő kell nekem.

Akkor micsoda?

Fény a naplóra

Férfi hang: Az ott ni. A múltad. Jövőt adok cserébe a múltadért. Nincs sok időnk, válassz!

Alek hosszasan gondolkodik…

férfi hang: öt, négy, három, kettő…

Jól van. Jól van. Vidd, a tied.

Férfi hang: Jó döntés. Megint megúsztam a papírmunkát. Most pedig rajtad a sor. Nemsokára    újra átélheted  azt, ami tegnap este történt. Most már csak rajtad áll, hogyan ér véget. Az ég áldjon fiam!

Várj, honnan fogom tudni, hogy mit tegyek?

Férfi hang: Ne aggódj tudni fogod. Színész vagy, ez a dolgod. De, hogy ne mondd, hogy nem segítettem  végszavazok neked. Tehát felkészültél?

Várj még….

Férfi hang: Akkor kezdhetünk is.

Női cipőkopogás hallatszik a folyosón. Majd hirtelen egy levél csusszan be az ajtó alatt. Alek felveszi és olvasni kezdi, majd hirtelen eldobja és elszalad, mintha a lány után futna.

Férfi hang: Gyertek fiúk kezdődik! Utóirat kettőspont. Játszd újra Alek!

VÉGE!!!