Kérek egy jegyet. Hova? Ide! Portré Kurkó József Kristófról

Csak átutazó vagyok itt a földön,

egy utas, aki utazik tovább.

A napjaimat szép vidáman töltöm,

és nem várok az élettől csodát.

„Jó fej vagyok, szerintem becsületes, szeretek pontos lenni és szeretek vezetni. Szép, szexi, bájos. Egyszerűen tökéletes vagyok, ezt nem tudom máshogy megfogalmazni. Hamar be tudok pöccenni, például a dugóban. Rendetlen vagyok, néha káosz van körülöttem. Tudok dolgokon egy hétig is rágódni. Meg tudok bántani embereket, de utána tudok bocsánatot kérni…. Na jó, nem vagyok tökéletes, de arra törekedni nagyon jó. Fedőnevem Báró.” Porté Kurkó József Kristófról.

Első riportkérdésem után úgy döntöttem, hogy nem lesz több kérdésem. A kérdés s a válasz így hangzottak: Mondja művész úr, maga mindenhez ért? Mindenhez IS! Természetesen ez csak tréfa volt. Bár nehezen visszaadható a név mögött rejlő jelenség, de azért próbáljuk meg. Természetesen a bevezető sorok az őszinteség mellett rengeteg humorral voltak fűszerezve. Őszinteség, Székelység, tájszólás és humor. Ezekkel a szavakkal lehetne visszaadni József Kristófot.

Hontalan vagyok,

Mert vallom, hogy a gondolat szabad,

Mert hazám ott van a Kárpátok alatt,

És népem a magyar.

Kiskorában mindig házat rajzolt, patakoz a ház elő, hegyet s dombot mögé, erdőt köré és egy lovat. Ma sem rajzolna mást. „Azt rajzolnám, amiben az ember jól érzi magát, amire igazán vágyik. Néha milyen jó lenne csendéletbe csöppenni.”

A nagy meglepetés ünnepet vezetné be, amikor mindenki azzal találkozik, akivel nagyon szeretne. Ez a nap lehetőséget adna kicsit elbeszélgetni emberekkel és töltődni. Mesefiguráink közül Szilajhoz szeretne a legjobban hasonlítani. Hogy őt idézzem: „Ami igazándiból szeretnék lenni az Szilaj. A kötött dolgokat nem szeretem. Világéletemben szerettem a lovakat és a szabadságot amit sugároznak felém...Minden embernek megértést, szelídséget, több egymással való foglalkozást adna és szeretetet. „Jó, elcsépelt szó, de tényleg szüksége van a világnak.”

A boldogságot megköszönöm szépen,

a csalódások nem bántanak rég.

Az embereket mosolyogva nézem,

mert nekik soha semmi nem elég.

S hogy mivel kerülne be a Guinness-rekordok könyvébe? „ A magasságommal már nem, de imádom a fagyit. Egyszerre meg tudok enni 10-15 gombócot, ha olyan napom van. Azzal kerülnék be, hogy a legtöbb gombóc fagyit megettem.” Szuper képességként szeretne varázsolni bármit, s belelátni az emberek gondolataiba. Egy lakatlan szigetre vinné Bojtit, az Erdélyben lévő kutyáját, wifi elérhetőséget, egy napelemes telefont, egy összerakható háza és „egy jó csajt. Jelmezbálban Jack Speronak öltözne. A strucclovaglás világbajnoka lenne, kis tapasztalattal. „Kiskoromban ültem egy berbécsen. Nagy gyapjas volt, a szarvát erősen kellett fogni. Az a baj, hogy hamar ledobott.”

Tőle hallhatjuk korszakonként olyan jellegzetes szavakat, mint például: oxypalack, ez tök szipi-szupi. Ő mondja mosolyogva mások szemébe, hogy rendesnek tűnsz, s ő válaszol arra a kérdésre, hogy hány óra van a „kettőhúsz” válasszal. Aki nem érti az utóbbiak között az összefüggést az kérdezze erről magát, József Kristófot.

„Hálás vagyok azért, hogy élek, azért hogy székely vagyok; original székely. Sok jót hoztam Erdélyből. Nagyon szégyenlős, visszafogott voltam. Nagypapámat sokra dicsérem mert felnőttként kezelt. A szüleim engedtek Vele reggelente szénáért menni. Persze volt, kerítésre felmászva, zsíros kenyeret enni s onnan leesni; fociztunk az állomáson, s gumicsizmával tördeltük a jeget, s minden tiszta víz lett.”

Nem elég, mert nem tudják, hogy ők is útitársak,

átutazók, olyanok, mint én.

Szüntelenül mindig több és több kincs után vágynak,

amíg lassan kialszik a fény.

„Siker az, amit a nézőktől kap az ember, amikor előadás után odajönnek és azt mondják, hogy köszönjük jó volt. Mégis eddig egyetlen darab sem ment le úgy, hogy elégedett legyek magammal. Egy jó történet, egy jó szövegkönyv s egy jó partner az inspirál, ahogy egy jó baráti összejövetel is, amiből rengeteg energiát kap az ember. Egy jó színházi élmény is inspirál. Néha elmegyek megnézni a kollégákat.”

Kiskorában kántor szeretett volna lenni, de nem is csak szeretett volna: „Megvan a kántordiplomám. A zene mindig elkísért. Olyan családból származom, ahol a disznóvágás is énekléssel telt. Ez a világ teljesen más világ, mint amit én Erdélyben kiskoromban tanultam. Nagyon szégyenlős gyerek voltam, de mostanában már nem jegyzem a ciki dolgokat. Azt mondom magamnak, hogy ez is az élet része. Mindig jól kijöttem a cikis dolgokból, ezért is vagyok szerencsés. Mostanra focicipőben, melegítőnadrágban, egy piros kiskabátban keresztül megyek a városon próbára. Kiskoromban mindig féltem mindentől, hogy ki mit szól majd. De a félelem gyengíti az embert. Próbálok kiírtani minden félelmet. Bár attól félnék, hogy visszajönnek a dinoszauruszok és én lennék a juhászuk.”

Hontalan vagyok,

Mert hirdetem, hogy testvér minden ember,

S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer

Mindenki, aki jót akar.

„A születésem meghatározó pillanat volt az életemben. Erre várt a világ, hogy József Kristóf megszülessen. Amit dönt az ember, az meghatároz. Számítógépes iktató voltam, mert bár elvégeztem az iskolát nem akartam színész lenni. Aztán kirúgtak a melóból annyi előadásom volt. Úgy gondoltam ha az élet erre a pályára pofozott akkor nyomassuk. De nem bántam meg,abszolút.”

„Jó önmagamnak lenni. Minden jó tulajdonságomat értékelem, mindent ami én vagyok. Néha teljesen hülye tudok lenni, teljesen gyerek de teljesen felnőtt is tudok lenni. Szeretem lazán, szabadon élni az életet. Ezért kapná élete filmje a Tejszínhabos boldog repülés címet, hogy legyen benne valami hülyeség. Egy zene vagy zeneszöveg nagy hatással tud leni rám, mert elgondolkodok, hogyan lehet végigcsinálni az életet úgy, hogy ne görcsölés legyen az egész, hogy amit akartál az megéld. Azt mondják, hogy az út a lényeg. Én kiskoromtól önmagam voltam. Mindig mindenkit meghallgattam. A szüleim sosem akarták, hogy azt csináljam amit ők szeretnének, hanem döntsek magam. Megélem a változásokat. Tudom, hogy mi felé tartok. Így az ember nagyon sokat tud foglalkozni magával.”

Mindnyájan átutazók vagyunk itt a földön,

s ha jól végezzük, ami reánk vár,

az emlékünk majd sok-sok emberöltőn

úgy ragyog, mint a fénylő napsugár.

Régen Erdélyt tündérországnak hívták, Hargita pedig egy nagy táltos volt. Koppány felesége pedig Erdélyből származott és Napsugárnak hívták. Mindezt megtudtam, amikor is arról kérdeztem, hogy ha választhatna, melyik történelmi korban élne szívesen és ott mi lenne. „Koppány szeretnék lenni, a régi magyar korban.”

Nincs sok hobbyja. Lovaglás, foci amire van ideje. Nagybátyjától megtanult faragni, de ez a hobby még vár néhány szabad órára, ahogyan az animáció készítés és a csellón megtanulni játszani is. Most a fő cél egy lakás, család s ezen a pályán minél többet elérni. Sikeres lenni. Kimondom ezt is. Minél több szeretetben, minél jobb társaságban, minél több időt eltölteni. „Néha hadarok, s az engem nagyon idegesít. Vagy ha valaki mellettem muszogva eszik, vagy érthetetlenül kérdezősködik vissza, vagy ha elkezdenek szakszavakkal beszélni. János bácsi nyelvén" mondják, hogy a nép megértse.

Hontalan vagyok,

Mert hiszek jóban, igazban, szépben.

Minden vallásban és minden népben

És Istenben, kié a diadal.

„Kurkó József Kristóf vagyok, színész. Mindent amiben kihívást érzek és meg kell csinálni, azt megcsinálom, de utána az el is felejtődik. Szeretem az életet, szeretem élni. Színész vagyok, székely magyar vagyok. Erdélyből jöttem. Nálam tilos Erdély helyett Romániát mondani, Erdély maradt nekem, nem Románia. Néha Joker fejem van, olyankor nem tudják eldönteni, hogy mit mondok, de igazából mit gondolok, mert lehet, az igazság bent van.”

Hogyan lehetne egy szóban összefoglalni József Kristófot? „Tökéletes. Nem, az túlzás lesz, amúgy is túl sokszor hangzott már el ez a szó. Összetett, mint azok a mostanában divatos színezők, melyeket annyira szeretek színezni.”

S mivel is zárhatnám a porté sorait, mintsem azzal a mondattal, amivel Kurkó József Kristóf zárná az általa írt mesét. „Hihetetlen, de élmény!”

Hontalan vagyok,

De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet,

És maradok ez úton, míg csak élek

Töretlen hittel ember és magyar.

Székely utóirat: Mikor kicsike a leánka, akkor először lefekteted s mesét mondasz neki, amikor nagyobbacska lett, akkor először mesét mondasz neki, s utána fekteted le, s mikor már felnőtt, akkor már nincs mese.