Legújabb írásaimat itt találhatjátok:

 https://szekelysara.webnode.hu/2024/ 

Hová tűnt a tegnapi nap?
Valahogy elfújta a szél,
pedig olyan boldog voltam,
mert nekem rólad mesélt.

se sírni se nevetni nem tudok már az életen,
nézem az órát, az idő annyira végtelen,
éltem mára cingár,  kopár, és hamis
volt, éreztem jót de fájdalmat is.
könnyeimmel kisírtam örömet, bánatot,
egy test szellem nélkül,  csupán csak az vagyok.

Szép szemedből szikra lobban 
két szemedben két karodban 
nyári napok meleg ágyán 
korán reggel boldog órán 
mosolyodban
szavaidban 
lépteidben 
éveidben. 
elveszek(...) 
két karodban, két szemedben
Ősszel nyíló képzeletben. 

Nézőpont

Nem tudom hol, de megesett, négy munkásember néhány napjáról szól ezt a rövid mese, ami nem is mese, mert varázslat nincs benne, csak valóság.

Hétfő reggel:

• Oszt, ettél e tegnap nokedlit- Fecó?
• Ettem bizony, tojásos nokedlit!
• Gyurika már megint elbújt a munka elől?
• Kiküldtem a boltba inkább ne legyen láb alatt, vegyen két Balatonszeletet, mert az ideg megesz.
• Nyugodj meg Gábor, igyál majd egy kávét s szívj el egy cigit.
   Ezzel végeztünk az lesz, csak fejezzük ezt be. Remélem nem hoznak már többet.
• Ha hoznak akkor Gyurika csinálja meg egyedül, mert mindig kihízza magát a munka alól.

Másnap reggel, kocsiba szállás:

• Hosszúlépés nem jött ma dolgozni?- kérdi Gábor munka közben.
• Ki az a hosszúlépés?
• Tudod, akinek műlába van.
• Azt hittem az valami pia.
• Az is, de ez a beceneve.
• A hosszúlépés 1 dl bor + 2 dl szódavíz. A nagyfröccs ellentétje. Az 2 dl bor és 1 dl szódavíz….Már nem lesz itt sokáig. Vett egy lakókocsit. Ide akarta felállítani a fa alá, de a főnök nem engedte. Most kint van valahol a 16.kerületben az erdős részen.
• Engem az az ember elhívott moziba, múltkor elkérte a számom, azt hittem valami munka ügyben kell. Aztán elhívott moziba … De miért nem költözik be a konténerbe? – mondja Éva.
• Na a konténert tessék békén hagyni, ott vannak a matchboxaim. Oda senki nem költözhet be- mondja Gábor.

Éva vezet. Nemrég szerezte meg a jogosítványát igaz csak automata váltósra, mégis vezeti a kéziváltóst is. Ilyen sebességgel nem tehet kárt senkiben, akiben még tehetne.

Behuppannak a fiúk s lassan gurulva megérkeznek .

• Na Gyurika az előző a mienk volt, ez most a tied. Ha én félkézzel tudom csinálni, akkor te is megoldod.- mondja Gábor.
• Biztos nem fogom egyedül megcsinálni.
• Hadjátok majd én segítek neki.
• Nehogy már egy nő dolgozzon helyettetek, utálom nézni, ha egy nő dolgozik.

Így Gábor és Gyurika csinálják aznap a munkát. Laza nap, csak egy helyük van. A hétvégét szokás szerint hétfőn beszélik meg, ilyen például, hogy evett e valaki tojásos nokedlit vagy ki mit fog enni ha hazaér.

• Mi lesz ma nálatok a kaja?- kérdi Fecó Gábortól.
• A barátnőm főz valamit és hoz át. Azt mondja jó nagy adag lesz. De múltkor is ezt mondta, s alig lötyögött valami a doboz alján.

Fecó nem csinál gondot az ilyenekből. Kimegy vesz magának kínait, mert, hogy van pénz kínaira. Pedig hónap végén s 10.-e előtt nem nagyon szokott már pénze lenni senkinek, csak Gábor vág fel, hogy tíz-húsz- harminc ezrekért vett új matchboxot és figurákat. Éva sosem tudja megérteni, hogy miért nem bontja ki őket, de azt mondják ez olyan dolog, amit a nők nem érthetnek.

Na Rotschildék visszajöttek.- szólt Éva.

• Nemsokára jön a következő kanyar, hoznak még kettőt. (…)
• Főnök, vigyünk ezeknek még egy kanyart, lenne még egy? -kérdi Szájba toll. Szájba toll Gábor, Fecó, Gyurika és Éva kollegája volt, aki térült fordult munkát hozva nekik. Azért hívták így, csodák csodájára, mert mindig egy toll volt a szájába s egy kis füzet az overálja zsebébe, hogy semmit ne felejtsen el. Irodista volt, köze nem volt a kintiek munkájához ezért nem is csipázták.
• Persze hozzatok, hiába lázadoznak, dolgozzanak csak.- mondta a főnök, aki annyira nem értett a munkához, hogy kár is róla beszélni. (…)

14:30

• Ezek az idióták hoztak még egy kört. Szóljatok a többieknek, jöjjenek segíteni.

Ebben a szakmában összetartó a közösség. Hamar jött is mindenki. A téma a főnökség szidása volt. De így is végeztek háromra , mire vége a munkaidőnek. A fiúk nagyon örülnek, mert időben indulhatnak haza. Átöltöznek a civil ruháikba elköszönnek egymástól Gábor kiáll a villamosmegállóba, Fecó biciklire ül, Gyurikát meg Éva hazaviszi. Munka után mindenki kicsit megváltozik. Rá sem ismernek egymásra, csak amikor a lottózóban találkoznak, ahol régen Gábor dolgozott.

Másnap reggel:

• Oszt, ettél e tegnap nokedlit- Fecó? Kérdezi munka közben Éva.
• Most lecsó volt. Nokedlivel.
• Akkor megint jó erőben vagy s csak te dolgozol ma.
• Ma laza napunk lesz, mert esik az eső. Gábor szabin van, s senki nem lesz kint, aki nézzen. Amikor eláll, akkor megcsináljuk gyorsan, utána meg leülünk a műhelybe.- mondja Fecó, aki a legdolgosabb volt mind közül. Bár meg van a magához való esze, mert talán nem ő a legdolgosabb, hanem a legügyesebb módon dolgoztatja Lacikát maga helyett, de mindig úgy néz ki, hogy ő dolgozik a legtöbbet. A borravalót is mindig ő zsebeli be.
• Mi volt tegnap a fogorvosnál Éva? – kérdezi Gyurika.
• Megkínzott rendesen. Mindig csak azt mondta, hogy nagyobbra nyissam a számat, mire egyszer el is ájultam, azt hittem majd belehalok, de szerencsére túléltem.
• Ki csinálta neked?
• Majd megmutatom Facebookon, ha végeztünk a munkával.
• Hozok neked majd tojásos nokedlit.- ajánlja fel kedvesen Fecó. Erre kitör a nevetés

Végszóra érkezik a főnök.

• 
  Több panasz is érkezett a viselkedésükre, ne feledjék, hogy ez egy temetés. Az istenit ne röhögjenek már.  Viselkedjenek jó sírásó módjára. 

Sára vagyok. 29 éves és író. Mindenekelőtt azonban ember vagyok. Ember, aki máshogy van bekötve mint a többiek : Rajongok a tömegközlekedésért és a BKV-ért. Kedvenc napjaim a hétfők. Szeretek utcai ruhában a kanapén átaludni éjszakákat.Szeretem az üres kifliket. Nem érzem, hogy választanom kellene a kutyák és a macskák között. Egyformán szeretem őket. Szeretek bőrig ázni a szakadó esőben. Táncolok a lépcsőfordulókban és felfelé a lépcsőkön. Szerintem minden embernek este 10-re már az ágyban a helye. Szerencsétlen vagyok de nem cserélnék senkivel. Egy plüssmaci van a zsebembe és azzal játszok egész nap zsebredugott kézzel. Az esetek nagy többségében fogalmam sincs, hogy hívják azt az embert akivel éppen beszélek. Soha nem veszem fel a telefonom ha csörög. Ha valaki nagyon akar valamit úgyis újrahív. Ha bemutatkozom soha nem mondom a vezetéknevemet. A világ legfeleslegesebb dolgának tartom. Nem szeretem a csokit, de a gumicukrot annál inkább. Minden nap eltévedek legalább egyszer. Sosem nézem meg melyik buszra szállok fel. Mindig elveszem a szórólapot, amit az utcán osztogatnak. Szeretem a galambokat, és órákig el tudom őket nézni. Egyszer majdnem megbuktam földrajzból. Mindig megnyomom a leszállásjelzőt a végállomásnál. Sokszor sétálok mezítláb a körúton. Néha hangosan éneklek az utcán. A gyorséttermekbe összecsomagolom az egész tálca tartalmát egyetlen pohárba. Gyűlölöm a zoknit és mindenféle cipőt. Meg tudok fejben oldani egyismeretlenes másodfokú egyenleteket ha az X együtthatója 1. Sára voltam! Vagyis vagyok.. Máshogy bekötve.

Van különbség a magány csendje s az élet csendje között. Az élet csendje egy napsütéses téli nap, amikor tiszta az ég s a tüdőnk megtellik levegővel s rettenetesen vizesek leszünk a kutyánk miatt. Ma a parton ültem s örültem, hogy még itt vannak a hattyúk. Azt mondják, ha jön a tavasz tovább állnak. Csak télre jönne közel az emberhez, hogy túléljék valahogy. Azt hiszem a tél hasonlít legjobban az életre. Van hogy csontig fagysz máskor a kályha mellett iszogatod a meleg kakaódat s a kedvenc költődet olvasod néha szünetet tartva rápillantasz a lábadnál kucorgó bóbiskoló kutyára. Aztán másnap a parton ülve odaszalad s kilöki bármi is legyen a kezedben jelezve hogy ideje élni.

Vannak emlékek, amik fel-felötlenek bennem. Talán hiányzik néhány pillanat, amit megéltem, de talán már a részem. Mind változun

k, s talán az együtt megtett út öröme nem az út hosszában, hanem az emlékekben rejlik. A boldog pillanatok reményt adnak a boldogtalanokban. Mégis emlékezni arra, hogy valaha boldogok voltunk, a legnyomorultabb dolog a világon. Mert amíg a boldog pillanatok emlékeket szülnek, addig az emlékek boldogság helyett csak újabb vágyakat szülnek s időközben döbbenünk rá, hogy minden változik. Így hátrafelé fordulva, előre törve csak pofára esünk.