Nézőpont

Nem tudom hol, de megesett, négy munkásember néhány napjáról szól ezt a rövid mese, ami nem is mese, mert varázslat nincs benne, csak valóság.

Hétfő reggel:

  • Oszt, ettél e tegnap nokedlit- Fecó?
  • Ettem bizony, tojásos nokedlit!
  • Gyurika már megint elbújt a munka elől?
  • Kiküldtem a boltba inkább ne legyen láb alatt, vegyen két Balatonszeletet, mert az ideg megesz.
  • Nyugodj meg Gábor, igyál majd egy kávét s szívj el egy cigit.
     Ezzel végeztünk az lesz, csak fejezzük ezt be. Remélem nem hoznak már többet.
  • Ha hoznak akkor Gyurika csinálja meg egyedül, mert mindig kihízza magát a munka alól.

Másnap reggel, kocsiba szállás:

  • Hosszúlépés nem jött ma dolgozni?- kérdi Gábor munka közben.
  • Ki az a hosszúlépés?
  • Tudod, akinek műlába van.
  • Azt hittem az valami pia.
  • Az is, de ez a beceneve.
  • A hosszúlépés 1 dl bor + 2 dl szódavíz. A nagyfröccs ellentétje. Az 2 dl bor és 1 dl szódavíz….Már nem lesz itt sokáig. Vett egy lakókocsit. Ide akarta felállítani a fa alá, de a főnök nem engedte. Most kint van valahol a 16.kerületben az erdős részen.
  • Engem az az ember elhívott moziba, múltkor elkérte a számom, azt hittem valami munka ügyben kell. Aztán elhívott moziba … De miért nem költözik be a konténerbe? – mondja Éva.
  • Na a konténert tessék békén hagyni, ott vannak a matchboxaim. Oda senki nem költözhet be- mondja Gábor.

Éva vezet. Nemrég szerezte meg a jogosítványát igaz csak automata váltósra, mégis vezeti a kéziváltóst is. Ilyen sebességgel nem tehet kárt senkiben, akiben még tehetne.

Behuppannak a fiúk s lassan gurulva megérkeznek .

  • Na Gyurika az előző a mienk volt, ez most a tied. Ha én félkézzel tudom csinálni, akkor te is megoldod.- mondja Gábor.
  • Biztos nem fogom egyedül megcsinálni.
  • Hadjátok majd én segítek neki.
  • Nehogy már egy nő dolgozzon helyettetek, utálom nézni, ha egy nő dolgozik.

Így Gábor és Gyurika csinálják aznap a munkát. Laza nap, csak egy helyük van. A hétvégét szokás szerint hétfőn beszélik meg, ilyen például, hogy evett e valaki tojásos nokedlit vagy ki mit fog enni ha hazaér.

  • Mi lesz ma nálatok a kaja?- kérdi Fecó Gábortól.
  • A barátnőm főz valamit és hoz át. Azt mondja jó nagy adag lesz. De múltkor is ezt mondta, s alig lötyögött valami a doboz alján.

Fecó nem csinál gondot az ilyenekből. Kimegy vesz magának kínait, mert, hogy van pénz kínaira. Pedig hónap végén s 10.-e előtt nem nagyon szokott már pénze lenni senkinek, csak Gábor vág fel, hogy tíz-húsz- harminc ezrekért vett új matchboxot és figurákat. Éva sosem tudja megérteni, hogy miért nem bontja ki őket, de azt mondják ez olyan dolog, amit a nők nem érthetnek.

Na Rotschildék visszajöttek.- szólt Éva.

  • Nemsokára jön a következő kanyar, hoznak még kettőt. (…)
  • Főnök, vigyünk ezeknek még egy kanyart, lenne még egy? -kérdi Szájba toll. Szájba toll Gábor, Fecó, Gyurika és Éva kollegája volt, aki térült fordult munkát hozva nekik. Azért hívták így, csodák csodájára, mert mindig egy toll volt a szájába s egy kis füzet az overálja zsebébe, hogy semmit ne felejtsen el. Irodista volt, köze nem volt a kintiek munkájához ezért nem is csipázták.
  • Persze hozzatok, hiába lázadoznak, dolgozzanak csak.- mondta a főnök, aki annyira nem értett a munkához, hogy kár is róla beszélni. (…)

14:30

  • Ezek az idióták hoztak még egy kört. Szóljatok a többieknek, jöjjenek segíteni.

Ebben a szakmában összetartó a közösség. Hamar jött is mindenki. A téma a főnökség szidása volt. De így is végeztek háromra , mire vége a munkaidőnek. A fiúk nagyon örülnek, mert időben indulhatnak haza. Átöltöznek a civil ruháikba elköszönnek egymástól Gábor kiáll a villamosmegállóba, Fecó biciklire ül, Gyurikát meg Éva hazaviszi. Munka után mindenki kicsit megváltozik. Rá sem ismernek egymásra, csak amikor a lottózóban találkoznak, ahol régen Gábor dolgozott.

Másnap reggel:

  • Oszt, ettél e tegnap nokedlit- Fecó? Kérdezi munka közben Éva.
  • Most lecsó volt. Nokedlivel.
  • Akkor megint jó erőben vagy s csak te dolgozol ma.
  • Ma laza napunk lesz, mert esik az eső. Gábor szabin van, s senki nem lesz kint, aki nézzen. Amikor eláll, akkor megcsináljuk gyorsan, utána meg leülünk a műhelybe.- mondja Fecó, aki a legdolgosabb volt mind közül. Bár meg van a magához való esze, mert talán nem ő a legdolgosabb, hanem a legügyesebb módon dolgoztatja Lacikát maga helyett, de mindig úgy néz ki, hogy ő dolgozik a legtöbbet. A borravalót is mindig ő zsebeli be.
  • Mi volt tegnap a fogorvosnál Éva? – kérdezi Gyurika.
  • Megkínzott rendesen. Mindig csak azt mondta, hogy nagyobbra nyissam a számat, mire egyszer el is ájultam, azt hittem majd belehalok, de szerencsére túléltem.
  • Ki csinálta neked?
  • Majd megmutatom Facebookon, ha végeztünk a munkával.
  • Hozok neked majd tojásos nokedlit.- ajánlja fel kedvesen Fecó. Erre kitör a nevetés

Végszóra érkezik a főnök.


  • Több panasz is érkezett a viselkedésükre, ne feledjék, hogy ez egy temetés. Az istenit ne röhögjenek már.  Viselkedjenek jó sírásó módjára. 

 

Sára vagyok. 29 éves és író. Mindenekelőtt azonban ember vagyok. Ember, aki máshogy van bekötve mint a többiek : Rajongok a tömegközlekedésért és a BKV-ért. Kedvenc napjaim a hétfők. Szeretek utcai ruhában a kanapén átaludni éjszakákat.Szeretem az üres kifliket. Nem érzem, hogy választanom kellene a kutyák és a macskák között. Egyformán szeretem őket. Szeretek bőrig ázni a szakadó esőben. Táncolok a lépcsőfordulókban és felfelé a lépcsőkön. Szerintem minden embernek este 10-re már az ágyban a helye. Szerencsétlen vagyok de nem cserélnék senkivel. Egy plüssmaci van a zsebembe és azzal játszok egész nap zsebredugott kézzel. Az esetek nagy többségében fogalmam sincs, hogy hívják azt az embert akivel éppen beszélek. Soha nem veszem fel a telefonom ha csörög. Ha valaki nagyon akar valamit úgyis újrahív. Ha bemutatkozom soha nem mondom a vezetéknevemet. A világ legfeleslegesebb dolgának tartom. Nem szeretem a csokit, de a gumicukrot annál inkább. Minden nap eltévedek legalább egyszer. Sosem nézem meg melyik buszra szállok fel. Mindig elveszem a szórólapot, amit az utcán osztogatnak. Szeretem a galambokat, és órákig el tudom őket nézni. Egyszer majdnem megbuktam földrajzból. Mindig megnyomom a leszállásjelzőt a végállomásnál. Sokszor sétálok mezítláb a körúton. Néha hangosan éneklek az utcán. A gyorséttermekbe összecsomagolom az egész tálca tartalmát egyetlen pohárba. Gyűlölöm a zoknit és mindenféle cipőt. Meg tudok fejben oldani egyismeretlenes másodfokú egyenleteket ha az X együtthatója 1. Sára voltam! Vagyis vagyok.. Máshogy bekötve.

Van különbség a magány csendje s az élet csendje között. Az élet csendje egy napsütéses téli nap, amikor tiszta az ég s a tüdőnk megtellik levegővel s rettenetesen vizesek leszünk a kutyánk miatt. Ma a parton ültem s örültem, hogy még itt vannak a hattyúk. Azt mondják, ha jön a tavasz tovább állnak. Csak télre jönne közel az emberhez, hogy túléljék valahogy. Azt hiszem a tél hasonlít legjobban az életre. Van hogy csontig fagysz máskor a kályha mellett iszogatod a meleg kakaódat s a kedvenc költődet olvasod néha szünetet tartva rápillantasz a lábadnál kucorgó bóbiskoló kutyára. Aztán másnap a parton ülve odaszalad s kilöki bármi is legyen a kezedben jelezve hogy ideje élni.

 

 

 

 

 

 

 

 

Vannak emlékek, amik fel-felötlenek bennem. Talán hiányzik néhány pillanat, amit megéltem, de talán már a részem. Mind változun

k, s talán az együtt megtett út öröme nem az út hosszában, hanem az emlékekben rejlik. A boldog pillanatok reményt adnak a boldogtalanokban. Mégis emlékezni arra, hogy valaha boldogok voltunk, a legnyomorultabb dolog a világon. Mert amíg a boldog pillanatok emlékeket szülnek, addig az emlékek boldogság helyett csak újabb vágyakat szülnek s időközben döbbenünk rá, hogy minden változik. Így hátrafelé fordulva, előre törve csak pofára esünk.

Kapcsolat

Elérhetőség

Székely Sára Honlapja szekelysara94@gmail.com