Helyzetjelentés! 

E-BOOK! :D 

  • A Szerbiában töltött utolsó napjaim alatt írtam egy könyvet. Borderlineról, az addigi életemről és azokról akik és amik fontosak nekem. Aztán kiadták. A lenti linken letölthető :) Igaz nem ingyen, de egy jelképes összegért! Aki kíváncsi rá annak jó olvasást! :) Napsütéses szép napokat, Sára
    Cím: A humorista felesége
  • Alcím: Borderline a szavak mögött
  • Letöltés itt: undergroundbolt.hu/termek/a-humorista-felesege-ekonyv/
 

Új, folytatásos történet! A WC-s néni legendája! tutibudi.hu/blog/index.html

 Az aranyhalakról

Csak ültem a villamoson. Velem szemben egy halacska boldogan úszkált az új gazdája ölében. Jobban mondva egy fóliából készült ideiglenes otthonban. Csak néztem hosszasan s arra gondoltam, olyan az életem akárcsak az övé. Van is erről egy mondás. Sokszor vagyok boldogan ficánkoló hal, na jó inkább halacska. Mindig képes vagyok mosolyogni s olyannak látszani, akinek az ég világon semmi gondja. Mi gondja lehet ugyan egy halnak, akinek csak annyi a dolga, hogy lélegezzen s létezzen, hogy mások gyönyörködhessenek benne? Túl kicsi az "agya" felfogni a valóságot. Az ő világában fájdalom, mint olyan nem létezik, így nincs szükség orvosokra, akik értenek hozzájuk. Vagy akad-e olyan, aki józan paraszti ésszel aranyhalat akár gyógyítani? (...) Aztán ránéztem újra arra a halra. Védtelen volt, egyedül és majd belefulladt a világa szorításába. Aztán bevillant... Nem azért nincs orvos, mert nincs fájdalom, hanem mert könnyebb cserélni, mint megmenteni.

Mondják addig jó, amíg fáj, mert azt jelenti, hogy élsz. De van, hogy a lelked összeroppan. Érdekes, nem akkor, amikor a terhet cipeled, hanem amikor megérkeztél a célhoz s letetted a súlyokat. A remegő lélek látványa sokkal ilyesztőbb, mint a remegő testé. Míg utóbbinak a megnyugvás után következik valami, a remegő lélek megnyugvása a vég.

Remeg a lelkem szavakért, melyek füleim nem hallottak, de szívem vágyott rájuk, s szavakért, miket hallottak s a szívemig hatoltak.

Annyi remegő lélek, annyi néma sikoly, vagy mondjam úgy, tátogás? Mert a hal is csak tátog , nem sikoltozik, mert nem érez. Semelyik, egyik sem, még csak az sem amelyik velem szembe ült. Csak én gondoltam túl sokat bele. De én viszont érzek, miután elmúlt a remegés.

Függőségről

Függő vagyok. Minden függőség közül a legrosszabb az emberfüggősèg. Nem bünteti a törvény s nincsen elvonó kúra. Sőt az emberek néha még szerelem néven is illetik, pedig olyan messze van az igaz szerelemtől mint a napkelet a napnyugattól. 

Egyszerű az egész. Találkozol valakivel, aki legyen akármilyen is, alkotsz róla egy szubjektív kèpet S ennek a képnek a függője leszel. Egyetlen szavért, pillantásáért odaadnád a fél vesédet, rosszabb esetben azért is, hogy csak láthasd. S ezeket beilleszteni a róla alkotott, valóságtól elrugaszkodott kis képbe. Talán nem lenne ebben semmi rossz, ha függőként nem lenne teljesen mindegy, hogy milyenek azok a szavak.  De mindegy, csak mondjon valamit (...) Így rohan bele az ember ész nélkül a vesztébe, ezért ragaszkodik olyan emberhez, aki szóval s olykor sajnos tettel is bántja..mert függő. Azt hiszi összedől a világ ha elveszti függősége tárgyát de az már nem jut eszébe, hogy előtte is volt élete. 

S hogy mit tesznek azok az emberek akik észreveszik, hogy a másik függ tőlük? Kihasználnak. A legtöbb esetben úgy manipulálnak, mint jutalomfalattal a kutyákat. Minél ridegebben viselkednek egy függő személlyel, annál jobban fog teperni utánuk, s ezt olykor még élvezik is. Így esett, hogy mindannyian függők vagyunk kisebb nagyobb mértékben. 

Azt mondják a probléma felismerése már fél megoldás. Már csak annyi van, hogy megtaláljuk a megoldás másik felét. (...)

A szerelemről...

Azt mondják a szerelem, olyan mint a tűz. Ha nem táplálod szépen lassan elalszik. De tudják van az a gyertya, ami akárhányszor fújnak is el újra lángra lobban. Na vannak ilyen szerelmek is. Néha elég csak egy pillanatra újra látni valakit, akit szeretünk s mintha újra élnénk minden egyes pillanatot vele. Ezek a szerelmek nem tűnnek tova ha napvilágot látnak s csupán azért sem múlnak el, mert eltelt az idő. Én így szerettem Őt. Az eszem már nem szereti esküszöm, de a szívem tragédiája, hogy akárhányszor szembe jön velem újra belé szeretek. Próbáltam elfordulni, elszökni előle de ott van az álmaimban s a gondolataimban. Én pedig, mint valami félnótás próbálom elfújni a gyertya lángját egyre erősebben és erősebben de az újra és újra lángra kap, s engem ezmegnevettet. Talán a saját hibám talán az ő érdeme, vagy  az Élet lelketlen kis tréfája. Akárhogy is megtanultam...nem minden szerelem múlik el. 


Az emlékekől 

Vannak emlékek, amik fel-felötlenek bennem. Talán hiányzik néhány pillanat, amit megéltem, de talán már a részem. Mind változunk, s talán az együtt megtett út öröme nem az út hosszában, hanem az emlékekben rejlik. A boldog pillanatok reményt adnak a boldogtalanokban. Mégis emlékezni arra, hogy valaha boldogok voltunk, a legnyomorultabb dolog a világon. Mert amíg a boldog pillanatok emlékeket szülnek, addig az emlékek boldogság helyett csak újabb vágyakat szülnek s időközben döbbenünk rá, hogy minden változik. Így hátrafelé fordulva, előre törve csak pofára esünk.

 

Legújabbak...2020

Van különbség a magány csendje s az élet csendje között. Az élet csendje egy napsütéses téli nap, amikor tiszta az ég s a tüdőnk megtellik levegővel s rettenetesen vizesek leszünk a kutyánk miatt. Ma a parton ültem s örültem, hogy még itt vannak a hattyúk. Azt mondják, ha jön a tavasz tovább állnak. Csak télre jönne közel az emberhez, hogy túléljék valahogy. Azt hiszem a tél hasonlít legjobban az életre. Van hogy csontig fagysz máskor a kályha mellett iszogatod a meleg kakaódat s a kedvenc költődet olvasod néha szünetet tartva rápillantasz a lábadnál kucorgó bóbiskoló kutyára. Aztán másnap a parton ülve odaszalad s kilöki bármi is legyen a kezedben jelezve hogy ideje élni.

 

A magány
A Magány rám talál összetör s kiköpött,
Bábként rángatja erőtlen testem ég s föld között
Bár lakozna valami érzés
Egy kongó szív, lélek s test mögött.
 

 

 

 

 

Van különbség a magány csendje s az élet csendje között. Az élet csendje egy napsütéses téli nap, amikor tiszta az ég s a tüdőnk megtellik levegővel s rettenetesen vizesek leszünk a kutyánk miatt. Ma a parton ültem s örültem, hogy még itt vannak a hattyúk. Azt mondják, ha jön a tavasz tovább állnak. Csak télre jönne közel az emberhez, hogy túléljék valahogy. Azt hiszem a tél hasonlít legjobban az életre. Van hogy csontig fagysz máskor a kályha mellett iszogatod a meleg kakaódat s a kedvenc költődet olvasod néha szünetet tartva rápillantasz a lábadnál kucorgó bóbiskoló kutyára. Aztán másnap a parton ülve odaszalad s kilöki bármi is legyen a kezedben jelezve hogy ideje élni.

Vannak emlékek, amik fel-felötlenek bennem. Talán hiányzik néhány pillanat, amit megéltem, de talán már a részem. Mind változunk, s talán az együtt megtett út öröme nem az út hosszában, hanem az emlékekben rejlik. A boldog pillanatok reményt adnak a boldogtalanokban. Mégis emlékezni arra, hogy valaha boldogok voltunk, a legnyomorultabb dolog a világon. Mert amíg a boldog pillanatok emlékeket szülnek, addig az emlékek boldogság helyett csak újabb vágyakat szülnek s időközben döbbenünk rá, hogy minden változik. Így hátrafelé fordulva, előre törve csak pofára esünk.

Egy Íróról

Ebook!! A humorista felesége

https://undergroundbolt.hu/termek/a-humorista-felesege-ekonyv/A Szerbiában töltött utolsó napjaim alatt írtam egy könyvet. Borderlineról, az addigi életemről és azokról akik és amik fontosak nekem. Aztán kiadták. A fenti linken letölthető :) Igaz nem ingyen, de egy jelképes összegért! Aki kíváncsi...
Teljes cikk

Kalandos életem :)

A nap beszélgetése. Én és a portás :) P: Tudok segíteni? Én: TB mentességet szeretnék. P: Tudok adni... Én: De jó, ez gyorsan ment. P: ....sorszámot!
Teljes cikk

Kapcsolat