Versek
2022.11.08 12:22
Csillagfény
Csak fényed maradt meg,
Csak az emléked nekem,
Mert lényedet megtartani,
Oly gyenge volt kezem.
Álltam szélén a világnak,
Egy lépéssel a ne továbbanak,
S vártam, szívem válaszát,
Örökké ölelve tartanálak.
Egy csillag voltál, ki halandóra nézett,
Két szemed élni s szeretni igézett,
Hideg, magányos éjjelen..
Maradtál fény mit szemem felidézhet.
Csillagok között
Lakom csillagok között,
Mert száműztek az emberek.
Ki mondtam, mit szívem érzett,
Ki mondtam mit nem lehet.
Magányos utazás a ragyogó fényben,
Egy érzés, mi szorongat belül,
Mert nem vonzott a tömeg a sötétbe
Faj de maradok ezerszer inkább egyedül.
Érezni emberi dolog,
Csalódni pedig Isteni,
Mert ki először csalódott
Az volt ki az embert teremti.
Magányos utamon néha nyújtok kezet,
Egy ember fiának, kiben önmagam látom,
S kit az élet még meg nem mérgezett,
Tartson velem túl a latóhatáron.
De elhalványul a fény, miben ott lakom,
S nem vagyok más csak egy ócska fénycsóva
Mert elhagyott a remény, s én is elhagyom,
Utoljára, mielőtt kihunynék Reád gondolva.
Ma ne
Egy nap majd nem lesz holnap,
A csillagok háborúznak,
Üvöltöm a teli holdnak
Nem, nem, nem, ma ne!
Egy nap majd visszatérek,
Magyarázok a józan észnek,
Üvöltöm a forgó szélnek
Nem, nem, nem, ma ne!
Ha mégis, gyere velem csillagot nézni,
Egy életet nevetve felidézni,
S ha az lesz az utolsó emlékem e világon,
Örülök, hogy emlék nem csak egy álom.
Elérhetőség
Székely Sára Honlapja
szekelysara94@gmail.com