Régiségek 2000-2013

Ma még a legkisebb óriás vagyok, holnap már a legnagyobb törpe leszek!

5 lépés, hogy boldog legyen a napod!

1- Mosolyogj rá egy idegenre.
2- Mondd ki hangosan: bocsánat, köszönöm.
3- Járj az utcán emelt fővel.
4- Adj! Lepj meg valakit egy aprósággal minden ok nélkül. 
5- Imátkozz lefekvés előtt és mondj köszönetet a mai napért.

 

8 milliárd ember él a földön megközelítőleg, így a matematikai esélye annak, hogy egyedül érezd magad 1: 8.000.000.000
Ez egy hatalmas szám! s ezen szám szerint gyakorlatilag matematikai képtelenség, hogy bárki is egyedül érezze magát a földön. Hozzávetőlegesen megjegyezném, hogy matematikusok szerint annak az esélye, hogy egymás után ugyanazokat a nyerőszámokat húzzák ki ugyanazon a lottón 1: 4 200 000. 
Van aki a szerelem miatt nem érzi magát egyedül, van aki pedig a matematika miatt. :) hiszen ha egyedül érezném magam, én lennék a valószínűségszámítás szabályt prbáló kivétele...és talán még nyerhetnék a lottón is ( ha lottóznék)

 

 

Senki nem jött üres kézzel a világra. Egyik csöppnyi kezünkben egy kérdés, míg másikban egy válasz volt, hogy teljes legyen az életünk. Aztán ahogy növünk, úgy változik velünk a világ. A kérdéseket tényként a válaszokat kérdésekként kezdjük kezelni. Bizony így kezdődik minden emberi katasztrófa..

Kölyök lélekkel, kölyök mosollyal, kölyök arccal a legnehezebb kiállni azokat a próbakat, amikbe még a felnőttek is belebuknak!

Ha a boldogságot relative az útnak tekintjük nem pedig a célnak, akkor bármi ami az úton történik velünk a maga valóságában a boldogság egy furcsa kis darabkája.

S akkor hirtelen melletted áll valaki. Nem tudod ki küldte, nem tudod miért jött, nem tudod meddig marad, de nem is érdekel.

Amikor az élet hideg kövén ülsz, hátadat a mindennapok szürke falának támasztva, s bár a világnak azt hazudod, hogy gondolkodsz hogyan tobább, de te már gondolatban régen feladtad, akkor melletted terem.

Sokan hajolnak majd le hozzád, leguggolnak melléd, de igazan Ő fog neked tudni segíteni, aki melléd ül. Le a puszta földre, a mocskos talajra, akár báli ruhában is, mert azt akarja, hogy tudd, melletted van. S mikor leül és nyugtázza, hogy szerinte is jó ötlet akkor és ott elkezdeni megvárni az ítéletnapot, mosolyra fakaszt. Aki a legtisztább tükröt mutatja így, igazságra ébreszt mégis megnevettet.

Minden emberek van valaki, akitől megtanulta az életet és az emberi létet, valaki, aki önmagát ajánlotta gyűrött tankönyvként. Aki meséket mesél igaz végekkel, aki pofon vág, hogy észhez térj, aki gyűr, formál, tanít, szívbe vés, megértet, na ő az, akiről én beszélek.

Legtöbbször csak jön, tanít majd elmegy. S már csak egy emlékképnek tudjuk mesélni, ha egy napon mi válunk olyan emberré valakinek az életében, mint amilyen, ő volt a mienkben.

Életre tanítók generációi követik egymást szótlanul, csendesen. Lépkednek az életekből ki és be, olyan észrevétlen, miként szellő jár a kopott parkettán.

Mint a szellő, mely odasuhan hozzád, míg te a padlón ülsz, s miközben arra készülsz, hogy befejezed ezt az egészet, kézen fog és talpra segít.

Ha itt lennél most hozzád bújnék, szorosan, átölelve téged. Talán összekönnyeznélek is. Ha itt lennél elmondanám, ami bánt s remélném, hogy te erősebb vagy mint én s együtt közösen mindent megoldunk majd. Ha itt lennél, talán nem mondanám ki, hogy szeretlek de éreznéd reszketésemből, s látnád a szemem csillogásából. Ha itt lennél, nem érezném, hogy egyedül kell megoldanom a világ összes gondját, s megmentenem mindenkit, mint anno Teréz anya. Ha itt lenné tudnám, hogy végre én is lehetek a gyengébb s törékenyebb. Ha itt lennél talán elhinném, hogy tényleg létezel.

Ne siess az élettel. Ne siess. Élvezd a pillanatot, amikor valaki átölel. Szorítsd magadhoz jó erősen, ameddig csak lehet. Nevess tiszta szívből addig, míg őszintén húzódik mosolyra a szád. Nevess szívből, olyan hangosan, ahogyan csak tudsz. Nevess igazán. Merülj el egy másik ember tekintetében, nézzd a másikat, amilyen hosszan csak tudod. Add a figyelmed annak, aki viszont adja az övét. Ne siess az evéssel. Ízleld meg az étel minden falatjának ízét. Ne siess a beszéddel. Formálj s ejts ki minden hangot, mert képes vagy rá, hogy beszélj. Ez az, ami emberré tesz. Figyeld meg hosszasan mit vált ki az embereből, ha azt mondod nekik, hogy szeretlek. Nézzd a másikat, minden apró rezdülését az arcának s testének. Ne kapd el a tekinteted ha egy mosolyba ütközik. Láss egy mosolyt megszületni, élni majd tekinteteddel vegyél búcsút tőle. Lásd az érzelmek rövid életét, melyet élnek egy emberi arcon. Ne siess a sétával a parkban. Ne siess a lélegzéssel. Ne siess az élettel. Egy dologgal siethetsz az életben, belátni azt a tényt, hogy nem siethetsz semmivel.

 

Üresség ez az amit érzek. Mély, tátongó, mindent elnyelő üresség van idebent. Napok óta nem tudom száműzni semmivel. Próbáltam újra és újra mégsem akar elhagyni. Ragaszkodik hozzám a szomorú üresség. Mintha társamul szegődözz volna s kézen fogva kísérne bárhová is megyek. S már nem űzi el semmi, mitől régen odébb állt. Már nem érint meg egy hosszú esti séta, se egy csodája a természetnek, se egy ölelés. Már senki és semmi nem riasztja el azt a keserűen tomboló vihart bennem, mely porrá zúzott bennem minden emberit, minden szépet, és minden törékenyt.

Már mosolyogni sincs erőm, csupán egy kép erejéig, de ott is szomorúan csillogó szemmel mosolyog a szám.

Hát most így vagyok. Ha bárki el tudna vinni ebből a világból kérem szóljon. Most nehéz a jóra, a szépre, a jövőre gondolni. Legszívesebben csak elaludnék csendesen... Aludni az idők végezetéig, míg felszáradnak az el nem ejtett könnyeim.

S becsöppentem az életedbe. Nem engem kértél, de én jöttem. Most táncolva lakberendezem a szívedet remélve, hogy benne lakhatok. S csak mosolygok. Miért? ...mert én sem téged kértelek.

A férfi-női kapcsolatról! <3 :)

Jól esik megölelni, miután kijön a zuhanyból, de ugyanazt a ruhát vette vissza.
Jól esik ráállni a lábára, mint egy kisgyerek és egyszerre lépkedve eljutni valahová.
Jól esik együtt sütni valamit, még akkor is, ha egyikünk sem ért a sütéshez.
Jól esik együtt kezet mosni autószerelés után.
Jól esik megfogni a kezét az asztal alatt.
Jól esik megenni azt, amit ő nem szeret és odaadni azt, amit te nem szeretsz az ételből.
Jól esik megfogni a táskáját, és utána vinni, ha a kocsiban felejti.
Jól esik nézni, ahogy alszik, és jól esik hallani: Csak néztem, ahogy aludtál.”
Jól esik, ha betakar és nyom egy puszit a fejedre, és ha te is megteheted ugyanezt.
Jól esik, amikor felébredsz és őt látod meg először.
Jól esik megfogni a kezét miközben az a váltón van, és a vállán aludni, miközben vezet.
Jól esik kézen fogva sétálni és tudni, hogy ezt a kézfogást soha nem szakíthatják el.
Jól esik megismerni az ő világát, és megmutatni az enyémet.
Jól esik becézni, és megtanulni hallgatni egy becenévre.
Jól esik az izgalom minden egyes randin, akármennyi ideje is vagyunk együtt.
Jól esik, ha ok nélkül rád mosolyog.
Jól esik, ha be tudja fejezni a mondatod, és te be tudod fejezni az övét.
Jól esik, ha valaki másik fele vagy és neked is meg van a másik, talán jobbik részed.
Jól esik együtt csinálni őrült dolgokat.
Jól esik ajándékot venni neki és az is, ha tőle kapsz ajándékot.
Jól esik rá gondolni.
Jól esik, ha újra látod, még ha csak 12 órát is voltatok egymástól távol.
Jól esik, ha nevet a vicceiden és ha te is szívből tudsz nevetni az övéin.
Jól esik, ha mások tudják, hogy kihez tartozol.
Jól esik elkapni, ahogy néz, és nézni őt, amikor nem figyel.
Jól esik lecsikizni a kanapéról majd odabújni hozzá.
És jól esik mindezt elmondani neki!

Azt mondta szeret :) Napi agymenés :P

 

Azt mondta szeret, de belém törölte a lábát!- egy lábtörlő.

Azt mondta szeret, de ma is jól felhúzott! -egy ébresztőóra.

Azt mondta szeret, de a lelkembe gázolt!- egy pocsolya.

Azt mondta szeret, de becsapott!- egy ajtó.

Azt mondta szeret, de belém rúgott!-egy focilabda.

Azt mondta szeret, de elküldött!- ez a facebook poszt! :)

 

Mai élet bölcsesség: Ha olyat akarsz mondani egy nőnek, ami kihozza a sodrából és tárgyakat fog feléd dobálni, akkor azt akkor mondd, amikor körmöt fest. Amíg megszárad a körömlakk ( addig semmihez sem érünk) addig van időd meggyőzni, hogy bocsásson meg vagy van időd, olyan messze szaladni, amilyen messze csak tudsz. Tanulság: ha ajándákba veszel körömlakkot, akkor hosszú száradási időset vegyél!

Időjárás jelentés: a heves esőzések mellett elfolyt sminkű ès begöndörödött hajú nők tömlege várható. A női hadsereg ellepi az összes mosdót ahol újra tudja púderezni az orrát.

 

 

Preambulum, avagy cogito ergo sum!

Vékony vagyok, de nem annyira, hogy levegőnek nézzenek,
Magas vagyok, de nem annyira, hogy bárkit is lenézzek,
Mosolygós vagyok, de nem annyira, hogy bárkin rosszindulatúan nevessek,
Lökött vagyok, de nem annyira, hogy nyugodtan átverhessenek,
Feledékeny vagyok, de nem annyira, hogy bárkit elfelejtsek,
Érzékeny vagyok, de nem annyira, hogy mások rabja legyek,
Segítőkész vagyok, de nem annyira, hogy bárkinek, bármit megtegyek,
Szorgalmas vagyok, de nem annyira, hogy bármeddig elmegyek,
Bátor vagyok, de nem annyira, hogy kockára tegyem mindenem,
Vidám vagyok, de nem annyira, hogy ne érezzem bőrömön az életet,
Határozott vagyok, de nem annyira, hogy ne tudjam a világban a helyem,
Szétszór vagyok, de nem annyira, hogy elhagyjam a fejem,
Hívő vagyok, de nem annyira, hogy bármit vakon elhiggyek,
Ember vagyok, de nem annyira, hogy....de igen annyira!

Vannak kérdések az életben: Miért kelünk fel minden egyes hajnalban fél háromkor? Miért fáj a fejünk látszólag ok nélkül? Miért akarunk egész nap aludni, az élet helyett? Miért van rossz időben rosz kedvünk? Miért tud könnyekre fakasztani minket egy régi emlék? Miért ragaszkodunk olyan dolgolhoz, melyeket megmásíthatatlanul elveszítettünk? Miért pont mi? Miért pont most? Miért pont itt? Miért? Vannak kérdések az életben, melyet örökre magunkban tartunk! Nem azért, mert félünk a válaszoltól, hanem azért, mert tudjuk, hogy azok kőbe vésett válaszok!

 

Egyetlen éjszaka nem változtat meg semmit! Nem tesz semmissé meg nem történt dolgokat, nem hoz helyre hibákat, nem változtat meg embereket és kapcsolatolat. Nem tanulsz meg hinni egyetlen éjszaka alatt, nem leszel okosabb, kedvesebb vagy jobb ember.
Ne ettől az éjszakától várd a csodát.

Négy év margójára

Ide s stova négy éve, hogy előjött a betegségem. Tizennyolc voltam akkor egy számomra tökéletes élettel. Aztán néhány óra alatt az egész világom a feje tetejére állt. Hónapok teltek el míg egy napon kisétálltam az orvosi szoba ajtaján azzal a tudattal, hogy nem fogok soha meggyógyulni. Tudtam, hogy meg kell tanulnom együttélni egy nehéz de kezelhető betegséggel. Két év telt el azóta, és minden napom olyan, mintha azt a napot éllném újra és újra amikor kisirt szemmél mégis a ram jellemző mosollyal mondtam a barátaimnak, akik akkor elkísértek az orvoshoz, hogy azt hiszem mehetünk. Kisétálltam azon az ajtón de a fiatal énem bent maradt.

Az emberi lét legborzasztóbb pillanata az amikor zokognál a fájdalomtól, de már nincsen hozzá könnyed.

Az életben mindennek meg van a maga varázsa. Sajnos sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy túl gyorsan akarunk mindent, gyorsan akarunk élni. Gyorsan eszünk, így elveszik az ételek íze, gyorsan dolgozunk így oda a munka szépsége, gyorsan alszunk így fáradtak maradunk mindig, gyorsan beszélünk így sokan nem értik meg amit mondani akarunk. Gyorsan szeretünk ezért múlik egy olyan gyorsan ez a gyönyörű érzés. Sietve élünk. Sajnos. Az életben mindennek megvan a maga helye és ideje. Vannak dolgok ami másodpercek töredéke alatt mennek végbe, olyan gyorsan, hogy szinte alig van időnk észhez térni, de az életben a legtöbb dologra várni kell, hogy igazán élvezhesd azokat. Az életben soha nem fogod tudni siettetni a nap felkeltét, egy virág nyílását vagy egy kiscsibe kikelését a tojásból. Mert az életben mindennek rendelt ideje van. Így nem marad más hátra, mint megtanulni engedni a dolgokat olyan gyorsasággal megtörténni, ahogy azoknak történniük kel. Különben egy napon azt veszed majd észre, hogy átrohantál az életeden, az egyetlen esélyeden.

Vannak dolgok az életben, amiket nem mondunk, nem mondhatunk ki. Bárhogy is próbálkoznak ismerősök, barátok, családtagok, egyszerűen nem tehetjük. Nem okozhatunk fájdalmat gondolatainkkal és érzéseinkkel. Inkább csendben, összeszorított foggal harcolunk. Bárhogy szeretnének segíteni mások, van az a pont, amikor nem lehet, és nem tehetnek mást, mint türelmesen és csendben várnak, és remélik, hogy elég erősek leszünk ahhoz, hogy megvívjuk, azokat a harcokat, melyeket más nem vívhat meg helyettünk.

És akkor újra szembe jön a múlt…. Éppen amikor már túlléptél volna rajta, rád mosolyog és csilingelő hangon köszönt. ….. Abban a pillanatban mintha földbe gyökerezett volna a lábad egy pillanatig, de van annyi erőd, hogy továbbmenj és leülj vele szembe. Nem kell mást tenned csak a szemébe nézni és mosolyogni, hogy lássa mennyire boldog vagy, hogy már régen túl vagy rajta. A saját múltaddal szembeülni kell a legnagyobb erő, és a legnagyobb tehetség. Hiszen el kell játszanod, hogy boldog vagy, miközben belül mérhetetlen fájdalmat és csalódottságot érzel. Bár a Múltad miatt vagy az az ember aki, mégis a múlt emlékeztet életed legnagyobb hibájára, a gyávaságra. Túl sokáig vártál olyan valamire, ami tőled csak egy karnyújtásnyira volt, és mire összeszedted az összes bátorságodat addigra túl késő volt. És most szemben ül veled a múlt…….Már nem változtathatsz rajta, már nem kérheted, hogy a jövőd legyen. Most az egyszer lehetőséget kapsz kijavítani a hibádat, és megmutathatod, hogy nem vagy gyáva. Ezúttal elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy elengedd. Mosollyal az arcodon.

 

És eljön a pillanat, amikor megannyi szenvedés után a világ tetejére érkezel. Amíg az út során nehezen kaptál levegőt és fuldokoltál, most érzed, hogy a tüdőd megtelik friss levegővel és mondta a szíved annyi év után újra dobogni kezdene. Csodálatos érzés, mintha újra élnél.

Innen fentről olyan gyönyörű a világ. Nem látod már a perzselő tüzeket, amik felégették életedet, a hurrikánokat, amik elsodortak mellőled mindenkit akit szerettél, és az árvizeket sem, amik mindezek után az emlékeidet is romba döntötték. Már csak az éltető napsugárt érzed, most végre az arcodat simogatja és egész tested betölti a melege. És te újra élsz. Kezeidet kitárod mintha repülnél. A szabadság, mi egykoron még a tied volt, de a fájdalom bilincsei elvették tőled, most újra a tied.

De még a fájdalom benned van. Előveszed a hátadon olyan sokáig néha kitartás árán felcipelt hegedűdet. Ő is megkopott már mint te, válladra teszed, és játszani kezdessz rajta. Magad is meglepődsz, mintha a szél játéka lenne minden hang, amit a hegedűd játszik. És ahogy telik az idő, egyre jobban erősödik ez a hang. És ekkor érzed, hogy minden egyes hang, mit a hegedű kiad jelzi, hogy a fájdalmas emlékeid elhagytak téged. Mintha csak te lennél a hegedű.

Majd megállsz, abbahagyod a játékot és leteszed a hegedűdet. A mosoly mi oly rég óta nem tudott őszinte lenni az arcodon a fájdalomtól, most visszatér, hiszen újra szabad vagy és boldog a világ tetején.

 

Az emberek útjai sokszor keresztezi kegymást. Vannak emberek akik besétálnak az életünkbe, talán beszélgetünk velük párszor, együtt töltünk velük egy kis időt, majd szépen lassan eltávolodva kisétálnak az életünkből, és soha többé nem látjuk őket. Vannak olyan emberek is akik nélkül elveszettnek érezzük magunkat, ők az életünk oszlopai, még ha nincsenek is mellettünk, tudjuk, hogy ott vannak Nekünk, de minden oszlop előbb utóbb meginog, ugyanígy hagynak magunkra azok az emberek akik a legtöbbet jelentik nekünk az életbe. Bárhogy is legyen, be kell látni, hogy az életünk egy búcsúzásokból álló sorozat. Soha ne bánd ha ki kell sétálnod egy másik ember életéből, mert még ha talán soha többé nem hallasz felőle és nem találkozol vele, mindig ott marad az emlékeidben, talán az álmaidban és ami a legfontosabb, hogy minden ember akit megismersz az életed során, egy kis darabot tesz hozzá, hogy az az ember legyél, aki vagy.

 

 

Nem futhatunk el.... akármi elől is próbálunk menekülni, akármilyen rémisztőnek is tűnik nem menekülhetünk el. Legyen az egy sötét dolog a múltból, mely úgy érezzük elsötétíti a jelenünket és a jövőnket,vagy lehet egy érzés bennünk, amely úgy érezzük, hogy felemészt minket ha nem teszünk valamit, bármi is legyen nem az a legjobb megoldás, hogy egy másik országba, földrészre vagy egy másik "világba" költözünk, valami olcsó indok mögé rejtőzve......vagyis mehetünk, de tudni kell, hogy amikor már úgy érezzük, hogy legyőztük a legnagyobb félelmünket, és elég erősek leszünk ahhoz, hogy újra visszatérjünk akkor kell majd rádöbbennünk, hogy a félelmeink nem futottak el. Amikor belépünk a küszöbön majd újra ott fognak minket várni, és az arcunkba röhögnek. És újra kezdődik a harc, de ezúttal már nem lesz hová futni.....

 

Van az a pont… ahol az ember megáll és gondolkodni kezd. Az életén, a világon és önmagán… És van az a pont, amikor egy ilyen „megállás” hatalmas lavinát indít el. Ilyenkor kezdenek a könnycseppek ok nélkül végig gördülni az arcon, egyre sűrűbben és egyre gyorsabban, míg végül elhomályosítják a képet, melyet a világból látunk. Sírunk…. Igazából nem is tudjuk, hogy miért, nem tudunk megnevezni egyetlen okot, de pontosan tudjuk, hogy millió okunk van arra, hogy egyszerűen csak ne csináljunk mást, csak a földre kuporodva zokogjunk, ha kell üvöltsünk, mert már nem bírjuk a fájdalmat. Nagy erő kell a síráshoz, hogy egy ponton már ne akarjunk makacsul összetörhetetlennek látszani, mert nem vagyunk azok… de erő kell ahhoz, hogy ezek után, az arcunkról letörölve a könnyeket, felegyenesedjünk és tovább menjünk….

Igaz barát az aki elindul veled felkutatni a szivárvány végét :)

 

Eddig azt hittem hogy te jelented nekem a boldogságot, de most hogy már nem vagy rájöttem, hogy csak túl kellet rajtad lépnem, a boldogság a hátad mögött várt !!!

 

A világ azért olyan hatalmas, mert bár kis emberek vagyunk merünk nagyokat álmodni. Ha álmainkat feladjuk, egyszer csak annyit veszünk észre, hogy a világ annyira beszűkült,hogy már nekünk sincs benne hely. Egy aprócska pont lesz a világunk ami valamikor jelentett valamit, de mára már csak van a végtelen sötétjében. De ha nem adod fel az álmaidat, napról-napra tágasabb lesz a Horizont.

 

Nehéz hegyeknak tűnő akadályokat megmásznunk, de onnan nagyobb az esélyünk elérni a csillagokat.

 

A bátor döntések szülik a bátor embereket.

 

Nincs jogunk azért gyűlölni valakit, mert nem olyan mint mi vagyunk.

 

Amikor rossz dolgok tőrténnek velünk nem tehetünk mást,mint túlélhetjuk,tanulhatunk belőle,és továbbléphetünk.

 

Az ember örök győzni akarását csak az igazságtalanság tőrheti meg.

 

Minden napunk egy új verseny az idővel, bár minden egyes alkalommal az idő fog győzni, csak rajtunk múlik, hogy keményen küzdünk-e.

 

Egy bölcs gondolat a balga ember fejében,olyan mint egy latin mondat tőrténelemórán, szavaiból sejti ,hogy mit akar jelenteni, de az egész mondat értelmére soha nem jön rá.

 

A legegyszerűbb válasz egy kérdésre a mosoly.utána már döntse el a kérdező,hogy mit is akarunk vele mondani.

 

A zene a földön járó boldog embert a felhők fölé tudja repíteni.

 

Egy dalban elmondhatjuk a ki nem mondott gondolatainkat.

 

Ne kérj új dolgokat az új évre, csak a régi szép dolgok maradjanak meg.

 

A legtöbb ember életcélja: megtalálni azt az ember életük utolsó napjára, akinek egész életükbe lenniük kellett volna.

 

Jó ember az aki ugyanolyan reménnyel és boldogsággal tekint a jövőjére ,mint a múltjára.

 

vannak olyan helyzetek az életben,amikor szeretnénk egy kicsit idősebbek,vagy egy kicsit fiatalabbak lenni.De a végén úgyis rájövünk ,hogy a dolgok nem azért történenk velünk ,mert elég idősek vagyunk hozzá,hanem azért ,mert azok vagyunk akik.

 

vannak olyan dolgok az életbe,amiknek a megtétele életed legnehezebb döntése lesz.De ne félj megtenni,így nem kell feltenned magadnak az élet legnehezebb kérdését,hogy MI lett volna Ha...?

 

Az életben vannak olyan pillanatok amikor az ember úgy érzi ,hogy feladja,mert a boldogság amit keres oly távolinak tűnik.De ha ezt teszi az olyan ,mintha elaludna miközben várja a napfelkeltét,mert oly hosszúnak tűnt az éjszaka. Pedig csak egy kicsivel több hit kellett volna,hit ahhoz ,hogy elhigyje egyszer úgyis felkel a nap.

 

Addig van esély ,hogy az álmaid valóra váljanak amíg hiszel bennük, mert ha már te magad sem hiszel bennük, az álmaid sem hisznek benned.

 

A múlt dolgait ismerjük, a máét sejtjük, de a jövő dolgait csak remélni tudjuk.

 

Az élet rövid,ezért élj úgy ,hogy minden nap hagyj valamit magad után:egy mosolyt,egy ölelést,egy szép emléket.Így ha már nem leszel,akkor is tudni fogják,hogy ki voltál.

 

SÍRIG TARTÓ SZERELEM ,NINCS. CSAK OLYAN EMBER AKI MINDEN NAP MEGTANULJA SZERETNI A MÁSIKAT.

 

Nem kell ,hogy a fél világ a barátunk legyen,csak az igaz barátokat tudjuk megtartani.

 

Elhitatni valakivel ,hogy az élet csupa boldogság,olyan mint egy sivatagban kitikkadt embernek egy pohár frissítő vizet kínálni.

 

Ha az életben mindenben értelmet keresnénk semmit sem tannénk meg, ha semmiben nem keresnénk az értelmet mindent megtennénk. A legjobb ha a középutat választjuk,és eldöntjük,hogy miben keresünk értelmet és miben nem.

 

A legnemesebb tett az egész világon,az amelyiket azért nem teszik meg,hogy fájdalmat ne okozzanak vele egy másik emberi lénynek.

 

Az ember kétféle módon élheti az életét:ha sóhajtozik, gyáván hallgat, vagy hisz,akar,és cselekszik.

 

Az elet olyan ,mint egy tégla a hatalmas falban.Nem értékelik,csak hiányoják amikor már nincs.

 

Ha mindenki az álmai után menne,nem lennének olyan emberek aki visszarángatnak ,minket a földre.

 

Kétféle ember létezik az egész világon: 1-aki mindig mindent elfogad anélkül,hogy bele ne kérdezne 2-aki soha nem fogad el semit anélkül ,hogy vissza ne kérdezne.

 

Egyvalamit ne felejts útnak induló ember, más honban tehetsz nagy dolgokat, de hazatérve otthon mindig csak a régi maradsz.

 

Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokáig várj valamire, de túl hosszú ahhoz,hogy minden nap csak a mának élj.

 

Ott van a Föld közepe ahol a boldogság, a szerete és az emberség találkozik.

 

Minden álom annyit ér amennyit teszünk érte.

 

Igazi felnőtt csak az,aki képes gyerek fejjel gondolkodni.

 

Igaz barát az aki ha hibáztál nem akar választ a kérdéseire hanem veled együtt hallgat.

 

Jó dal csak akkor születik ha a szíved adja a ritmust.

 

Az élet olyan mint egy színdarab:játékra csábít,játékra késztet és utána....lehúzza előtted a függönyt.

 

Ha Budapest kiadó albérlet lenne….

Budapest egyszerű mégsem átlagos, csábító mégsem csalfa, régi mégsem ócska, varázslatos mégsem szemfényvesztő, magabiztos mégsem zsarnoki, tágas mégsem üres, óriási mégsem rémisztő, odaadó mégsem naiv, izgalmas mégsem veszélyes, szép mégsem kihívó, fennkölt mégsem fennhéjázó, alázatos mégsem gyenge, sokféle mégsem zavaros, különleges mégsem idegen, páratlan mégsem furcsa, zseniális mégsem őrült, független mégsem felelőtlen, szabad mégsem védtelen, otthonos mégsem lelakott, sokszínű mégsem giccses, megújuló mégsem szeszéjes, híres mégsem hírhedt, néha napos mégsem tikkasztó, néha esős mégsem viharos, néha játékos mégsem gyerekes, néha komoly mégsem komor, néha őrületes mégsem vad, néha nyugodt mégsem unalmas. Budapest én így szeretlek.

Mennyit ér az idő?

Mennyit ér egy tized másodperc? Kérdezd meg azt a futót aki csak 2. Lett. Mennyit ér egy perc? Kérdezz meg valakit aki késett már le vonatot. Mennyit ér egy óra? Kérdezd meg a fiatalt akinek ennyi van még az esküvőjéig! Mennyit ér egy nap? Kérdezz meg egy kisirkolást aki először megy másnap iskolába! Mennyit ér egy hét? Kérdezd meg a nászútról visszatérdő fiatalokat! Mennyit ér egy év? Kérdezz meg egy büntetését töltő rabot! Mennyit ér sok év? Kérdezd meg a háborúbol visszatérőket várókat! Mennyit ér több tíz év? Kérdezd meg a gyászoló özvegyet aki elvesztette élete párját! Mennyit ér egy élet? Mondanám,h. Kérdezz meg valakit, de ezt neked senki nem tudja megmondani, mert mi emberek már azon a kérdésen nevetünk,hogy mennyit ér egy tized másodperc...

 

 

Nem hiszek a sorsban. Nem hiszem, hogy odafent előre megírták volna a történetemet. Ha ezekbe hinnék feleslegesen hoznék meg döntéseket, de tudom, hogy nem így van. Én a lehetőségekben hiszek. az esélyekben. Minden nap új lehetőséget kapunk, hogy olyan emberek legyünk, mint amilyenek szeretnénk lenni. Esélyt kapunk, hogy boldogok legyünk. És mindenki aki elhiszi, hogy megírták előre a történetét, úgy adja fel ezt az esélyét, hogy fogalma sincs mit veszített. Elveszítette az életét.

 

Mindig azt hittem, hogy létezik kétfajta barátság. A pótolható és a pótolhatatlan.
Sok olyan barátom volt aki pótolhatónak bizonyult. Akik csak addig keresik a társaságod, amíg tudsz nekik adni valamit, amíg megnevetteted őket, amíg meghívod őket egy fagyira, amíg megoldod helyettük a gondjaikat, amíg csak annyit látnak belőled, hogy milyen jó fej vagy. Ők azok, akik ha szomorú vagy azért akarnak felvidítani, mert összetörten a padlón már nem tudsz nekik mit adni. 
És mindezekkel ellentétbe ott vannak a pótolhatatlan barátok. Akik ugyanannyit adnak mint amennyit tőled kaptak, sőt néha még többet is. Akik borús napokon, amikor teljesen magad alatt vagy nem akarnak felvidítani, csak melletted vannak, hogy tudd számíthatsz rájuk. Akik kérés nélkül jönnek, akik kérdés nélkül végighallgatnak. Akik akkor is megkérdik, hogy hogy vagy, amikor már egy beszélgetés kellős közepén tartotok, csak mert elfelejtették az elején, mert igazán érdekli őket. Akárhogy is alakul az élet ők maradnak a pótolhatatlan barátok. 
Aztán egy szép napon ráébredtem, hogy csak egyfajta barátság létezik. A pótolható.

 

Homokóra

 

Köd van
Mentsváram árnyékából kilépve útnak indulok
Fázom
A köd csípi arcomat,melyen a Hold még könnycseppet talált
A fényeket lekapcsolták
Az utolsó reménysugár is eltűnt
Sötét van
Félek
Meggyötört, fáradt emberek jönnek felém
Köszönnek
Bár munka alatt görnyedt a hátuk, kihúzzák magukat
Sokat láttak,sokat éltek, én felnézek rájuk
Küzdenek
A felkelő nap sugarai lágyan simítják arcomat
Ébred a remény.........................
...............................................
Telnek a percek s az órák
Élek én
Újra emberek között vagyok
Testben köztük járok, de mélyen elgondolkodva
Annyi kérdés kavarog fejemben, érzések,tettek, gondolatok
Megismernek
Tudják a nevemet,beszélnek hozzám, én érzem, hogy nem csak egy számadat vagyok
Ragyog a nap
Komor őszi délutánon, a nap sugarai életben tartanak
Tudom, hogy van még időm,  talpamon kell állnom
Mert ég valami hátra van míg mentsváramhoz érek
Esteledik
A nap kitombolta magát, melegítve fázó testemet
Bárcsak szívem s elmém is ily könnyen gyógyulna fel sebeiből
Fogy az erő
De kitartok, hisz tudom a mentsvár áll
A szeretet melege vár, de ha csak rideg téglarakás is lenne
Akkor is biztonságban érezném magam, s újra visszatalálnék régi önmagamhoz
Egy padon ülök
Nézem a megfáradt, boldogtalan arcokat, kik előlem kitérnek
Mindenki igyekszik valahova, van ki egyedül, párban, kézen fogva
Rohan az idő
sok éve már hogy fáradt arcokat látok
Rohan az ember
Sok év alatt megállni s köszönteni csak egynéhány tudott
Sötét van
A ködöt felváltotta a sötét égbolt és a csend
Most várok, hogy elinduljak a maradék erőmmel
Körülnézek
Szeretem a nyugodt világot, sötétben az ember alszik, nem árt senkinek
Talán sötétben születnek a legjobb költemények
Égnek a fények
Jelzik honnan indultam, hova tartok és hol a hely ahol várnak
Elindulok haza
Számolom a lépcsőket lefelé tartva, ilyenkor újra gyereknek érzem magam
S amikor számoltam a vonatok vagonszámát, az voltam én
mondják, hogy nem lehet semmi gondom, hisz félig még gyerek vagyok
de ki cserél velem helyet?...............................................................
..............................................
Hazaértem
Erőm elfogyott
Hazaértem
Itt minden kínért kárpótlást kapok
Hazaértem
És elfogytak a sorok.................

Eggyel több híres beszéd van a világon

Manapság divat lett szónokolni. Mindenféle szívhez szóló beszédet mondani emberi értékekről, jövőről és mindenről, melyben oly sok kudarcot vallottunk már, mi, emberek.

Szóval szónoklatok röpködnek jobbra- balra s csak szavakat hallunk belőle. Szeretet, béke, gyűlölet, állam, szabadság, kormány, ember, politika, igazság, függetlenség, szabad akarat.
De maradnak csak üres szavak. Ezen szónoklatok ideje alatt mindenki áll és hallgat.... majd felejt. Szépen tapsolnak a nagy szavak végén, de soha nem megy át a lényeg, mert az ember, aki változást akar maga körül az nem szónoklatokat hallgat, hanem cselekszik csendben.

A mai nap is sok beszédet olvastam, s ezer szépen hangzó gondolatot, képekhez, hírekhez s minden máshoz csatolva az interneten, plakátokon, szórólapokon, mindenhol, Mégis számomra a mai nap legemberibb, minden "híres" beszédnél többet érő mozzanata egy ápolónő, aki foghúzás közben, mivel látta, hogy nagyon fáj, megfogta a kezemet.

Néhány pillanatig éreztem a keze melegségét s azon gondolkodtam, hogy ezt talán nem írják majd meg krónikások, de számomra egy szívbe vésődő emlék marad. A világ legcsodálatosabb dolga egy ember, aki nem nagy beszédeket tart, hanem emberien cselekszi, csendben úgy, hogy talán soha,senki nem tudja meg....

Maradok tisztelettel, Sára

S akkor hirtelen melletted áll valaki. Nem tudod ki küldte, nem tudod miért jött, nem tudod meddig marad, de nem is érdekel.

Amikor az élet hideg kövén ülsz, hátadat a mindennapok szürke falának támasztva, s bár a világnak azt hazudod, hogy gondolkodsz hogyan tobább, de te már gondolatban régen feladtad, akkor melletted terem.

Sokan hajolnak majd le hozzád, leguggolnak melléd, de igazan Ő fog neked tudni segíteni, aki melléd ül. Le a puszta földre, a mocskos talajra, akár báli ruhában is, mert azt akarja, hogy tudd, melletted van. S mikor leül és nyugtázza, hogy szerinte is jó ötlet akkor és ott elkezdeni megvárni az ítéletnapot, mosolyra fakaszt. Aki a legtisztább tükröt mutatja így, igazságra ébreszt mégis megnevettet.

Minden emberek van valaki, akitől megtanulta az életet és az emberi létet, valaki, aki önmagát ajánlotta gyűrött tankönyvként. Aki meséket mesél igaz végekkel, aki pofon vág, hogy észhez térj, aki gyűr, formál, tanít, szívbe vés, megértet, na ő az, akiről én beszélek.

Legtöbbször csak jön, tanít majd elmegy. S már csak egy emlékképnek tudjuk mesélni, ha egy napon mi válunk olyan emberré valakinek az életében, mint amilyen, ő volt a mienkben.

Életre tanítók generációi követik egymást szótlanul, csendesen. Lépkednek az életekből ki és be, olyan észrevétlen, miként szellő jár a kopott parkettán.

Mint a szellő, mely odasuhan hozzád, míg te a padlón ülsz, s miközben arra készülsz, hogy befejezed ezt az egészet, kézen fog és talpra segít.

 

 

Ha itt lennél most hozzád bújnék, szorosan, átölelve téged. Talán összekönnyeznélek is. Ha itt lennél elmondanám, ami bánt s remélném, hogy te erősebb vagy mint én s együtt közösen mindent megoldunk majd. Ha itt lennél, talán nem mondanám ki, hogy szeretlek de éreznéd reszketésemből, s látnád a szemem csillogásából. Ha itt lennél, nem érezném, hogy egyedül kell megoldanom a világ összes gondját, s megmentenem mindenkit, mint anno Teréz anya. Ha itt lenné tudnám, hogy végre én is lehetek a gyengébb s törékenyebb. Ha itt lennél talán elhinném, hogy tényleg létezel.

 

 

Ne siess az élettel. Ne siess. Élvezd a pillanatot, amikor valaki átölel. Szorítsd magadhoz jó erősen, ameddig csak lehet. Nevess tiszta szívből addig, míg őszintén húzódik mosolyra a szád. Nevess szívből, olyan hangosan, ahogyan csak tudsz. Nevess igazán. Merülj el egy másik ember tekintetében, nézzd a másikat, amilyen hosszan csak tudod. Add a figyelmed annak, aki viszont adja az övét. Ne siess az evéssel. Ízleld meg az étel minden falatjának ízét. Ne siess a beszéddel. Formálj s ejts ki minden hangot, mert képes vagy rá, hogy beszélj. Ez az, ami emberré tesz. Figyeld meg hosszasan mit vált ki az embereből, ha azt mondod nekik, hogy szeretlek. Nézzd a másikat, minden apró rezdülését az arcának s testének. Ne kapd el a tekinteted ha egy mosolyba ütközik. Láss egy mosolyt megszületni, élni majd tekinteteddel vegyél búcsút tőle. Lásd az érzelmek rövid életét, melyet élnek egy emberi arcon. Ne siess a sétával a parkban. Ne siess a lélegzéssel. Ne siess az élettel. Egy dologgal siethetsz az életben, belátni azt a tényt, hogy nem siethetsz semmivel.

 

Üresség ez az amit érzek. Mély, tátongó, mindent elnyelő üresség van idebent. Napok óta nem tudom száműzni semmivel. Próbáltam újra és újra mégsem akar elhagyni. Ragaszkodik hozzám a szomorú üresség. Mintha társamul szegődözz volna s kézen fogva kísérne bárhová is megyek. S már nem űzi el semmi, mitől régen odébb állt. Már nem érint meg egy hosszú esti séta, se egy csodája a természetnek, se egy ölelés. Már senki és semmi nem riasztja el azt a keserűen tomboló vihart bennem, mely porrá zúzott bennem minden emberit, minden szépet, és minden törékenyt.

Már mosolyogni sincs erőm, csupán egy kép erejéig, de ott is szomorúan csillogó szemmel mosolyog a szám.

Hát most így vagyok. Ha bárki el tudna vinni ebből a világból kérem szóljon. Most nehéz a jóra, a szépre, a jövőre gondolni. Legszívesebben csak elaludnék csendesen... Aludni az idők végezetéig, míg felszáradnak az el nem ejtett könnyeim.

 

 

S becsöppentem az életedbe. Nem engem kértél, de én jöttem. Most táncolva lakberendezem a szívedet remélve, hogy benne lakhatok. S csak mosolygok. Miért? ...mert én sem téged kértelek.

 

 

 

Tudd mennyit érsz! Tudom mennyit érek! :) <3 (2016.07.18)

 

Szeretem az életem! Szeretem a magányosan eltöltött órákat! Szeretem a hosszú hajókázásokat a Dunán! Szeretem a vicces képeket magamról! Szeretem azt, hogy nem tudom soha normálisan kifesteni a körmöm!Szeretem a világomat! Szeretem, hogy több száz ember hagyott valamilyen nyomot az életemben! Szeretem az idegeneknek címzett mosolyomat! Szeretem, hogy mindig bénázok! Szeretem, hogy csúnyán írok! Szeretem, hogy mezítláb töltök minden percet, amit lehet! Szeretem ha lepocsolnak! Szeretek másokat megnevettetni! Szeretem a nyüzsgést, amely bennem van! Szeretem a beceneveket, mert általuk ismertem meg Pán Pátert és a Kis Herceget! Szeretem, hogy addig zuhanyozhatok, amíg van meleg víz. Szeretem ha énekelhetem, mert bár a hangom az eszem számára borzalmas, a szívemnek gyönyörű! Szeretem őszintén megmutatni magam másoknak! Szeretem az élet nagy beszélgetéseit! Szeretem az automatákat! Szeretem az élénk színeket! Szeretem a nagy utazásokat, bár félek tőlük! Szeretem a vicces videókat! Szeretem a pszichológiát és a viselkedés kutatást! Szeretem a lábamat beletenni mindenféle vízbe, még ha utána magyarázkodnom is kell, hogy miért mosok lábat! Szeretek szerencsétlen lenni! Szeretem, hogy nem a ruhám határoz meg engem, hanem én a ruhámat! Szeretem a megnyerő címeket! Szeretem az élet szeretetét! Szeretem, hogy van bennem valami szabolcsi és valami régimódi! Szeretem, ha valaki rájön hogyan is működöm! Szeretem a természetet, mert otthon érzem magam! Szeretem hallgatni idegenek beszélgetését, mert így pár mondatot láthatok az életükből! Szeretem a logikámat, melyet képtelen vagyok érthetően elmagyarázni! Szeretek mosolyogni a világra! Szeretem megosztani mással a pillanatot! Szeretek kihajolni a mozgó jármű ablakán! Szeretem ha nekem címzett levél van a postaládában,még akkor is ha egy csekk is az! Szeretem bámulni a világot! Szeretem a másoknak felesleges információkat megtanulni! Szeretem a bolhapiacot és a lomtalanítást! Szeretem a művészi rendetlenséget! Szeretem a félreküldött SMS-eket! Szeretem a hibásan írt és rosszul megfogalmazott kiírásokat! Szeretem a galambokat, főleg a Budapestieket! Szeretem, hogy nem tudok suttogni és mindig hangosan beszélek! Szeretek a földön ülni vagy akár aludni! Szeretem, hogy szóba tudok elegyedni idegenekkel! Szeretek a külföldiekkel magyar szavakat kimondatni! Szeretem ha bőrig ázok és a szél összeborzolja a hajamat! Szeretem ha a film végét elképzelhetem, ezért sok filmet abbahagyok néhány perccel a vége előtt! Szeretem kimondani, ha elég! Szeretem megélni önmagamat! Szeretek elképzelni egy történetet a régi fényképekhez! Szeretek egy múló érzésről verset írni! Szeretem, hogy emléket adhatok másoknak! Szeretek mosolyogva integetni idegeneknek és bárkinek, bárhol és bármikor! Szeretem, hogy mindig nevetek a kínos helyzetekben! Szeretem, hogy mindig eltévedek, mert így van időm várost nézni! Szeretem annak az útnak a kalandosságát, mely végén megtalálom életem párját! Szeretem leírva látni a gondolataimat! Szeretem a véletlen találkozásokat! Szeretek búcsú nélkül távozni Szeretem a tudatot, hogy páratlan és értékes vagyok! <3 :) 

 

 

A férfi-női kapcsolatról! <3 :)

Jól esik megölelni, miután kijön a zuhanyból, de ugyanazt a ruhát vette vissza.
Jól esik ráállni a lábára, mint egy kisgyerek és egyszerre lépkedve eljutni valahová.
Jól esik együtt sütni valamit, még akkor is, ha egyikünk sem ért a sütéshez.
Jól esik együtt kezet mosni autószerelés után.
Jól esik megfogni a kezét az asztal alatt.
Jól esik megenni azt, amit ő nem szeret és odaadni azt, amit te nem szeretsz az ételből.
Jól esik megfogni a táskáját, és utána vinni, ha a kocsiban felejti.
Jól esik nézni, ahogy alszik, és jól esik hallani: Csak néztem, ahogy aludtál.”
Jól esik, ha betakar és nyom egy puszit a fejedre, és ha te is megteheted ugyanezt.
Jól esik, amikor felébredsz és őt látod meg először.
Jól esik megfogni a kezét miközben az a váltón van, és a vállán aludni, miközben vezet.
Jól esik kézen fogva sétálni és tudni, hogy ezt a kézfogást soha nem szakíthatják el.
Jól esik megismerni az ő világát, és megmutatni az enyémet.
Jól esik becézni, és megtanulni hallgatni egy becenévre.
Jól esik az izgalom minden egyes randin, akármennyi ideje is vagyunk együtt.
Jól esik, ha ok nélkül rád mosolyog.
Jól esik, ha be tudja fejezni a mondatod, és te be tudod fejezni az övét.
Jól esik, ha valaki másik fele vagy és neked is meg van a másik, talán jobbik részed.
Jól esik együtt csinálni őrült dolgokat.
Jól esik ajándékot venni neki és az is, ha tőle kapsz ajándékot.
Jól esik rá gondolni.
Jól esik, ha újra látod, még ha csak 12 órát is voltatok egymástól távol.
Jól esik, ha nevet a vicceiden és ha te is szívből tudsz nevetni az övéin.
Jól esik, ha mások tudják, hogy kihez tartozol.
Jól esik elkapni, ahogy néz, és nézni őt, amikor nem figyel.
Jól esik lecsikizni a kanapéról majd odabújni hozzá.
És jól esik mindezt elmondani neki!

Azt mondta szeret :) Napi agymenés :P

 

Azt mondta szeret, de belém törölte a lábát!- egy lábtörlő.

Azt mondta szeret, de ma is jól felhúzott! -egy ébresztőóra.

Azt mondta szeret, de a lelkembe gázolt!- egy pocsolya.

Azt mondta szeret, de becsapott!- egy ajtó.

Azt mondta szeret, de belém rúgott!-egy focilabda.

Azt mondta szeret, de elküldött!- ez a facebook poszt! :)

Mai élet bölcsesség: Ha olyat akarsz mondani egy nőnek, ami kihozza a sodrából és tárgyakat fog feléd dobálni, akkor azt akkor mondd, amikor körmöt fest. Amíg megszárad a körömlakk ( addig semmihez sem érünk) addig van időd meggyőzni, hogy bocsásson meg vagy van időd, olyan messze szaladni, amilyen messze csak tudsz. Tanulság: ha ajándákba veszel körömlakkot, akkor hosszú száradási időset vegyél!

Időjárás jelentés: a heves esőzések mellett elfolyt sminkű ès begöndörödött hajú nők tömlege várható. A női hadsereg ellepi az összes mosdót ahol újra tudja púderezni az orrát.