Veszteségek

Veszteségek
2020.12.08

Valaki önszántából elmegy, valakit magunk küldünk el, valaki örök nyugalomra tér, valakit elsodor az élet. Akárhogy is veszteség. Nem tudom hány embert tudunk elveszíteni anélkül, hogy bele őrülnénk, de azt igen, hogy egyetlen ember elvesztése az életünkből lavinaként indíthatja el érzelmeink sokaságát.

 Meghalt egy barátom, egyik pillanatban dühös vagyok rá, mert itt hagyott másik pillanatban pedig az ajtóval szemben ülve várom, hogy belépjen s valahol a kettő között van egy szomorú üresség, hogy egy közös történet véget ért és egy új kezdődik el. Az új történetek pedig félelmetesek, bizonytalanok és kegyetlenek.

Valaki nem hal meg csak egyszerűen elsétál az életünkből. Valamikor van ok, valamikor nincs, legalábbis a mi részünkről semmi okot nem találunk a távozásra. Bármit vesztünk el az mindig elvesz egy apró darabot az életünkből s belőlünk is. Már nem leszünk azok, akiket kihozott belőlünk a másik, aki már nincs mellettünk. Ha szerencsénk van, akkor az emlékeink velünk maradnak s tudni fogjuk hogyan viselkedne, mit tenne vagy mondana.

 Mindenki hozzánk tesz valamit, s ezeknek egy töredéke maradandó csak, de talán már ennyi is elég a megbocsátáshoz. Bár soha nem fogjuk kimondani, hogy haragszunk valakiért, aki távozott, akár az életünkből, akár az életből. Mégis egy napon eljutunk majd odáig, hogy megbocsátunk, még akkor is ha senki nem kért bocsánatot azért mert elhagyott minket.

Talán a megbánás indít tettekre, amikor olyanokra gondolunk, akiket mi küldtünk el. Mindannyian hozzunk olyan döntéseket, melyeket már abban a pillanatban bánunk, amikor kimondjuk, de túl gyávák vagyunk ahhoz, hogy egy mondat közepén megálljt parancsolva átgondoljuk a döntésünket. Nem szokás manapság azt mondani, hogy bocsáss meg, s kérlek maradj. Ahogy azt sem, hogy megbocsátok, s itt maradok.

Az emberi kapcsolatok adnak értelmet az életnek, s ezek a kapcsolatok így vagy úgy megszakadnak egyszer. Ezer és ezer szálon keresztezik egymást az emberek útjai mely találkozások olykor boldogságot, olykor fájdalmat és ürességet hoznak. Akárhogy is minden alkalommal veszteségként tekinthetjük vagy mondjuk úgy könyvelhetjük el egy másik ember távozását, miután az összes könnyünket elsírtuk. 

Olvass tovább: https://szekelysara.webnode.hu/